Marnitz István: Égő csipkebokor

Így áll össze Orbán Viktor saját fejlesztésű, biblikus alapú, kereszténydemokrata klímapolitikája.

Ül a miniszterelnök felcsúti magányában, nézi a lécek résein át a stadionját, és azon gondolkodik, mi a francot kezdjen ezzel az átkozott klímabalhéval. Idegesíti. Rendben, nézzük meg, fejtsük fel. Voltaképp mi is ebben az idegesítő? Az, hogy nem ő találta ki. Ezt a politikai terméket a komcsik meg a – lelkükben szintúgy vörös – zöldek fejlesztik, fújják egyre nagyobbra. De hogy kéne rajta változtatni? Nos, mi egy pártelnök-kormányfő feladata? Irányt szabni. Akkor itt milyen irányt szabjunk? Milyet, hát kereszténydemokratát. Na de az milyen? Milyen az a kereszténydemokrata környezetvédelem? Milyen, milyen, hát kereszténydemokrata.

És készen is vagyunk. A részleteket ez alapján az apparátus már könnyen kidolgozhatja. És Orbán Viktor évi egyetlen érdemi sajtótájékoztatóján a maga teljességében ki is bontotta a kereszténydemokrata – vagy más néven: biblikus – klímapolitika lényegét, hasonló alapossággal vázolva a baloldali-zöld keretrendszerrel szembeni éles különbségeket is. (Csak Áder Jánost sajnálom, aki minden igyekezete ellenére most megint szembekerült a főnivel. Pedig az államfő hónapok óta mást sem csinál, mint fűnek-fának bizonygatja, attól, mert ő úgymond „zöld”, még résmentesen fideszes. A legnagyobb szorgalommal vezet le a pártközpont utasításainak megfelelő, Magyarország környezetvédelmi teljesítményét kedvező színben feltüntető mágikus számszeánszokat, mélyen hallgatva a valós helyzetet bemutató tanulmányhegyekről. De az eddig még belefért részéről, hogy „nincs jobb- és baloldali klímaváltozás”: egy éghajlat van, ami pártsemlegesen, mindannyiunkra hat, tehát összefogva kellene kivédeni a változásait. Erre jön Orbán és hosszasan fejtegeti, hogy ő igenis jobboldali klímapolitikát csinál, mi több, puhány, megalkuvó, sodródó nyugati párttársai helyett maga ki is dolgozta ennek eszmei alapjait. Szegény Áder, most már ezt is ki kell húznia a beszédeiből. Menni fog.)

De mégis, miben áll Orbán biblikus-kereszténydemokrata klímapolitikája? Az első és legfontosabb, hogy a klíma- vagy környezetvédelem kifejezés helyett mostantól azt kell mondani, hogy „a teremtett világ védelme”. Nagyjából ennyi. Innentől minden mehet a maga világi útján, feltéve, ha időnként hangsúlyozzuk, hogy minden létezőre (így nyilván a fosszíliákból képződött kőolajra, meg a tengernyi szennyre, amit az emberiség összehordott) teremtés eredményeként tekintünk. Rendben. Kétségtelen, ez a politikai termék sem új, egyesek szerint van vagy hatezer éves. Hisz a teremtett világot úgymond a kezdetektől óvni, védeni szükséges. A közelmúltban számos egyházi vezető, így Ferenc pápa is többször kifejezetten hitet tett a teremtett világ védelme mellett, egyértelműsítve, hogy ez a környezetvédelem katolikus olvasata. Alighanem a Fidesz PR-osztálya is leginkább innen töltekezett. (De ne feledkezzünk meg a KDNP bizonyára pótolhatatlan tanácsairól sem.) Egy ilyen központi kommunikációs újítás egyébként tényleg szigorú: a kormány klímavédelemmel kapcsolatos parlamenti válaszainak láthatóan copy-paste-tel készülő paneleiben a környezetvédelem helyett tavaly év vége óta következetesen a teremtett világ védelme olvasható. Fideszesnek, KDNP-snek most ez a kötelező fordulat.

Mi még a kereszténydemokrata klímapolitika? Ismét forduljunk az ősforráshoz, Orbánhoz. Nos, a kereszténydemokrata klímapolitika nem szereti a komcsikat meg a zöldeket. Utóbbiakat annál kevésbé, mert esetükben a szín csak látszat, belül valójában vörösek, olyanok, mint a görögdinnye, tehát komcsik. De azért ők jól fogják meg az éghajlatváltozást, ami tény, kár lenne tagadni. Ezért is népszerűek Nyugaton. A baloldal meg gonosz és azért sikeres. Aztán vannak még nyugati testvéreink, a néppárt, ami leginkább egy langyi, arctalan, gyökértelen, akaratgyenge, sodródó brigád, így saját fejlesztés híján többnyire átveszi a raptoid-sorosista-Brüsszel-csatlós-baloldal-lelkű-görögdinnye-zöld klímaértelmezéseket. (Mármint azt, hogy az emberiségnek minden eszközzel fel kéne vennie a harcot az egész Földet és a fejlett társadalmakat alapjaiban veszélyeztető, világszintű felmelegedés ellen, függetlenül minden, így a vallási különbségektől is.) De ez nem szabad, hogy megtévessze az egyszeri kereszténydemokratát, aki nem most jött a hat húszassal. Olyanok, mint Kövér László vagy Bayer Zsolt, persze az elejétől fogva tudják, hogy ez az egész trükk, ezen nincs is vita. Csak még azt nem tudják, hogy mi benne a trükk, de már dolgozik az ügyön egy egész agitprop alosztály. A kereszténydemokrata mindenesetre undorodik az olyan szavaktól, mint klímakatasztrófa, zöldpolitika, klímasemlegesség, klímavészhelyzet, klíma-, sőt, környezetvédelem. Hisz jól tudja, hogy ezek mind csak a háttérhatalom agyátprogramozó kifejezései, amelyek direkt olyan tartományban rezegnek, hogy hatásukat egy-egy ideológiailag gyengébb lábakon álló polgár csak szigorú, önmegtartóztató Wass Albert- és Tormay Cécile-tisztítókúrával olthatja ki.

