Szelestey Lajos;
külföldi lapszemle;Szabad szemmel;
2020-01-21 06:31:57
Szabad szemmel: se lenyelni, se kiköpni nem tudja a Fideszt a Néppárt
Nemzetközi sajtószemle, 2020. január 21.
Úgy néz ki, hogy Orbán Viktor időt nyert, mert az EPP tagpártjai egyelőre képtelenek dűlőre jutni a Fidesz további sorsáról. Ezért valószínűleg nem születik döntés a kérdésben a legerősebb európai pártcsalád jövő hónap elejére beütemezett brüsszeli tanácskozásán. Ezt jól értesült néppárti források közölték, névtelenséget kérve. Ily módon csak tovább húzódna a vita, miután a kereszténydemokratákat éveken át bírálat érte, éspedig azon a címen, hogy falaznak Orbánnak, miközben az lebontja a fékeket és ellensúlyokat. Azóta a magyar modell már meghonosodott Lengyelországban és a nyugati nacionalistákat is ösztönözte, ami riadalmat keltett a jogvédők körében, mármint hogy visszacsúszik a demokrácia az EU-ban.
Ha a magyarok kénytelenek lesznek kiválni az Európai Néppártból, az lényegesen csökkentené a magyar politikus befolyását fontos uniós kérdésekben, ideértve a következő időszakban esedékes brüsszeli támogatások elosztását. A mostani bizonytalanságnak az az oka, hogy még nem készült a magyar jogállamiság elemzésére felkért bölcsek tanácsának jelentése, mert ellentét van a három tag között. Azon kívül a hogyan tovább kapcsán is felmerültek aggályok, tehát, hogy mit lép Orbán, ha kirakják. A miniszterelnök többféleképpen is bebiztosítja magát. Pár napja Varsóban Kaczynskival a strasbourgi együttműködés kilátásairól tárgyalt, a jövő hónap elején pedig, éppen az EPP-fórum idején Rómába lesz hivatalos, a „nemzeti konzervatívok gyűlésére, ahol rajta kívül a bajkeverő (szélsőjobbos – a szerk. megj.) Salvini is felszólal.
A Fidesz a küszöbén áll annak, hogy kilépjen az Európai Néppártból – írja a német üzleti világ lapja, hozzátéve: a jobboldali-populista Orbán a múlt pénteki szokásos rádióinterjúban szabad folyást engedett a dühének az Európai Parlamenttel szemben. Azzal fenyegette meg a pártcsaládot, hogy új kereszténydemokrata frakciót alakít, ha mostani szövetségesei nem kapják össze magukat. Hogy előző nap az EP nagy többséggel az eljárás mielőbbi lefolytatását sürgette a magyar és a lengyel kormány ellen a 7-es paragrafus alapján, amögött kedvenc ellenségének, Sorosnak az aknamunkáját sejti a politikus. A Néppárt lassan egy éve jegeli a Fidesz tagságát, de az akkor kinevezett bölcsek tanácsa még nem tette le az asztalra a javaslatát, hogy a felfüggesztést kövesse-e a kizárás.
A kulisszák mögött Orbán már jó ideje azon ügyködik, hogy jobboldali szövetséget hozzon létre. Legutóbb Varsóban a PiS-nek udvarolt lehetséges partnerként. Ha veszi a kalapját, azzal nagy szolgálatot tenne az EPP-nek. Mert ha kialakul az egyértelmű tartalmi választóvonal a Fideszhez képest, akkor a konzervatív pártok utána már sokkal könnyebb el tudnának határolódni a jobboldali populizmustól, illetve nacionalizmustól. Mindenesetre most már ott tartunk, hogy a pártcsaládon belül korábbi hívei is távolságot tartanak a magyar vezetőtől.
A CSU-n belül is más ma már a hozzáállás. A jelenlegi pártelnök, Söder nem hívja Orbánt előadóként sem a tartományi parlamentbe, sem a kihelyezett évnyitó frakcióülésre. Az osztrák kancellár sem keresi immár túlzottan a magyar miniszterelnök közelségét, amióta új, a korábbinál jóval inkább EU-barát koalíció van hatalmon Bécsben. Kurz inkább von der Leyennel akar jó viszonyt, semmit nacionalista magyar kollégájával. A Néppárt frakcióvezetője, Weber pedig nyíltan bírálja korábbi védencét a jogállam kapcsán.
