Előfizetés

A nyolcszor feltámadt ember hete

Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (a Kossuth rádiónak adott szokásos interjújában), hogy Európában azért nem beszélnek nyíltan Soros maffiaszerű hálózatáról, mert erősnek látják, és félnek tőle. „Engem nyolcszor öltek meg ezek az újságírók, álcivilek, én már nem félek ettől, mert ismerem”.
Ezzel szemben a tény az, hogy se egyszer, se nyolcszor nem ölték meg a magyar miniszterelnököt újságcikkekben, még akkor sem, ha ő esetleg ezt keresztre feszítésként élte meg. Azt állítani pedig, hogy Európa többi politikusa nem szokott hozzá a sajtó vagy a civil szervezetek bírálataihoz, sőt fél tőlük, és ezért nem meri fölemelni a szavát Soros-Lucifer ellen, enyhén szólva is abszurdum. Legföljebb ők nem közpénzből finanszírozott Soros elleni lejárató hadjárattal, valamint a média és a civilek megrendszabályozásával válaszoltak a kritikákra, mint Orbán. Akkor ki is itt a gyáva?
Azt állította továbbá Orbán (ugyanott), hogy „Soros György sok millió ember tönkretételéből szerezte a pénzét, politikai befolyást vásárol. Az ilyet a mi szakmánkban úgy hívják, hogy oligarcha”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Soros nem tett tönkre sok millió embert, amikor 1992-ben térdre kényszerítette a brit jegybankot, és ezen mintegy egymilliárd dollárt keresett. Egyszerűen arra fogadott, hogy a font árfolyama abban a gazdasági helyzetben nem tartható sokáig, hiába ragaszkodik hozzá a kormány és a Bank of England, és miután bekövetkezett a font leértékelése, a már hosszú ideje szenvedő brit gazdaság is megindult fölfelé. Vagyis nemcsak Soros járt jól, hanem végeredményben a brit társadalom is (bár nyilván nem ez volt Soros célja). Amit pedig a brit kormány csinált, azt a mi szakmánkban úgy hívják, hogy politikai hiba.
Azt is állította rádiónyilatkozatában a kormányfő, hogy ha a Fidesz nem lenne a jövőben az Európai Néppárt tagja, ezzel nem csökkenne Magyarország érdekérvényesítési lehetősége, amikor a forrásokat elosztják, ezeket ugyanis nem pártközi, hanem államközi kapcsolatok határozzák meg, és különben is, a tagországoknak vétójoguk van.
Ezzel szemben a tény az, hogy de bizony csökkenne, mert a Néppárt legnagyobb frakcióját a német kereszténydemokraták adják, Németország pedig az unió legerősebb állama, vagyis a CDU-CSU-val szembeforduló Fidesz elvesztené legerősebb szövetségesét. Ha ráadásul élne a vétójogával is, akkor végképp a perifériára kerülne. Ott, a végeken milyen érdeket lehet érvényesíteni, tessék mondani? 
Azt állította ezenkívül Orbán (ugyanott), hogy a joggal való visszaélés, ha a rossz börtönviszonyokra hivatkozva az elítéltek a magyar államot kártérítésért perelhetik. Szerinte az európai szabályok a börtönbeli kínzásról lazák és abszurdak, és ebből jó üzletet lehet csinálni, ám az állam nem fog fizetni.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága egy 2015-ös ítéletében szólította fel a magyar kormányt, hogy szüntesse meg a megalázó börtönviszonyokat, és tegye lehetővé a kártalanítást. Az Európai Bírósággal szembefordulni jó üzlet?

