Az összefogás ereje – Átadták a Baumgarten–emlékdíjakat

Publikálás dátuma
2020.01.16. 15:56

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Drámaíró, irodalomtörténész és magyar-svájci műfordító is átvehette a Kukorelly Endre író kezdeményezésére, közösségi finanszírozásból létrejött Baumgarten-emlékdíj elismeréseit.
„(Régóta) ideje volna – közösségi finanszírozással – visszaállítani a Baumgarten-díjat, ezzel örökre elfelejtve az állami művészeti díjazást. Rég esedékes, ám itt az idő, ne ógjunk-mógjunk, hagyjuk a siránkozást, ne várjunk tovább” – írta Kukorelly Endre 2018 márciusában Facebookon közzétett felhívásában. Az író az irodalmi díjazás aktuális kormányzatoknak való kiszolgáltatottságát látva, a rendszerváltás óta érlelődő elhatározását közel egy év alatt meg is valósította: a sokak támogatásából létrejött Baumgarten-emlékdíjat január 16-án adták át a Gundel Étteremben. Az emlékdíj első díjazottjai Marno János, író, költő, műfordító, Márton László író, drámaíró, műfordító, Pintér Béla színész, drámaíró, rendező, St. Auby Tamás (Szentjóby Tamás) költő, képzőművész, előadóművész, valamint Christina Viragh magyar-svájci költő, író, műfordító. Jutalomban részesült Bán Zoltán András (Kompolthy Zsigmond) író, műfordító, kritikus, Bartók Imre író, Csehy Zoltán költő, irodalomtörténész, Kulcsár-Szabó Zoltán irodalomtörténész, Peer Krisztián költő és Szilágyi Zsófia irodalomtörténész. A neves irodalmi elismerést Baumgarten Ferenc Ferdinánd, Berlinben tevékenykedő irodalmár alapította, amikor 1923-ban készült végrendeletében vagyonát „komoly törekvésű, akár a szépirodalmat, akár a tudományt művelő magyar írókra” hagyta évdíj, jutalom vagy segély formájában, akik „minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak, és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek.” Az alapító 1927-es halálát követően a család megtámadta a végrendeletet, így azt először 1929-ben osztotta ki a Baumgarten Alapítvány, amelynek tagjai Basch Lóránt ügyvéd és Babits Mihály voltak. Elsőként Elek Artúrt, Erdélyi Józsefet, Farkas Zoltánt, Juhász Gyulát, Kárpáti Aurélt, Osvát Ernőt, Schöpflin Aladárt, Szini Gyulát, Tamási Áront és Tersánszky Józsi Jenőt díjazták. Az alapítványt 1950-ben azonban megszüntették, s helyét a József Attila-díj vette át. A most újraalapított elismerést minden évben halálának évfordulóján, január 18-án (vagy ahhoz közeli napon) szeretnék átadni, a hagyományokhoz híven a Gundel Étteremben.
Kukorelly Endre az átadón elmondta, közel egy évvel ezelőtt alapított Gyümölcsöskert – Baumgarten-díj név alatt Facebook-oldalt és -csoportot, és mellékelte azt az ideiglenes számlaszámot, ahová befizette az általa felajánlott egymillió forintos kezdőösszeget, másokat is erre biztatva. A közösségi összefogás erejét mutatja, hogy körülbelül kétszázhúsz ember felajánlásának köszönhetően tízmillió forint gyűlt össze néhány hónap alatt a díj feltámasztására. Az író kimondottan a teljes transzparenciát szeretné megvalósítani, bármiféle állami beavatkozást elkerülve, ugyanakkor hangsúlyozta, az elismerés lényege nem a szerzők anyagi támogatása, hanem a figyelem felhívása a kortárs kultúra és irodalom jelentőségére. Mint az alapító elmondta, a Baumgarten Ferenc Ferdinánd hagyatékából finanszírozott elismerés hagyományait kívánják folytatni, így a korábbiakhoz hasonlóan a díjak odaítéléséről, a tanácsadók javaslatai alapján három egymás utáni évben egy kurátor dönt. Ezt a pozíciót jelenleg ő maga tölti be, tanácsadóinak Kemény Istvánt, Margócsy Istvánt és Nemes Z. Máriót kérte fel. Évente öt díjat és hat jutalmat osztanak, előbbiek öt-öt millió, utóbbiak egy-egy millió forintosak, az összeget azonban az érintettek egészben csak akkor majd kapják meg, amikor a Gyümölcsöskert – Baumgarten Emlékdíj Egyesület már elegendő összeggel rendelkezik. Ezúttal az idáig összegyűlt tízmillió forint felét osztották ki, így a díjazottak nyolcszázezer, a jutalmazottak kétszázezer forintot vehettek át, Klimó Károly grafikái kíséretében.
Hátsó sor: Szentjóby Tamás (St. Auby Tamás), Marno János, Kukorelly Endre, Margócsy István, Christina Viragh, Bán Zoltán András (Kompolthy Zsigmond), Szilágyi Zsófia Első sor: Klimó Károly, Peer Krisztián, Nemes Z. Márió, Bartók Imre, Csehy Zoltán, Pinté
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

