Változó közhangulat
Az üzeneteket kezdetben megpróbálták az év első hónapjaira időzíteni, ám egy idő után azok egyre gyakrabban csúsztak át az év második felére. Sőt, akadt példa arra is, hogy elmaradt az elnöki üzenet, ilyen volt a 2017-es év. A következő évben azonban Putyin derekasan pótolta a „kihagyást” és hosszú haditechnikai prezentációt tartott. A beszéd első fele 41 percben foglalta össze mindazt, amit Putyin a gazdaságról, a szociálpolitikáról, az egészségügyről, az oktatásról, az ország demográfiai gondjairól, vagyis a „civil élet” problémáiról gondolt, hogy aztán 42 percben részletesen bemutassa az orosz hadsereg rövidesen hadrendbe álló új „csodafegyvereit”. Már akkor érthetetlennek tűntek a beszéd belső arányai, annál is inkább, mert Putyin és környezete is pontosan tudta, hogy 2017 őszétől elkezdett csökkenni – a hatalompárt mellett – az elnök népszerűsége is. Ez a tendencia később is folytatódott, sőt, kiegészült azzal az új jelenséggel, hogy az orosz társadalom egyre nagyobb részét kezdte el nyugtalanítani az ország elszigetelődése, és mindaz, amit az Oroszország elleni szankciók eredményeztek.
Tavaly már a Kremlben is érzékelhették, hogy az elnöki üzenet nem hagyhatja figyelmen kívül a közhangulat változásait, a népszerűségcsökkenést. A 2019-es üzenet ezért már nem riogatott senkit „csodafegyverekkel”, helyette a korábbiaknál sokkal nagyobb figyelmet szentelt a szociális problémáknak. Putyin már a tavalyi beszédében is számos életszínvonal-javító intézkedést jelentett be, de ezek nem hoztak áttörést. Nem is hozhattak, mert – ahogy azt orosz közgazdászok kiszámították –, azok együttes éves költsége mindössze 1,5 milliárd dollár volt. Ez ugyan látszólag nagy összeg, de jóval kisebb, mint az a pluszbevétel, amihez a központi költségvetés a 2019 januárjában megemelt áfából évente jut. A 18-ról 20 százalékra emelt áfa ugyanis csaknem 9 milliárd dollár pótlólagos bevételhez juttatja a büdzsét. Vagyis a 2019 februárjában bejelentett szociálpolitikai csomag épp hatoda volt az áfa-emelés nyomán remélt plusz bevételnek.
A korábbiakkal szemben az idei elnöki üzenet egyértelművé tette, hogy már Putyin környezetében is érzékelik, olyan programokra van szükség, amelyek átfogó és komoly változást hoznak a társadalom jelentős részének életminőségében. Azt, hogy erre milyen nagy szükség van, meggyőzően bizonyította a vezető moszkvai üzleti lap, az RBK elnöki üzenethez időzített cikke, amelyben a szerzők áttekintették, hogy mi valósult meg abból a hosszútávú gazdasági és szociális programból, amit még 2008 őszén fogadott el a szövetségi kormány, élén Putyinnal. A koncepció egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy az orosz gazdaság minél hamarabb álljon tartós növekedési pályára, ami átlagosan évi 6,5 százalékos növekedést feltételezett. Ehhez képest a GDP éves átlagos növekedése – az orosz gazdaság globális válságot követő gyors „regenerálódása” ellenére – 2014-18 között már csak mindössze 0,5 százalékos volt. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium korábban közölt prognózisa szerint ebben a tekintetben sem 2019-ben, sem idén nem lesz jelentős változás, a növekedés egyik évben sem lesz nagyobb 1,3-1,7 százaléknál. Azóta kiderült, hogy még ez a szerény várakozás sem teljesült. Az előzetes adatok azt mutatják, hogy a tavalyi növekedés mindössze 1 százalék körüli volt.
