Barangolások Újlipóciában

Pest szerelmese: Krúdy Gyula egykor így jellemezte az öltözködése miatt kockás bárónak csúfolt Podmanicky Frigyest, akinek nyomában ma is járják az utcákat a város szerelmesei, még ha nem is rendelkeznek olyan hatalommal, mint a fővárosi közmunkatanács egykori alelnöke, aki nélkül a magyar főváros nem volna most az, ami. Budapest egyik mai szerelmese Bolla Zoltán is, aki korábban a magyar art deco építészetről adott ki két tekintélyes méretű albumot – ezekből készült a várostörténeti séták résztvevőinek egy kivonatos változat is –, most pedig Újlipótváros történetéről jelentetett meg tekintélyes könyvet.

Első olvasatra a számok akár ijesztőek is lehetnek: 700 épület, 250 építész 1200 fénykép. Ám ez a könyv nem csupán Újlipótváros építészettörténete, amely katalogizálja az épületeket – léteznek ilyen könyvek is –, hanem építőművészeti és a művelődéstörténeti olvasmány is családtörténettel, ipartörténettel, – tekintettel az irodalomra és a korabeli sajtócikkekre is.

Azt már Krúdy írásaiból is tudhatjuk, hogy az Operaház helyén egykor mocsár volt, majd csárda. Az már kevésbé ismert, hogy az Újlipótváros területe a gyenge minőségű talaj miatt maradt pusztaság a XVIII. századig. A hátrányból lett később az előny: neves építészek tervei alapján épültek meg a paloták és bérházak itt a historizmus, a szecesszió és az art deco jegyében. „Mikor fiatal voltam, ez a városrész kerítésekből állt. Ma itt vannak a leglaposabb modern paloták” – idézi meg Szerb Antal marslakóknak írt bédekkerét is Bolla Zoltán, aki Kiss Attilával közösen, élvezetes stílusban írta meg e városrész történetét.

Bolla fotói, sorai arról árulkodnak, hogy a szerző minden apró részletre figyel, felfigyel, kíváncsisága lankadatlan. Ez példamutató – könyve pedig az intellektuálisan szórakoztató, gyönyörködtető

Infó:

Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945

Ariton, 2019

312 oldal