Egy keresztény hitre áttért iráni férfi, Abouzar Soltani esetén keresztül számol be a magyar menekültpolitikáról, menedékrendszerről és a röszkei állapotokról a német Die Zeit. A tudósítás először is megállapítja, hogy a röszkei tranzitövezeten időről időre, ám módszeresen megtagadják az élelmet a menedékkérőktől. Igaz, a lap újságírója nem jutott be a létesítménybe, viszont telefonon beszélt az egyik iráni menekülttel, aki tízéves fiával együtt már jó egy éve élvezi a "magyaros vendégszeretetet”. Előtte több mint két évig vesztegeltek a határ túloldalán. Jelenleg ki nem mehetnek, csakis vissza, Szerbiába. De a migránsok csupán ebben a két táborban terjeszthetik elő kérelmüket. Hogy hányan vannak ott, arra nézve az Orbán-kormány nem ad felvilágosítást. Becslések szerint az érintettek 300-an lehetnek, kétharmaduk gyerek. Ám hogy odabent mi történik, azt csak kevesen tudják. Újságírók nem léphetnek be, mint ahogy a legtöbb segélyszervezet munkatársai sem, beleértve az UNHCR-t. A bennlévők viszont következményektől tartanak, ha panaszkodni mernek a közösségi portálokon keresztül.
Soltanival a Helsinki Bizottság segítségével sikerült felvenni a kapcsolatot, előtte mások nemigen beszéltek odabentről az ottani állapotokról, pedig helyzete egyáltalán nem egyedi. Viszont jól mutatja, mi is történik bent, miként működik a magyar menedékrendszer. Hetente egyszer a saját pénzükből vehetnek élelmiszert, amelyet szociális munkások szereznek be számukra. Egyébként a hivatalos menü: reggel és este kenyér és kolbász, délben meleg egytálétel, többnyire spagetti vagy krumpli. Van tévészoba, az internetkapcsolat igen rossz és a gyerekek eltölthetik az időt egy kicsiny játszótéren.
Az iráni férfi egyébként áttért a keresztény hitre, épp ezért hagyta el hazáját, immár 5 évvel ezelőtt. A felesége otthon maradt. Jó két éve jutott be a gyerekkel a röszkei zónába, de itt ravasz trükk van: aki szerb területről jut be, annak nincs sok esélye a maradásra, mert a magyar hatóságok biztonságos államnak minősítették Szerbiát. De hogy mi alapján engednek be bárkit a két övezetbe, azt senki sem tudja pontosan. Úgy hírlik ebbe a korrupció is belejátszik. Viszont akit a zónán kívül fognak el a biztonsági erők, azt menthetetlenül kitoloncolják, sokszor erőszakkal. Az Európa Tanács súlyos bántalmazásokkal vádolja a magyar rendőröket.
Ugyanakkor visszamenni is csapda, mert Szerbia sok esetben megtagadja a visszafogadást, ám ha valaki mégis azt az utat választja, akkor illegálisnak számít és egy éven keresztül nem nyújthat be kérelmet.
Amikor az iráni család fellebbezését is elutasították, az apa három napon át nem kapott enni, a gyerek azonban igen. Ez idő alatt az ügyvéd sem látogathatta őket. Az elmúlt két évből összesen 27 ilyen eset ismert. Akadt olyan, aki 8 napon át volt kénytelen nyelni az éhkoppot. Csak az segített rajta, hogy a Helsinki Bizottság az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult. Viszont körmönfont dolog, hogy a jogászok nem tiltakozhatnak a körülmények ellen, mert a magyar kormány szerint az érintettek nincsenek őrizetben, bármikor távozhatnak Szerbia felé. Pedig az ellátás egyre romlik. Arról nem szólva, hogy nem lehet egy gyereket több mint egy éven át bezárva tartani.
A férfi elmeséli, hogy látta, amint másokat megvertek az őrök. Nőket és gyerekeket is, mert nem voltak hajlandóak átköltözni a láger másik részébe. Pedig Magyarország leginkább tranzitterületnek számít. A legtöbben tovább akarnak menni nyugatra. Hogy mégsem tehetik, amögött az ügyvéd, Pohárnok Barbara politikai számítást sejt. Mármint hogy Orbán igyekszik megmentőnek látszani, vagyis, hogy ő az, aki megvédi Európát a migráció következményeitől.
A szigorú menedékpolitika hatása jelentkezik a magyar társadalom minden rétegében, de az igazságszolgáltatás szerveinél is. Ha valamely bíró úgy véli, hogy a hatályos hazai jogszabály miatt az Európai Bírósághoz fordul, akkor ily módon automatikusan összeütközik a magyar jogrenddel. Ehhez pedig nagy bátorság kell, mert utána előfordulnak fenyegetések, fegyelmi eljárások.
Az egyik nemzetközi civil szervezet kutatója azt mondja,
Az iránit most azzal fenyegetik a magyar hatóságok, hogy közvetlenül a hazájába küldik vissza, de ott még a halál sem kizárt esetében, hiszen elhagyta az iszlám vallást. A védő eddig három panaszt nyújtott be a bíróságon, eredmény még nincs.
Abouzar Soltani egyébként dokumentumfilmet készített fiáról és elrabolt gyerekkoráról. A filmet és az alkotókat meghívták a Verzió emberi jogi dokumentumfilm fesztiválra, de sem az apát, sem a 10 éves fiút nem engedték ki a zónából a bemutatóra.