Népjóléti intézkedések
A tizenkét éve elfogadott koncepció hasonlóképpen ambiciózus tervvel állt elő a reáljövedelmek emelkedését illetően. Azzal számolt, hogy 2020-ra azok értéke 64-72 százalékkal lesz nagyobb, mint volt 2008-ban. De nem ez történt. 2007-13 között ugyan mintegy 22 százalékkal nőtt a lakosság reáljövedelme, de a következő öt évben – az első hivatalos közlése szerint – több mint 10 százalékkal csökkent. Vagyis azt követően, hogy Oroszország beavatkozott az ukrajnai válságba, a lakosság elveszítette a korábbi öt év reáljövedelem-növekedésének közel felét. Ez az adat oly mértékben volt csalódáskeltő, hogy azt a gazdaságfejlesztési tárca visszavonatta és a statisztikai hivatalt új számításra kötelezte. Ott pedig értettek a szóból, és a megismételt számítások valamivel jobb eredményt hoztak. Sőt, rejtélyes módon lendületet adtak a tavalyi reáljövedelem-növekedésnek is. A 2019-es adatok hitelességét azonban sokan kétségbe vonják, mert azok több vonatkozásban sem állnak összhangban más makrogazdasági mutatókkal.
A 2008-as koncepció fontos eleme volt a szegények arányának további jelentős csökkentése is. Ezen a területen Putyin első két elnöksége idején komoly sikereket értek el. Ám a folytatás elmaradt. Ugyan 2008-12 között sikerült némileg tovább csökkenteni a szegények arányát 13,4-ről 10,7 százalékra, de az ukrajnai válságot követően ez a tendencia fordulatot vett, és ettől kezdve arányuk újra nőni kezdett. Az orosz statisztikai hivatal adatai szerint 2019-ben a lakosság közel ugyanakkora aránya tartozott a szegények közé, mint 2008-ban. Ez csaknem 19 millió embert jelent. Az eredeti cél viszont az volt, hogy a szegények arányát 2020-ra 6-7 százalékra kell csökkenteni. Ez annak ellenére sem sikerült, hogy a kormányzat az elmúlt években egyre lejjebb vitte a létminimumot. De ez sem segített.
Mindezek ismeretében nincs semmi meglepő abban, hogy Putyin látványos fordulatot tett és idei elnöki üzenetében a népjóléti intézkedéseknek ilyen komoly figyelmet szentelt. Erre korábban soha nem volt példa. Mindig érintette ugyan ezt a témát, de soha nem olyan hosszan és alaposan, mint ezúttal. Mindeközben feltűnően keveset beszélt kedvenc témájáról, a külpolitikáról, és – a várakozások ellenére – csak néhány mondat erejéig utalt a II. világháborús győzelem közelgő 75. évfordulójára. Ez utóbbi annál is inkább meglepő volt, mert december végén többször is részletekbe menően érintette ezt a témát. Most viszont lényegében elment mellette.
Ugyanakkor az üzenet joggal utalt néhány fontos eredményre is, így arra, hogy a várható élettartam tavaly Oroszországban 73 évre nőtt, ami 8 évvel magasabb, mint volt 2000-ben. Ez még akkor sem lebecsülendő teljesítmény, ha alig valamivel jobb, mint a globális átlag és az ország továbbra is az európai sereghajtók közé tartozik. Ugyancsak imponáló az inflációra vonatkozó tavalyi adat, ahogy a csecsemőhalandóság alacsony szintje is. Ugyan – érthető módon – felettébb örömteli, hogy egyre kevesebb az egyéves koruk előtt meghaló gyerekek száma, de eközben a születési ráta még mindig nagyon alacsony. Nem sokkal jobb, mint volt a háború közepén, 1943-ban, ám már jóval kedvezőbb, mint volt az 1999-es mélypont idején. Indokolt tehát az igyekezet, ahogy a kormányzat megpróbálja a legkülönfélébb eszközökkel növelni a gyermekvállalási kedvet.
