Csata a baloldali bástyáért Olaszországban

Emilia-Romagna nem a legjelentősebb olasz régió, a vasárnapi választás mégis belpolitikai földindulást idézhet elő: a kormánykoalíció sorsa függ tőle.

Ha nem a baloldali jelölt nyer Emilia-Romagnában, akkor véget érhet az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Demokrata Párt (PD) közötti, négy hónapja tartó kényszerházasság. Sorsdöntő voksolásról van tehát szó. Aligha véletlen, hogy Luigi Di Maio meg sem várta a választást azzal a bejelentésével, mely szerint több mint két év után távozik az M5S éléről. Az biztos, hogy az utóbbi időben megromlott a viszonya a tagsággal. Míg a párt a 2018 márciusában megrendezett parlamenti választáson 33 százalékot szerzett, jelenleg 15-16 százalékon áll, támogatottsága tehát kevesebb, mint a felére esett vissza.

A tagság egy része azt is nehezen emésztette meg, hogy míg Di Maio egyik nap még a Ligával ült egy koalícióban, másnap minden további nélkül megegyezett az új kormányról a jobboldali populisták, illetve Matteo Salvini volt belügyminiszter legnagyobb ellenfelével, a Demokrata Párttal. Az M5S-ből többen azzal vádolták, hogy csak a miniszteri posztok érdeklik. Giuseppe Conte második kabinetjében például úgy ragaszkodott a külügyi tárca irányításához, hogy angolul sem beszél. Az utóbbi hónapokban az M5S szellemi atyja, Beppe Grillo és Di Maio viszonya is feszültebbé vált . A „csillagosok” képviselői és a már csak volt pártelnök közötti bizalmi válságot jelzi, hogy a parlamenti választás óta már 31 képviselő hagyta el a frakciót.

A nagy kérdés az, hogy Di Maio lépése lesz-e bármilyen hatással vasárnap az Emilia-Romagna-i választásra. De legalább akkora talány, hogy a tavaly novemberben a Salvini féle populizmus ellen létrejött Szardínia mozgalom múlt heti, 40 ezres bolognai felvonulása (a város Emilia-Romagna régió székhelye) ráébreszti-e a választókat a tétre. Az elsősorban fiatalokból álló mozgalom valóban új lendületet adott a demokratikus blokknak, jelentőségét azonban egyelőre nem szabad túlbecsülni. Ha párttá alakulna, ami alapítói szerint egyébként nem cél, akkor sem változnának a jobb- és baloldal közötti erőviszonyok, legfeljebb csökkenne az M5S és a PD népszerűsége.

Akadnak azonban olyan vélemények, hogy hosszabb távon a szardíniáké a jövő, mert nem köthetőek a hagyományos pártokhoz. A mozgalom adományokból tartja fenn magát, nemrégiben például az antifasiszta ellenállásban aktív szerepet játszott olasz festő, Aldo Borgonzoni hat festményét kapták meg a művész fiától, Giambattistától, aki magát „veterán kommunistának” nevezi. Az ügy pikantériája, hogy az adományozó lánya, Lucia Borgonzoni indul vasárnap a jobboldal jelöltjeként Emilia-Romagnában, amely a második világháború óta a baloldal fellegvárának számít. Az apa szerint „a szardíniák jobbak a lányom pártjánál”. Lucia Matteo Salvini pártja, a Liga tagja, szenátor, majd államtitkár volt. A legnagyobb feltűnést azzal a kijelentésével tette, mely szerint három éve egyetlen könyvet sem olvasott el.

A vasárnapi választást nem túlzás sorsdöntőnek nevezni. A koalíció, illetve a szardíniák túlélése is ettől függ. A baloldal esetleges veresége nyomán még feszültebbé válna az M5S és a PD amúgy sem felhőtlen viszonya. A szardíniák sorsa pedig azért függ a voksolástól, mert egyik fontos célkitűzésük volt, hogy megakadályozzák a baloldali bástya bevételét a Liga által.

A régió elvesztése óriási pofon lenne a baloldal számára. Emilia-Romagna, a parmezán sajt, a pármai sonka, vagy éppen a Ferrarik és Lamborghinik őshazája, a legnagyobb olasz politikai válságok közepette is a béke szigetének számított. Olaszország második legtehetősebb tartománya, egy főre jutó GDP-je évi 35 ezer euró, ami jóval az olasz átlag feletti, a munkanélküliség pedig csak öt százalékos. A régió rendkívül gazdag kulturális hagyományokban és a többi régióhoz képest a szociális háló is erősebb. Salvini populista radikalizmusa azonban Emilia-Romagnát is megfertőzte, miközben felmérések szerint a helyiek elégedettek a hivatalban lévő, s a baloldal jelöltjeként újra induló Stefano Bonaccini munkájával. Utoljára január 9-én tettek közzé felmérést az erőviszonyokról, s a demokrata párti jelöltjét, ha hajszállal is, de esélyesebbnek vélték: Stefano Bonaccini 45-49, Borgonzoni pedig 43-41 százalékon áll. Ugyanakkor a bizonytalanok aránya csaknem húsz százalék, így ők döntik el a voksolás kimenetelét.