Mennyi?!

Először csak egy. Aztán kettő. A legutóbbi sajtóhírek szerint pedig már hat különböző verziója is van az új – vagy módosított? Fene tudja, hogyan kell nevezni – Nemzeti alaptantervnek (Nat), és a kormány még mindig nem döntött arról, hogy melyik az igazi. Ennek némileg ellentmond, hogy néhány hete még azt olvashattuk, a december 18-ai kormányülésen már elfogadtak egy Nat-koncepciót, de azt akkor azért nem hozták nyilvánosságra, mert túl hosszú, és egyébként is Jézuska meg szilveszteri szopósmalac.

Az ünnepeken azonban már lassan három hete túl vagyunk, a Natról viszont még mindig kevés konkrétumot tudni. Az egyik kormánylapban ugyan eleresztettek néhány infót, ám az csak arra volt jó, hogy még nagyobb bizonytalanságot keltsen az iskolákban, a pedagógusok körében. Már zajlanak a középiskolai felvételik, hamarosan kezdődik az érettségi szezon, a tanároknak pedig még lövésük sincs, pontosan mit, hogyan és milyen tankönyvekből kellene majd felkészülési idő nélkül tanítaniuk a következő tanévtől – a kabinet ugyanis még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy a módosított (vagy új?) Nat idén szeptemberben életbe lépjen.

A probléma alapvetően nem az, hogy több Nat-verzió is készült a kormányzat Frankenstein laboratóriumában. Sőt, némi szakmaiságról tenne tanúbizonyságot, ha kiderülne, hogy egy-egy fejezetet, témakört nem csak egyféle nézőpontból vizsgáltak meg. A gond ott kezdődik, hogy mindebből kihagyják a szélesebb szakmai és társadalmi nyilvánosságot, így sok minden más mellett azt sem tudhatjuk, milyen szempontokat vettek figyelembe a különböző változatokban. A gond ott kezdődik, hogy előbb avatják be a részletekbe a pártsajtót, mint például a pedagógus érdekképviseleteket.

Számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy a döntéshozók magasról tojnak az érintettekre. A tanárokra, a diákokra, a szülőkre is. Nem partnerként, hanem tesztalanyokként, kísérleti nyulakként tekintenek rájuk. Megtapasztalhattuk azt is, hogy a többségnek semmi gondja nincs ezzel. Szeretnek nyuszik lenni.