A saját gyökereiből kisarjadt, biblikus klímapolitika azt is vizsgálja, hogy a Kárpát-medence miként képes hosszú távon fenntartani a magyarok életét. (A többi itt élő népről nincs hír.) A mozgalom eme tudatában megerősödve akár kiegyezhet a baloldali klímaértelmezésekkel is.

És innentől jöjjenek az áldott részletek. Isten például a Roszatomot nagyon szereti. Hisz szívének a nukleáris erőművek igen kedvesek. (Bár a Télapó – úgyis mint Gyed Maróz – az orosz tervezők csizmácskájába most azért biztos dobott egy-két virgácsot.) Emellett Isten azt is pártolja, hogy Mária országát szórjuk tele napelemmel. De vigyázz! A szélerőmű csak a sátán hadonászó tákolmánya! Nincs itt semmi fújnivaló, kérem, lehet arrébb kelepelni. A Teremtő meghallgatta rezsicsökkentési imáinkat is, amitől persze az öntudatos kereszténydemokrata nem várja a rezsi csökkentését. Isten szerint utolsó előttiként, fanyalogva mi is rábólinthatunk az unió 2050-es légszennyezés-mentesítési tervére, feltéve, ha kérünk rá 50 ezer milliárdot. Igaz, nem mondjuk meg, kitől és mire. Viszont azt tiltsuk meg, hogy az EU az általános célú támogatásait átcímkézze klímacélúvá, mondván, „ne a szegényekkel fizettessék meg az átalakulás árát”. És azt se fogadjuk el, ha Brüsszel megszabná, hogy a klímacélú pénzeket mire költhetjük. (Eddig legalábbis az ilyet igyekeztünk – bizonyára isteni sugallatra – nem lakások korszerűsítésére fordítani.) Szeressük Putyint, utáljuk a Nyugatot – üzeni a Biblia Orbánnak. Vegye meg az állam kialkudott ár nélküli, visszavonhatatlan szerződéssel, fal indokkal a környezetét súlyosan szennyező Mátrai Erőművet Orbán azt lerabló felcsúti multimilliárdos barátjától, Isten segedelmével. Gyártassunk a papíron független, valójában közvetlen befolyásunk alatt álló hatóságokkal elképzeléseinket alátámasztó elemzéseket. Hirdessünk társadalmi egyeztetést úgy, hogy a témával foglalkozó, valódi szakcivilek erről mit sem tudnak, érdemi befolyásuk nincs. A korábban egyeztetésre szétosztott anyagoknak semmi közük ne legyen a végül titokban elfogadottakhoz. Rendszeresen hablatyoljunk-keverjünk-csúsztassunk-hazudjunk összevissza mindenféle „adatot”, „tényt”, amelyek látszólag kedvező színben tüntetik fel a kormányt, és amikről még a hozzáértő is csak hosszas kutakodás után tudja kideríteni, hogy nettó hazugságok, de legalábbis a valóság bődületes elhajlításai. Szemrebbenés nélkül hazudjuk, hogy elsők vagyunk olyan listákon, amelyek vagy nem léteznek, vagy valójában a végükön kullogunk. Mélyen hallgassunk a tárgyilagos, de számunkra kényelmetlen elemzésekről. Minden fronton dübörögjön a propaganda, ellenben az összes lehetséges és lehetetlen módon igyekezzünk gáncsolni, gyengíteni, hogy érdemi kérdést intézzenek hozzánk. Ám ha ez valamely hiba folytán mégis megtörténik, válasz – ne adj isten: érdemi válasz – semmiképp ne szülessen. Mindez szolgáljon erkölcsi lámpás, világítótorony gyanánt. Sajtótájékoztatóján Orbán lapzártánk utánra ígérte, hogy nyilvánosságra hozzák az igazi, engyökerű kereszténydemokrata klímapolitika akcióterveit. Ezek előzetes változatai, urambocsá, kevéssé tükröznek biblikus hatásokat. Ha csak nem annyiban, hogy a kormányfőhöz vagy az illetékes államtitkárhoz bejutó energia- és klímalobbik hangja láthatólag meghallgatásra talált akkor is, ha ezek az összefésült anyagban kioltják egymást.

Az eddigi jelek alapján nagyjából így áll össze Orbán Viktor saját fejlesztésű, biblikus alapú, kereszténydemokrata klímapolitikája. Azt hiszem, megint jól befűtöttünk a brüsszeli bürokratáknak. Most nem lennék a helyükben. Ámen.