Előfizetés

Ha figyelnek rám, szeretnek (?)

Németh Fruzsina írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.01.23. 10:30

Fotó: Ofner Gergely
A test olcsó portéka is lehet, de lehet szentély is: a Hodworks új előadása tovább feszegeti a kortárs tánc határait.
Bármely művészeti ág egyik alapfeltétele a mindenkori közönség. A festő kifejezi érzéseit a vásznon, és sok esetben örül, ha az eredményt mások is megtekintik. Az énekes szívesen énekel egymaga a szobában is, de teli koncertteremben még szívesebben tárulkozik ki. A színész pedig pláne a nézőkért él, hiszen maga a játék, a színház is akkor születik meg, ha egyik figyeli a másikat.
Nincs ez máshogyan a táncosokkal sem. Csak ők lelkük mellett a testüket, minden ínt, izmot, hajlatot kitesznek a nézők elé, azért, hogy lássák, hogy ők láthatóvá váljanak. És igen, azért, hogy szeressék őket, no meg az előadást. Ám mi van akkor, ha fordul a kocka: a táncost nem érdekli már, hogy mi figyelünk vagy sem, hanem „csak” táncol, és mi kezdünk el feszengeni: érdekeljen az, hogy figyellek!
A folyamatosan a (kortárs) tánc határait feszegető és az alkotó-befogadó viszonyt újragondoló Hód Adrienn és csapata, a Hodworks legújabb előadása a szélsőségekig viszi el az előző felvetést. A Még egy táncelőadás című bemutatón a Trafó közönsége végig nézhette/nevethette/mosolyoghatta/ zavartan köhécselhette, ahogyan az előadás kezdetétől fogva a három táncos egyre extrémebb, már-már a vulgaritás határait súrolva küzd kétségbeesetten a közönség figyelméért. Jenna Jalonen, Márcio Kerber Canabarro és Molnár Csaba a legártatlanabb viccelődésektől, a ruhával való bohóckodástól a fingás-imitáláson és nőket és férfiakat egyaránt kifigurázó ironikus mozdulatokon át egészen a segget szájként, a nemi szerveket pedig pengetős kísérőhangszerekként való használatáig.
Ha kell, énekelnek, ha kell, (ön)ironizálnak, sértegetik egymást és magukat. Ha szükséges, reflektálnak a tánc és a színház mivoltára, hogy aztán fanyaron utaljanak a kultúrpolitika foltjaira, vagy a táncosok előadásképeit használó pornóoldalra. Canabarro hülye szóvicceket mesél. Jalonen bezárja a terem ajtaját, majd a kulcsot seggébe dugva egyfajta kulcsos-popsis táncot lejt. Molnár pedig már a sírás különböző, elkarikírozott típusait is beveti, hiszen érzékeli, hogy ezen mi, nézők nevetünk, tehát figyelünk rá, tehát szeretjük őt, tehát megéri ezt csinálni.
Ám egy ponton a sok-sok figyelemfelkeltő, provokáló, polgárpukkasztó gesztus után (vagy ellenére) mindhárom táncos már valós könnyeivel küszködve igyekszik meghódítani a közönség mindig lankadni kész odafigyelését. És ahogyan az eddigi, merészebb rész is tűpontosan, kellő arányban épül fel, úgy érkezik megfelelő ütemben ebbe a „trollhalmaznak” tűnő produkcióba a líra. A költészet. Maga a tánc. Mert amikor lézengve, könnytől ázott arccal odaszól nekünk Molnár Csaba: „Unalmasak vagyunk?” (A közönség felnevet.) „Ti is azok vagytok!” (kínos nevetés) – az egyszerre a gyomorvágás, a felismerés, a vallomás és az elengedés kinyilvánítása.
És ekkor nincs más hátra, minthogy lemenjenek a fények és beüljön a zongorához Dinara Klinton. Leüti a Liszt-etűdök első taktusait, és a három táncművész elenged minden igyekezetet, szorongást, a szeretetlenségtől való félelmet, a testhez fűződő korlátokat, és táncol. Olybá tűnik, örök időkön át képesek saját, benső figyelmüktől hajtva táncolni a soha el nem halkuló zongorajátékra. Ekkor nemcsak a teljesen elmélyedt, transzállapotba került táncosok személyiségéből, hanem a tánc, a test művészetének lényegéből is kapunk egy kis szeletet.
Hód Adrienn improvizációkon, interaktivitáson, a folyamatos kapcsolatkeresésen alapuló koreográfiát hozott létre társulatával. Bármely test olcsó portéka is lehet, ha akként akarjuk tiszteletlenségből kezelni – de lehet szentély, amely pusztán saját belső nézésünkből és figyelmünkből épül fel. Mert ha mi figyelünk a saját testünkre (és másokéra), akkor szeretjük igazán. Infó: Hodworks: Még egy táncelőadás Trafó, január 21. Legközelebb műsoron: 2020. március 16. 20 óra, Trafó 

