A 7-es cikkelyt azért találták ki az Európai Unió bonyolult mechanizmusát felépítő szakértők, hogy megrendszabályozzák azokat az államokat, amelyek szembe mennek az Európai Unió alapértékeivel, végső esetben szavazati jogukat is elvegyék. Azt azonban a saját szemünkkel látjuk, hogy az eljárás hatékonysága finoman fogalmazva is megkérdőjelezhető.
Az EU előző soros elnöke, Finnország hiába helyezte előtérbe a jogállamiság kérdését, hiába látta Helsinki, hogy hosszabb távon a közös Európa halála, ha egyes tagországok nem hajlandóak alkalmazkodni, európai módon gondolkodni, a Magyarországgal, illetve Lengyelországgal szemben indított eljárás tapodtat sem haladt előre. Az egész procedúra ugyanis rendkívül szövevényes, olyan hosszú időre nyújtható, hogy egy idő után mindenki elfelejtkezik róla. Elrettentő ereje ezért nincs. A mechanizmus valójában komolytalan: minden tag beleegyezésére szükség van ahhoz, hogy elvegyék a jogállamiságot semmibe vevő állam szavazati jogát. Ez azonban épp a rebellis országok összefogását ösztönzi. Nem is szólva arról, hogy a jelenlegi uniós soros elnök, Horvátország kikötötte: számára nem is élvez prioritást a jogállamiság kérdése.
Akadnak azért olyan fórumok az EU-ban, amelyek legalább arra képesek, hogy rendre felhívják a figyelmet a jogsértésekre. Az Európai Parlament kétharmados többséggel, 466 igen, 176 nem szavazattal, 41 tartózkodás mellett szavazta meg azt a határozattervezetet, amely konkrét lépésekre szólítja fel az Európai Tanácsot a magyar és lengyel kormánnyal szemben, a hetes cikkely eljárása alapján.
Az EP rávilágított, hogy a két országgal szemben indított procedúrára magasról tett a magyar és a lengyel kabinet, ugyanúgy saját kényük és kedvük szerint hoztak demokráciaellenes intézkedéseket, mint korábban. Itthon már az eljárás megkezdése után üldözték el végleg a CEU-t, számolták fel az akadémiák és a színházak függetlenségét és közölte maga a miniszterelnök, hogy a bíróság döntését figyelmen kívül lehet hagyni.
A budapesti és varsói kormány súlyos vereséget szenvedett. És ismét bebizonyosodott, hogy Orbánéknak sikerült teljesen elszigetelniük magukat Európában, aminek mi, magyarok isszuk meg a levét. Itthon sokáig működött az a retorika, amely szerint rendre külső támadás éri az országot Soros, a bevándorláspárti baloldal, a klímaaktivisták részéről, de a tavalyi önkormányzati választás már azt sejtette, hogy ezekből a lózungokból kezd elege lenni polgáraink jelentős részének. Illetve nem csak nekik, hanem az Európai Néppártnak is. Hiába beszéltek a fideszes politikusok arról, ismét politikai ármánykodás zajlik ellenük az EP-ben, a néppárti képviselők nagy része – köztük a németek – is megszavazta a határozattervezetet. A Fidesznek alig maradt szövetségese saját táborán belül.
Orbán Viktor tegnap azt mondta, egy centire voltak attól, hogy kilépjenek a néppártból. Most az Európai Néppárton a sor. Vállalnia kell a döntést: nemhogy centikre, kilométerekre repíti azt a tagját, amelyik már lassan egy évtizede űz gúnyt a keresztény Európából.