Tetőzik az ifjúsági probléma

Már megint tetőzik. Mármint az ifjúsági probléma. Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa szerint „a hatvanas években nyár fele tetőzött az ifjúsági probléma”, ezúttal viszont ősszel. A kormánypárt akkor fedezte fel, hogy az önkormányzati választás kudarcairól a fiatalok tehetnek. „Az ellenzéknek a fiatalok nyerték meg a választást” – hangzott el a Hír tévé elemzőitől. Egy pici idő azért kellett a bűnösök azonosításához, először úgy nézett ki, hogy Budapest elvesztését az itt élő külföldiek okozták, ahogy Kósa magyarázta. Ez a kitűnő teória sajnos tarthatatlanná vált, amikor Jászberényben a megismételt választáson tönkreverték a Fideszt. Nehezen hihető, hogy a külföldi diverzánsok tömegei éppen ott telepedtek volna le. Másokat kellett aktuális bűnbaknak kijelölni. Egy egész generációt, harmincon alul. 
Igazság szerint már vártam. Az óra lassan körbejárt. Voltak már bűnbakok a csaló rokkantnyugdíjasok (némely lógós még a lábát is képes volt levágatni), a filozófusok, a romkocsmázók, a brüsszeli bürokraták, a civil szervezetek, a pazarló kórházigazgatók, Soros, a liberálisok, a baloldaliak, a zöldek, Károlyi, a migránsok és simogatóik, Gyurcsány, a szinglik, a multik, az import görögdinnye, a 68-asok, Tavares és Sargentini, a (zaklató) színházak, Greta Thunberg, a lábukat lógató akadémikusok, a hanyatló Nyugat, a gender, a Petőfi Irodalmi Múzeum, Harry Potter, a mindenféle hisztizők (ld. klímahiszti és hiszti az isztambuli egyezmény körül), a melegek, a bírók. Régi-új ötletként legutóbb a cigányok, majd pont ők nem.
Most jönnek a fiatalok. Ahhoz túl sokan vannak, hogy csak úgy ukmukkfukk nekik lehessen rontani. Nem vált be, amikor Bayer Zsolt korábban ezzel próbálkozott akár Nagy Blankánál („kretén, barom állat, ócska kis proli”), akár a Várban bérelt lakása előtt demonstráló momentumos diákoknál („beszédhibás, izzadó tenyerű kis köcsög, seggfejek, retkes prolik”). Ezzel valahogy nem sikerült igazán az ifjabb nemzedék rokonszenvét elnyerni. Hiába, nagyon el vannak kényeztetve. 
Így aztán differenciáltabb megközelítésre volt szükség, de sürgősen. A Fidesz elsőbbsége a fiataloknál látványosan inogni kezdett. Az egyetemistáknál már el is vesztette azt: a Momentum beelőzte. 30 alatt a biztos pártválasztóknak már csak a negyede szavazna a kormánypártra. Ha a pártokat külön-külön nézzük, ez még mindig az első hely, na de ha az ellenzéket együtt?! 
Már közhelynek számít, hogy a bezárkózás kultúráját a fiatalok között eleve nehezebb meghonosítani – ők már a (ha másképp nem, akkor az informatika segítségével) átjárható határok gyermekei. A nyelvi korlátok is kevésbé kötik őket, tetszik-nem tetszik, de az instagram, a mémek, piktogramok képi nyelve körükben szinte egyenrangú a verbális kifejezésmóddal. Nehéz elképzelni, hogy egy Kövér László, Németh Szilárd vagy Semjén Zsolt átütő hatást gyakoroljon rájuk. Persze, a hozzám hasonlók sem tudnának, de az ellenzék sokféleségének a nehézségek mellett előnye is van: a sokszínűségbe beleférnek az erre alkalmas személyek, szervezetek és főleg gondolatok is. Míg a monolittá fegyelmezett Fidesz az elmeszesedett csontjaival, dzsentris, kisúri tempóival, avítt nosztalgiáival egyelőre hiába próbálkozott ezzel.
Most megkésve, lázas tempóban keresik a hangot az elvesztett nemzedék visszahódításához. Van, aki atyai: az érett ember bölcsességével lesajnálja - lényegében lehülyézi - a „tájékozatlan”, „tapasztalatlan” ifjakat. „Felülnek az olcsó demagógiának” – csóválja fejét a Sajtóklub vendége. Mások az erkölcsi felháborodás, a sértett ártatlanság hangján dörögnek a hálátlanokra. „Szégyen, amit műveltek… ha nem Orbán Viktor lenne a miniszterelnökünk”, akkor „az irigylésre méltó életetek” egyből odalenne – prédikál a 888. A jobboldali sajtó fenegyereke apokaliptikus jövővel fenyeget: a teljes Nyugatnak annyi, az új generáció egyszerre híve „a beteg, torz, deviáns individualizmusnak” és a „neokommunista egyenlősdinek”. Szerintem ez már a vég, a fiatalok a vesztünkre törnek, „fiam Brutus” ledöfi Caesart, Lear királyt elárulják a lányai, Goriot apót szégyellik gyermekei.
Ám egy kormánypárt nem sírdogálhat sokáig. Először is kirakatba állítottak néhány fiatal, szép, (pláne női!) kádert. A 22 éves államtitkárhelyettes megejtő őszinteséggel nyilatkozza: „Mi, fiatalok nem akarunk feltétlenül asztalt borogatni, egyszerűen csak azt kérjük, hogy adjanak még több széket az asztalnál!” Ha kortársai mégis borogatnának, még mindig elővehető a leszalámizás, az egymásnak ugrasztás módszere. Vannak a henye, városi ficsúrok és kékharisnyák, a „nagyszájú liberálisok”, és vannak a derék, egyszerű fiatalok – simogatja meg utóbbiak fejét a 888. „Ti nem semmittevő megmondó emberek akartok lenni, hatszáz bölcsészdiplomával!” Lesz még itt Levente, Turul Szövetség, Keresztény Munkásifjak Szövetsége, Attila Bajtársi Egyesület. Jobb a régi mintákhoz nyúlni, ha már a Fidelitas nem váltotta be a reményeket.
Tanulságos látvány. Ahogy egy újságíró fogalmazott: a Fiatal Demokraták Szövetsége számára a legnagyobb veszély épp a fiatal demokraták. Az igaziak. A szerző volt országgyűlési képviselő 