A saját útjukat járják

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2020.01.22. 22:01

Fotó: Jani Martin
Milyen szépen le tudunk takarni mindent építkezési fóliával! – hallhatta a sokféleképpen értelmezhető mondatot Csepelyi Adrienn (lapunk volt munkatársa) néha zavarba ejtően személyes, szakszavaktól mentes és bátran szubjektív tárlatvezetésének 60-80 fős közönsége kedden este a Ludwig Múzeum Esterházy Art Award – Short List 2019 kiállításán. A kiállított képek, objektek, installációk szólnak többek között klímavédelemről – például a tárlatvezető személyes kedvence, amely az idézett mondat apropóját adta: Mátyási Péter Zöld fal című installációja, amelyen a kézzel színezett fotográfia technikával készült családi fotók ezúttal a kihalás szélére sodródott vagy már kipusztult növényeket ábrázolják, a portrék mögé helyezett építési háló pedig Magyarország egyik utolsó lápvidékének illúzióját kelti. Az alkotók elgondolkodtatnak álhírekről (Kútvölgyi Szabó Áron alkotása) és elhallgatásokról (Horváth Csaba és Sipos Eszter műve egy titkos, föld alatti lőszergyárról) éppúgy, ahogy (Sütő Anikó Háziasított tér című munkájával) az otthon fogalmáról.
A 2009-ben alapított, kétévente, 45 év alatti alkotóknak osztott Esterházy Art Award 2019-es díjára 25 művészt választott 260 pályázat közül a független szakmai zsűri. Az összesen 15 ezer euró értékű díj egyenlő arányban oszlik meg a három győztes – Győri Andrea Éva, Nemes Márton és Puklus Péter – között.
 
Az egyik díjazott, Győri Andrea Éva a női szexust, a férfi tekinteten keresztül ábrázolt mellet és női nemi szerveket, illetve mentális és daganatos betegségeket, és az ezekkel kapcsolatos fóbiákat ábrázolta provokatívan alkotásaiban, és okozta a tárlatvezetés leginkább zavarba ejtő, a személyes tapasztalat említésével együttérzést és a beavatottság okozta idegenkedést egyszerre előidéző pillanatait.
Ahogy a fiatal művészek, úgy Csepelyi Adrienn is a saját útját járta a Ludwig Múzeum termeiben, elfogadva, ám nem vakon követve a zsűri véleményét. Kiderült, melyik művet tudná elképzelni a nappalijában (Szalay Péterét), feltette a nap kérdését Kristóf Gábor színekről szóló munkáiról beszélve (Miért minden ház sárga a faluban?), továbbgondolta és továbbgondolásra késztette közönségét akkor is, amikor Szabó Ottó Buddha láncfűrész című kinetikus szobránál arra a parafrázisra hívta fel a figyelmet, hogy a pusztításra készült szerszám hogyan válik éltető, a fát állandóan mozgató eszközzé.
Azt pedig, hogy melyikünk életét ábrázolja Molnár Judit Lilla Függő helyzet című, a talajvesztettséget ábrázoló műve, a héten a Ludwig Múzeumban, tavasszal pedig a kismartoni Esterházy-kastélyban akár tárlatvezetés és az Etyeki Kúria és az Esterházy Borászat válogatott tételei nélkül is kideríthetjük. Infó: Esterházy Art Award – Short List 2019 Ludwig Múzeum Nyitva: január 26-ig Tárlatvezetés január 21-én Art and Wine Lover's Club esemény keretében Csepelyi Adrienn újságíró kalauzolta az érdeklődőket az Etyeki Kúria és az Esterházy Borászat válogatott tételeinek társaságában.