További magándíjak

Noha a Baumgarten-emlékdíj közösségi finanszírozásból megvalósuló irodalmi elismerés, számos nem közfinanszírozású díjat adnak át. Néhány az irodalmi elismerések sorából: Aegon Művészeti Díj, Békés Pál-díj, Dunajcsik Mátyás Lehetőség, Horváth Péter irodalmi ösztöndíj, JAKkendő-díj, Libri irodalmi díj, illetve Libri irodalmi közönségdíj, Margó-díj, Merítés-díj, Psota Irén-díj, Petri György-díj, Szépíró-díj, Sziveri János-díj, Üveggolyó-díj, Városmajor 48 életműdíj.

Szerző
Frissítve: 2020.01.20. 14:16

Barangolások Újlipóciában

Publikálás dátuma
2020.01.16. 12:30

Fotó: KLÖSZ GYÖRGY / FORTEPAN
Pest szerelmese: Krúdy Gyula egykor így jellemezte az öltözködése miatt kockás bárónak csúfolt Podmanicky Frigyest, akinek nyomában ma is járják az utcákat a város szerelmesei, még ha nem is rendelkeznek olyan hatalommal, mint a fővárosi közmunkatanács egykori alelnöke, aki nélkül a magyar főváros nem volna most az, ami. Budapest egyik mai szerelmese Bolla Zoltán is, aki korábban a magyar art deco építészetről adott ki két tekintélyes méretű albumot – ezekből készült a várostörténeti séták résztvevőinek egy kivonatos változat is –, most pedig Újlipótváros történetéről jelentetett meg tekintélyes könyvet.
Első olvasatra a számok akár ijesztőek is lehetnek: 700 épület, 250 építész 1200 fénykép. Ám ez a könyv nem csupán Újlipótváros építészettörténete, amely katalogizálja az épületeket – léteznek ilyen könyvek is –, hanem építőművészeti és a művelődéstörténeti olvasmány is családtörténettel, ipartörténettel, – tekintettel az irodalomra és a korabeli sajtócikkekre is. Azt már Krúdy írásaiból is tudhatjuk, hogy az Operaház helyén egykor mocsár volt, majd csárda. Az már kevésbé ismert, hogy az Újlipótváros területe a gyenge minőségű talaj miatt maradt pusztaság a XVIII. századig. A hátrányból lett később az előny: neves építészek tervei alapján épültek meg a paloták és bérházak itt a historizmus, a szecesszió és az art deco jegyében. „Mikor fiatal voltam, ez a városrész kerítésekből állt. Ma itt vannak a leglaposabb modern paloták” – idézi meg Szerb Antal marslakóknak írt bédekkerét is Bolla Zoltán, aki Kiss Attilával közösen, élvezetes stílusban írta meg e városrész történetét.
Bolla fotói, sorai arról árulkodnak, hogy a szerző minden apró részletre figyel, felfigyel, kíváncsisága lankadatlan. Ez példamutató – könyve pedig az intellektuálisan szórakoztató, gyönyörködtető