Hamis 9-es

Még néhány nap és letelik az a száz nap türelmi idő, amit Orbán Viktor odaígért Karácsony Gergelynek. A miniszterelnök szerint ugyan az össze-vissza beszéd jellemezte a főváros új vezetésének nyilatkozatait, de a száz nap jár neki. Ez a bizonyos száz nap egyébként jövő kedden jár le, és ha ez eddigiek békeidőnek számítottak, lehet elképzelésünk arról, mi várható a folytatásban. Már csak azért is, mert paradox módon a kormány máris létrehozott, mondjuk így, egy árnyék-főpolgármestert. Igaz ugyan, hogy ilyesmivel az ellenzék szokott élni, és nem egy várossal szemben, hanem a kormány ellenfeleként, de fogadjuk el: a Fidesz ebben is innovatívnak bizonyult. Komplett csapatot állított fel, amelynek Budapest dolgaira kell koncentrálnia, Fürjes Balázs államtitkár vezetésével. A futballban ezt hamis 9-es-nek neveznék, olyan játékosnak, aki ugyan középcsatár, de hátra megy védekezni is, és onnan tör előre. Láthatjuk: Fürjes hirtelen aktív szereplője lett a politikai mindennapoknak, nyilatkozik az ATV-nek, a Klubrádiónak, vagyis olyan helyeken szólal meg, ahol erőteljesebb a fővárosiak figyelme. Ha röviden vissza akarnánk tekinteni erre a majd száz napra, akkor elég erősen kirajzolódnak a kormány törekvései, lehet elképzelésünk arról, mi lesz a feladata az árnyék-főpolgármesternek. Most még csupán annyit üzent Karácsony Gergelynek, hogy ne szemétkedjen, de ezt az apró megjegyzést fogadjuk el szóviccnek, hiszen végül is a kukaholding körüli konfliktus kapcsán említette, vagyis arra reagálva, hogy ha a kormány által irányított holding nem fizeti ki a tartozását, akkor nem lesz atlétikai világbajnokság. De ha eltekintünk is a „szemétkedéstől”, azt már nehezen tudjuk tréfaként értelmezni, hogy tíz év után a kormány egy ellen-Budapest vezetést hozott létre, amely nyilvánvaló kontrája kíván lenni a mostani fővárosi vezetésnek. Orbán itt is azt csinálja, mint minden más területen: kiválaszt és előretol egy személyt, aki látszólag viszi az ügyeket, s az arcát adja az összes konfliktushoz, kellemetlen döntéshez. Fürjes, miközben eljátssza a békés, együttműködésre kész állami embert – „Budapest nem lesz csatatér” –, valójában pontosan az a feladata, ez lesz a feladata, hogy érvényesítse Orbán akaratát, és elmagyarázza, hogy a kormány Budapestet ellehetetlenítő döntései, miért szolgálják a fővárosiak javát, szemben Karácsonyék ügyetlenkedéseivel. A hamis 9-esnek, igen, az lesz a dolga, hogy egyfelől nyilvánvalóvá tegye a főpolgármester alkalmatlanságát, ugyanakkor hitelesítse a kormányzat azon döntéseit, amelyekkel lényegében átveszik az irányítást a város felett. Új taktikát választva az egykor volt „bűnös város” orbáni koncepciójával szemben; immár a segítőkészség retorikája mellett büntetnek. Ez a szerepköre a hamis 9-esnek.