Elsőre azt gondolnánk, hogy ilyen nincs: az Európai Parlament azért meneszt ismét tényfeltáró küldöttséget Magyarországra, hogy az új EP-képviselők is megnézhessék a saját szemükkel, mi megy itt. Másodikra azonban logikus: ha a Lajtától nyugatra felnőtt politikus lennék, valószínűleg én is csak akkor hinném el, ha magam látnám.
Meg kellene tapasztalnom élőben, hogy itt egy kormányfő apja, veje, öccse, szomszédja néhány év alatt tíz- és százmilliárdos vagyont halmozhat fel úgy, hogy a javak szinte kizárólagos forrása az EU-támogatás, a pénzszerzés alapértelmezett módja pedig a túlárazott állami beruházásokban történő részvétel (fő- vagy alvállalkozóként), átlagosan 40 százalékos profitrátával, amit a közgazdasági szakirodalom nem is extra-, hanem rablóprofitnak hív. (Ez a haszonhányad a vállalkozói szektorban a kábítószer-árusításban, a lányfuttatásban vagy esetleg a kaszinóbizniszben fordul elő. A NER-ben meg úgy keletkezik, hogy ha Mészáros Lőrinc is megjelenik valahol pályázóként, mindenki más visszalép, ő meg bemond egy másfélszeres árat, amit a beruházó szó nélkül elfogad. Ekkora tehetség és szorgalom előtt valószínűleg a legmegveszekedettebb euroliberálisok is kénytelenek lesznek fejet hajtani.)
Megtapogatnám a két kezemmel a nevezetes stadiont a miniszterelnök hétvégi házának sarkánál, amely adóforintokból, vagyis a költségvetéstől eltérített befizetésekből épült Felcsúton. A falu teljes lakossága háromszor elférne benne, és az év nagy részében kihasználatlan – beleértve azokat a napokat is, amikor a hazai csapat otthon játszik –, annak ellenére, hogy a magyar kormány és az Európai Bizottság arról állapodott meg a TAO-egyezményben: „A sportkluboknak be kell mutatniuk a részletes infrastruktúra-fejlesztési programjukat, bizonyítva, hogy a fejlesztések nem hoznak létre túlzott/felesleges illetve duplikált kapacitásokat.” (Gondolom, a Puskás FC bemutatta, legalábbis a Bizottságnak, mert a magyar adófizetőknek a jogerősen elveszített perek ellenére sem.)
Mennék egy kört az ürességtől kongó kisvasúttal, megbizonyosodva róla, hogy minden eurócent jó helyre ment, és megszemlélve, milyen remekül mutat az Orbán-papa bányájából hozott dolomit a sínek alatt. (Nekünk nem árulták el, hogy tényleg onnan van-e, de egyrészt vélelmezzük, hogy ha nem lenne kínos az információ, akkor nem titkolnák, másrészt az EP-képviselők, ha már úgyis eljönnek idáig, igazán rákérdezhetnének.) Levezetésként pedig böngészném egy kicsit az OLAF-statisztikákat – hüledezve azon, hogy Magyarországon van a legtöbb tetten ért csalás –, és utánaolvasnék, hogy a független ügyészség hány olyan részletesen feltárt ügyben nem emelt vádat, ahol a miniszterelnöki család közvetlenül is érintett volt. (Hogy csak kettőt nevesítsünk: Elios, Microsoft.)
Mindebben nekünk már nincs semmi szokatlan – tíz éve ebben élünk –, de a frissen megválasztott, saját adófizetőiket képviselő MEP-eknek talán tényleg új ismeret lesz. Már csak az a kérdés, mihez kezdenek vele, miután kizokogták magukat.