De hogy az EPP mennyire nem mer döntést hozni, azt éppen a bölcsek tanácsának kinevezése igazolta. Az osztrák szociáldemokraták egyik EP-képviselője komplett bohózatnak nevezi a háromtagú testület múködését. Egyáltalán nem lehet tudni, hogy lesz-e bármiféle előrelépés magyar-ügyben a jövő hónap elején esedékes néppárti politikai gyűlésen. A lap kérdésére egy szóvivő még a napirendről sem kívánt nyilatkozni. Ám a kizárás logikusnak tűnik, mivel Magyarország mind inkább jobbra tolódik. Orbán következetesen építi az illiberális államot. Folytatódik a vitatott idegen-, illetve menekültpolitika is. Nem látszik olyan, konzervatív irányvonal, ami megfelelne a kereszténydemokrata értelmezésnek. Sőt, az EP a múlt héten azt állapította meg, hogy a magyaroknál és a lengyeleknél csak tovább rosszabbodik a helyzet.
Habár az Európai Parlament minap hozott határozata a jogállami eljárás haladéktalan folytatására szólította fel az unió soros horvát elnökségét, Zágráb nem sok értelmét látja az esetleges szankcióknak Magyarország és Lengyelország ellen. A horvát kormány szóvivője szerint ugyan alapvetőnek tekintik a demokrácia védelmét, de azt párbeszéd útján lehet elérni a legjobban. A jogsértéseket leginkább kölcsönösen elfogadható megoldásokkal lehet orvosolni, a kölcsönös tisztelet alapján, ami elengedhetetlen az EU egységének fenntartásához. Hozzátette ugyanakkor, hogy az eljárás folytatódik Budapest, illetve Varsó ellen, de még nem dőlt el, milyen formában, tartalommal, és a menetrend is bizonytalan. Mindennek meghatározásához Horvátország ki akarja kérni az Európai Tanács és a Bizottság tagjainak véleményét.
A lengyel elnök élesen visszautasította, hogy két európai intézmény is a folyamatban lévő lengyel igazságügyi reformok ellen foglalt állást. Előbb az Európa Tanács égisze alatt működő tanácsadó testület, a Velencei Bizottság nyilvánította jogsértőnek a változásokat, majd az Európai Parlament határozatban sürgette, hogy az EU pontosan adja meg, milyen lépéseket vár Lengyelországtól a módosítások visszavonására, és hogy mi a határidő. Nos, erre Duda államfő, aki az idén harcba száll az újraválasztásért, úgy reagált, hogy az unió nem kényszeríthet rá semmilyen rendszert a lengyelekre, és hogy azok miként intézzék a belügyeiket. Megismételte, hogy a lengyel bírák közül sokan korruptak, és a hatalmi ágat meg kell tisztítani a kommunizmus maradványaitól.
Az elemzés hasztalannak nevezi a magyar, a lengyel és több más kormány próbálkozását, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekszülés ösztönzésével nem lehet felkurblizni a gazdaságot. Európában a népesség hanyatlása tipikus gond a nemzeti-konzervatív kormányok számára, de még olyan államok is szembesülnek vele, amelyek viszonylag liberálisak. Az ENSZ adatai azt mutatják, hogy a manapság a világ olyan részein is kevesebb utód születik, amelyről ezt sosem gondolták volna. De hát az emberek egyre nagyobb része tanul, és mind több nő vállal munkát, ez pedig kevesebb gyereket jelent.
Az öreg földrészen a negatív születési rátát a tehetősebb államokban még ellensúlyozza a bevándorlás, így a németeknél és a franciáknál. Keleten azonban a családtámogatási politika jelenti az egyetlen nyilvánvaló módszert, hogy lelassítsák a lakosság számának zuhanását, amit csak súlyosbít a kivándorlás. Márpedig ez a fajta hivatalos irányvonal kéz a kézben jár a nacionalizmussal. A szavazópolgárok és az kormányok óvakodnak attól, hogy nagyobb számban engedjenek be idegeneket. Mellesleg a munkaerőimport hosszú távon nem jó megoldás, mert ha másutt is leáll a baby boom, akkor kiapad a forrás.
Orbán Viktor a nagycsaládosok számára meghirdetett adókedvezményeken és hitelelengedésen túl immár ingyenessé teszi a mesterséges megtermékenyítést. Próbálkoznak a gyerekvállalás ösztönzésével a lengyeleknél, litvánoknál, szlovákoknál, bolgároknál, de ebben Oroszország a bajnok, mert Putyin foggal-körömmel próbálja ismét növekedési pályára állítani a gazdaságot.
