- Most már látom, hogy a rendellenességek festője vagyok – reagált Szurcsik József képzőművész Bellák Gábor művészettörténész beszédére a B32 Galériában Romantikus táj égő házzal című, szerdán este telt ház előtt megnyílt kiállításán. A pusztuló vagy még a születés előtti világot ábrázoló képek között elhangzó megnyitó beszédet hallgatva felötlött a gondolat: milyen szerencse, hogy a művészeti alkotások meghagyják a befogadó értelmezési szabadságát.
A tárlatot ajánló művész és az azt megnyitó művészettörténész különböző módon látják a kivételesen sok és ragyogó színnel festett tájakat, hulló csillagokat, kéményeket, égő házakat és az ezúttal szemből ábrázolt arcokat. A néző sokáig vívódhat azzal kapcsolatban, hogy lehet-e az Alvó lidércet és az Ébredő lidércet tiszta szépségnek, a Magánkertet és a két Tortura Humana-t a születés előtti világ ábrázolásának, a tárlat címadó képét a valami előtti semmi részének tekinteni. Lehet csodálni a művész nyelvi tudatosságát a Három hajlék című kép láttán és elgondolkodni azon, hogy vajon miért a hajlékot választotta Szurcsik József a ház szinonimái közül.
„Ebben a projektemben talán tényleg horrorisztikus darabok szerepelnek. Az itt bemutatott sorozataimon házak égnek, mások csak füstölnek, vagy a környezet lángol és füstöl. A tűz és a füst mögötti látványt nevezhetném tájidézetnek is, de a természeti elemek valójában fiktívek, ráadásul szinte minden erodálódik, pusztul és ég, vagyis a Föld tortúrája, agóniája zajlik. Itt van a címadó kép, a Romantikus táj égő házzal: az ember csak közvetve van jelen, hiszen az látható, hogy egy parányi házikó, egy emberi lakóhely éppen lobogva lángol. De hogy mitől ég?... A nézőre van bízva a megfejtés." (Szurcsik József)
„Amit látunk, az egy kinövés. A kinövés nem organikus képződmény, Szurcsik József képein tehát a rendellenes világ jelenik meg. Ebben a tájban kinőnek kémények, fejek, mégis van olyan érzésünk, hogy nem csúfítják el a tájat, mert ez a táj ilyen. Szerves részét képezik az oda nem illő dolgok, a kinőtt kémények, lángoló házak. (…) A szavak, a képek címei megkínzott tájakról, emberekről beszélnek, de az emberi ábrázolásokon és a tájak képein mégsem a kínzást, és a táj elpusztítását érzem. Sokkal inkább érzem, hogy ezek őstájak, a születés előtti tájak, amikben sokkal több a remény érzése, mint a veszteségé.
A semmiben járunk, de nem a valami utáni semmiben, hanem a valami előtti semmiben. A megkínzott emberek emlékművei ijesztőek és nem borzasztóak. Vadhajtások, de nem az ember által tönkretett, elcsúfított lények. Szurcsik József nem tud félelmetes tájakat festeni, de nem technikai és művészi értelemben, hanem lelki értelemben. Akkor is a világ szépségéről beszél, amikor feketére festi az eget és pokolian begyújt a világvégi kis házikójának kandallójába.” (Bellák Gábor)
Bellák Gábor néha ellentmondásosnak tűnő, optimizmust sugalló szavait a megnyitó váratlan záróeseménye igazolta. Szurcsik József ajándékot kapott. Gondolatokat. Tárgyat – saját készítésű fadobozt enyhe értelmi fogyatékossággal élők belerejtett üzeneteivel –, amelyet Hermann Krisztina adott át és verset, amelyet Molnár Anti mondott el.
A fadoboz:
http://lampas92.hu/muhely/termekeink/wonder-words-doboz/
Infó:
Romantikus táj égő házzal
Szurcsik József kiállítása
B32 Galéria és Kultúrtér
Nyitva: február 14-ig
