A közösségi oldalakon egyre több "életmentő" vombatról szóló hírt, képet, videót lehet látni. A szenzációhajhász megfogalmazásokon túl ebből annyi lehet igaz, hogy mivel az erszényesek is érzik a tüzek okozta veszélyt, beengedik a föld alatti odújukba a menekülő állatokat.
Több millió állat pusztult el az ausztrál bozóttüzekben, de az, hogy túlzás, Disney-mesébe illő, hogy egy vadon élő állat megosztja az általa kivájt odúját más, akár rá veszélyt jelentő állatokkal – írta a 24.hu az IFL Science alapján. A vombatok ugyan nem túl barátságosak, de a Melbourne-i Egyetem emlősökkel foglalkozó szakembere, Kath Handasyde a portálnak azt mondta, veszélyhelyzetben megtűrhetnek más állatokat a rejtekhelyükön. Az odújuk erre alkalmas is, mert jól szellőzik és olyan méretű, hogy akár találkozniuk sem kell.
A budapesti állatkertben is élő erszényesek növényt, legszívesebben gyökereket és gumókat, főleg pázsitfüveket esznek. Ezek kovatartalma azonban koptatja a fogukat, ezért a fogaik állandó növésben vannak – olvasható az intézmény honlapján. A vombat szó, a koalával és a dingóval együtt azoknak az ausztrál őslakóknak a mára már kihalt nyelvéből, a dharukból származik, akik a mai Sydney vidékén éltek. A vombat egyébként egy ausztrál kisváros, egy kisbolygó, egy népszerű ausztrál focicsapata, sőt, még egy tankelhárító lőfegyver neve is.
A természettudósok három vombatfajt tartanak számon. A kritikusan veszélyeztetett, már csak nagyjából 120 példánnyal rendelkező északi szőrösorrú vombat (Lasiorhinus krefftii) Queensland állam egy kis területén él. A déli szőrösorrú (Lasiorhinus latifrons) Dél-, illetve Nyugat-Ausztrália területén honos. A nálunk is látható csupaszorrú vombat (Vombatus ursinus) olyan vidékeken is jól érzi magát, ahol télen hó is esik.
Ausztráliába csak kevés méhlepényes emlős jutott el, az ősi erszényesek zavartalanul fejlődhettek, ezért sok képviselőjük maradt fenn. A vombatok már ott alakultak ki, sokáig talány volt, hogyan jutottak el a tengerszorosokkal elválasztott szigetekre, például Tasmania területére, mert úszni ugyan tudnak, de ilyen távolságokat nem lennének képesek a nyílt tengeren leküzdeni. Kiderült, a jégkorszakok idején a világtengerek szintje alacsonyabb volt, így száraz lábbal kelhettek át a kontinensről.