A gond ott van ezekkel az intézkedésekkel a régióban, hogy nem úgy működnek, ahogyan azt a hivatalos propaganda állítja. Ugyanis csak részben képesek ellensúlyozni a társadalmi változások hatásait. A lengyeleknél pl. átmeneti szünet után ismét csökken a születések száma. Az oroszoknál leginkább ott hatnak az ösztönzők, ahol a gazdaság nemigen kínál esélyt a felemelkedésre. Hogy a politika eredményes legyen ezen a területen, ahhoz nagyon finom beszabályozásra van szükség, így az illiberális magyar vagy orosz kormány aligha képes megtalálni a legjobb utat-módot.
Polyák Gábor szerint Magyarországon valamelyest javult a sajtó helyzete, de csupán helyi szinten és szó sincs arról, hogy Orbán vagy a Fidesz bármi lényeges kérdésben felülvizsgálta volna álláspontját. A médiakutató, a Mérték elemző központ vezetője mégis úgy látja, hogy a kormánypárt múlt őszi, váratlan veresége folytán fordulat következett be a független újságírók számára. Az ő szűkebb hazájában, Pécsett pl. gyorsan új főszerkesztő került a helyi lap élére, és azóta az igazi újságként működik. Ismét lehet olvasni benne a Fidesznek szóló kritikákat, foglalkozik a hatalom kudarcának okaival. Az ilyesmi hosszú időn át elképzelhetetlennek számított.
Azon kívül az is lényeges újdonság, hogy független sajtómunkások ismét kapnak válaszokat a kényelmetlen kérdésekre. És nem csupán a baranyai megyeszékhelyen, a helyi orgánumok sokfelé már nem csupán az állami propaganda szócsövéül szolgálnak. De azért Polyák arra figyelmeztet, hogy minden kedvező fejlemény ellenére sem zárult le a sajtószabadság lerombolása. Hiszen csak az idő mutatja meg, meddig tart a nagy szabadság. És ha az országos viszonyokat nézzük, akkor nincs semmiféle előrelépés, mivel továbbra is a hatalom ellenőrzi szinte az összes jelentős lapot, rádiót, tévét, internetes portált.
Sajnálattal állapítja meg, hogy Brüsszel nem tett semmi Orbán befolyása ellen, pedig a kormányfő – így vagy úgy -, de kézben tartja a sajtó túlnyomó részét, ami sérti a jogállamiságot, az EU alapértékeit. A szakember hiába sürget uniós eljárást, Brüsszel nem reagál, immár 4. éve. Azt meg nem lehet tudni, mi történik a háttérben. Egy potsdami professzornő úgy világítja meg a magyar helyzetet, hogy nálunk a közmédia pártsajtó szerepét vette át és ez figyelmeztető más államok számára is. Polyák egyébként pár napja a keletnémet városban átvehette a Voltaire-díjat, éspedig azért a munkáért, amit a toleranciáért, a népek közti megértésért, az eltérő vélemények tiszteletben tartásáért végez.
Az amerikai nyomás nélkül fellazul a NATO, eltávolodnak egymástól az európai tagok, mi több, ismét feszültség alakul ki Japán és Dél-Korea között is. De hát Trump óta a szövetségesek immár nem lehetnek biztosak abban, hogy Amerika tartja magát a szövetségi rendszer alapelveihez – mutat rá az amerikai Külkapcsolati Tanács alelnöke, James Lindsay. Az európaiak persze szorgalmaznák az együttműködés folytatását, de majd meglátjuk, meddig terjed a hűségük, hiszen a mostani elnök elégedetlen a partnerek elszántságával, már ami a közös védelmet illeti, ugyanakkor hajlandó megkérdőjelezni a kölcsönös segítségnyújtási klauzulát, és ezt csak súlyosbítja az oroszok erősödő agresszivitása.
Anders Fogh Rasmussen, a NATO volt főtitkára ezt úgy ragadja meg, hogy Trump tette ismét naggyá Putyint. Ehhez csak egy adalék: az elnök nemrégiben úgy tette hidegre az iráni eliterők parancsnokát, hogy arról még csak nem is tájékoztatta előre a szövetségeseket, nem kérte ki a véleményüket. Moszkva úgy igyekszik kihasználni Washington befelé fordulását, hogy szépen magához öleli Törökországot, és megújítja a barátságot Magyarországgal, Olaszországgal és Franciaországgal. A Fehér Ház azt állítja, hogy nem enged a Kremllel szemben, ám sok politikus és elemző attól tart, hogy a NATO-n belüli vita meggyengítette az összetartást. Rasmussen azt mondja, amikor Amerika bezárkózott a történelem során, akkor az így keletkezett légüres térbe mindig rossz fiúk nyomultak be.