Rendszer-átalakítás
Az idei üzenet másik fontos elemét a politikai rendszer átalakításával kapcsolatos elnöki javaslatok adták. Már 2018 végétől megszaporodtak azok a politikusi nyilatkozatok, amelyek elérkezettnek látták az időt az alkotmánymódosításra. Putyin most szabad utat nyitott és egyben irányt is szabott a várható átalakításnak. Többé-kevésbé kijelölte azokat a területeket, ahol indokoltnak tartja a változtatásokat. Egyik leginkább figyelmet érdemlő javaslata szerint az alkotmányban kellene rögzíteni, hogy csak azokat a nemzetközi szerződéseket és ítéleteket hajlandó ezen túl Oroszország betartani, amelyek nem állnak ellentétben az orosz alkotmánnyal. Mindezt az ország megkérdőjelezhetetlen szuverenitására hivatkozva kezdeményezte. Figyelmet érdemlő az a javaslata is, amely nyomán a parlament két háza nagyobb szerepet kap majd a kormányfő és a miniszterek kinevezésében. Ebben az ügyben eddig csak egyetértésüket fejezhették ki a honatyák, míg a módosítást követően ők lesznek azok, akik jóváhagyják majd a kormányfő személyét és a kormány tagjait. Az elnöknek pedig kötelessége lesz a parlament által jóváhagyott jelölteket kinevezni. Az államfő ugyanakkor megőrzi jogát, hogy ő tehet javaslatot a miniszterelnök és az erőszak-szervezeteket felügyelő miniszterek személyére, és bármikor el is mozdíthatja őket. Fontos javaslata az is, hogy az ügyészeknek ki kell kerülniük a helyi, vagyis a regionális hatalom felügyelete alól, ami lényegesen megnöveli majd függetlenségüket és elfogulatlanságukat. Putyin azt is kifejtette, hogy az alkotmánymódosításra csak széles körű társadalmi vitát követően, népszavazással kerülhet sor.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mindez milyen kapcsolatban áll azzal, hogy 2024 tavaszán lejár Putyin második egymást követő hatéves elnöki ciklusa, és az alkotmány jelenlegi szabályai szerint tovább nem lehet elnök. Ám erre egyelőre nehéz válaszolni, mert még nem tudható, végül milyen konkrét alkotmánymódosítási javaslatok kerülnek népszavazásra. Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy továbbra is napirenden van a Fehéroroszországgal való egyesülés ügye. Vagyis nem zárható ki az a forgatókönyv, hogy a két állam úgy lép egymással államszövetségre, hogy mindkét országnak lesz majd egy-egy elnöke, de fölöttük létrejön egy új intézmény, a főhatalmat gyakorló szövetségi államfő posztja. Ebben az esetben érthető, ha Putyin elfogadhatónak tartja az orosz elnök jogköreinek gyengítését. Ez azonban csak egyike a hatalmon maradás lehetséges forgatókönyveinek. Nyilván más szcenáriók is elképzelhetőek.
Az azonban aligha kétséges, hogy egyre nehezebb bármilyen fontos oroszországi belpolitikai változást a hatalomátadás vagy -megőrzés kontextusán kívül szemlélni. Ezt a benyomást erősítette az a váratlan fejlemény is, hogy Putyin beszédének elhangzása után Dmitrij Medvegyev bejelentette a kormány lemondását, arra hivatkozva, hogy az elnök által körvonalazott nagyszabású változások megvalósításához az államfőnek szabad kezet kell kapnia. Valószínűbb azonban, hogy a kormány távozására azért volt szükség, mert az utóbbi évek gazdasági és szociális kudarcaiért valakinek vállalnia kellett a felelősséget. Bár ezt ma még senki nem mondta ki, de lehet, hogy csak idő kérdése, és megtörténik. Putyin azonban nem felejtette el eddigi miniszterelnöke hűségét, és a kormány lemondását követően bejelentette, hogy új tisztség létrehozását kezdeményezi az ország Nemzetbiztonsági Tanácsában. Ezen túl a tanács elnöke – vagyis Putyin – munkáját egy elnökhelyettes segíti majd, aki Medvegyev lesz. A miniszterelnöki tisztséget pedig az adóhivatal eddigi vezetője, Mihail Misusztyin tölti be. Személye azt sejteti, hogy a kormányfői posztot egy politikailag Medvegyevnél is súlytalanabb technokrata tölti majd be. A most lemondott kormányfő pedig, ha majd eljön az idő, lehet még újra Oroszország elnöke. Csakhogy lesz majd fölötte egy szövetségi elnök is. Nem nehéz kitalálni, hogy ki…