Infó: Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945 Ariton, 2019 312 oldal

Egy WC München legrégebbi tárgya

Publikálás dátuma
2020.01.16. 12:00

Fotó: MUENCHEN.DE
Az egyik metróállomás építése előtt régészek találták meg azt az 1260-ból származó latrinát, amely a bajor főváros legrégebbi emléke.
Kilenc évvel ezelőtt azzal a feltétellel adott engedélyt München építésügyi hatósága a belvárosi Marienhofnál a helyi gyorsvasút föld alatti állomásának építésére, hogy előtte régészeti ásatásokat kell elvégezni a környéken. (Az állomást a tervek szerint 2026-ban adják át.) Ezt a határozatot két érvvel indokolták: feljegyzések szerint a középkorban nagyon aktív élet zajlott ezen a környéken és az illetékesek azt feltételezték, hogy kutatási szempontból értékes és érdekes tárgyakat lehet találni a föld alatt. Ezen kívül volt egy fontos biztonsági szempont is: a második világháborúban 1945. január 7-én éjszaka szétbombázták ezt a városrészt, ezért addig nem kapott engedélyt a beruházás, amíg nem győződtek meg teljes bizonyossággal arról, hogy nem maradtak fel nem robbant bombák a felszín alatt.
Az ásatások 2011-ben kezdődtek, 6600 négyzetméternyi területet kerítettek el. Világháborús bombát nem találtak, de középkori érdekességeket igen.
„A feltárt leletek minden várakozásunkat felülmúlták, ilyen jelentős és értékes felfedezéseket sehol máshol nem tettek az újkori német történelemben régészeti kutatások alkalmával – mondta Christian Behrer projektvezető. – Találtunk például edénydarabokat a 900-1000-es évekből, amik azt bizonyítják, hogy München 1158-as alapítása előtt is éltek ezen a területen. Ezt korábban csak feltételezték a kutatók, most már vannak erre kézzel fogható bizonyítékok is.” Előkerültek huszadik századi értékek is, például a bombázásig a város egyik közkedvelt kávézójának, a Café Bertenriedernek edényei és fel nem bontott borai. A legkülönlegesebb tárgy korábbról származik, 1260-ban használt WC-t tártak fel. A fából készült latrina a bajor főváros legrégebbi tárgyi emléke és igazolja azt az elméletet, hogy az embert az ürítési szokásai is kiemelték az állatvilágból.
 
(Cikkünk a budapesti Goethe Intézet támogatásával készült.)

Több mint ötezer éves illemhelyek

A legrégebbi WC-t Szíriában találták, ie. 3333-ból származik, Habiba Karubában az ivóvíztől elkülönített vezetékben vezették az ürüléket az Eufráteszbe. Mezopotámiában és Egyiptomban a csatornák vizébe pottyantották az ürüléket, amivel a földeken ötöztek. A trágyás vízzel öntözött területeken sokkal jobb minőségű lett a termés, mint máshol, ahol nem alkalmazták ezt a módszert. Európában a világörökség részének nyilvánított skót Skara Brae nevű település egyik különlegessége, hogy csak kőházakból állt, ie. 3180 körül a nyolc épületben összesen körülbelül ötvenen élhettek. A házakban negyven négyzetméteres szobák voltak, mindegyik épület saját vízelvezető rendszerrel rendelkezett, ezt tekintik az európai WC-k ősének.

A széklet a pénznek felel meg

Sigmund Freud (1856-1939) osztrák neurológus és pszichiáter szerint ürülékünkhöz való viszonyunk az emberiség fenntartásának nagyon fontos eleme. Az illemhely legalább olyan fontos társadalmi kihívás, mint a műveltség, oktatás, szegénység és foglalkoztatás. Freud szerint az ember elsődleges, testétől független tulajdona a széklete, ennek megfelelően a pszichoanalízis jelképrendszerében a széklet a vagyonnak, illetve a pénznek felel meg.

Témák
München