Karácsony: tragikusan rossz döntésnek tartom a Természettudományi Múzeum Debrecenbe költöztetését

Csepregi Evelyn Szalai Anna
Publikálás dátuma
2020.01.22. 20:20

Fotó: Koncz Márton / Népszava
Év végéig el kell hagynia a budapesti Ludovika épületét a Természettudományi Múzeumnak, hogy Debrecenbe költöztessék. A Népszavának nyilatkozó szakértők szerint csak a költözés minimum öt évig tarthat.
Mind főpolgármesterként, mind volt debreceni diákként tragikusan rossz döntésnek tartom a Természettudományi Múzeum Debrecenbe költöztetését – válaszolta a Népszava kérdésére Karácsony Gergely főpolgármester, aki szerint az egész gyűjtemény átköltöztetése valószínűleg nem is lehetséges, vagy ha mégis, akkor irtózatosan sok pénzbe kerül, főként akkor, ha méltó helyet szeretnének kialakítani a bemutatására. Fontosnak tartjuk – tette hozzá a városvezető –, hogy a gyűjtemény minél nagyobb részét, minél több vidéki kiállítóhelyen mutassák be, mondjuk vándorkiállítás formájában, de az egész múzeum vidékre költöztetése sem szakmai, sem egyéb okokkal nem magyarázható. Karácsony Gergely egyúttal jelezte, hogy már csütörtökön tárgyalásokat kezdeményeznek a kormány képviselőivel a múzeum más budapesti helyszínen való elhelyezéséről. A fővárosi önkormányzat bármilyen kompromisszumra kész ebben a kérdésben. A főpolgármester bízik abban, hogy a döntés még nem visszafordítható és a kedvelt közgyűjtemény Budapesten tartható. A Népszava azt követően kereste meg Karácsony Gergely főpolgármestert, hogy az Index több forrásból is úgy értesült: a kormány végleges döntést hozott a Magyar Természettudományi Múzeum Debrecenbe költöztetéséről. A kérdésről úgynevezett 2-es típusú (vagyis 2000-es sorszámú) határozatot hozott a kormány, amelyet nem kell megjelentetni a Magyar Közlönyben. Palkovics László innovációs miniszter szerint a kormány döntött egy új természettudományi múzeum létrehozásáról egy vidéki nagy egyetemi városban. (Erről először 2018 decemberében beszélt az ATV-ben.) A múzeum szerint még nincs végleges döntés, zajlanak az egyeztetések.
A portál ugyanakkor úgy értesült, hogy a múzeum főigazgatója, Bernert Zsolt egy múlt pénteki értekezleten már közölte az alkalmazottakkal, hogy a költözés eldöntött ténynek tekinthető, bár erről őt is csak szóban tájékoztatták. A határozat szerint a múzeumnak az év végéig kellene ki költöznie a Ludovika épületéből előbb egy ideiglenes helyre, majd 10 éven belül egy Debrecenben felépülő kiállítóhelyre. Állítólag már a telket is kinézte a kormány, de még nem vette meg az önkormányzattól. A múzeum dolgozóinak zöme nem követné a gyűjteményt. Elképesztő, hogy a kormány azért képes egy múzeumot vidékre költöztetni, hogy a NER építőipari cégei még többet lophassanak – kommentálta a kormány döntését Gy. Németh Erzsébet, Budapest kulturális főpolgármester-helyettese. A Természettudományi Múzeum épületét 2010 előtt teljesen felújították az előző kormányok, a gyűjtemény Budapest egyik legkedveltebb és leglátogatottabb múzeuma, aminek vidékre költöztetését semmiféle szakmai érv nem támasztja alá.
Az Index információit a lapunk által megkérdezett, neve elhallgatását kérő szakértő is megerősítette, megjegyezvén: a múlt pénteki bejelentés óta nem történt előrelépés, nem kaptak új információkat. A múzeum dolgozóival azt sem közölték a bejelentéskor, hogy a december 31-ig megvalósítandó költözést milyen ütemben kell lebonyolítsák: a klasszikus Ludovíceumból, a megújult mélyraktárakból, illetve a kiállítóterekből is ki kell-e költözniük eddig a dátumig. Noha a szakértő megjegyezte, ebben az évben kiköltözni egyértelműen képtelenség, mivel ennyi idő alatt még összecsomagolni sem lehet a teljes gyűjteményt. (A 2017-ben bezárt Néprajzi Múzeum költözése például még jelenleg is folyamatban van – a szerk.) Ráadásul a múzeum dolgozói arról sem kaptak információt, hogy hová költöztetnék az intézményt. A korábban felmerült Debrecenben ugyan folytak megbeszélések telekvásárlásról, arról viszont senkinek sincs tudomása, hogy az alkalmasnak tartott terület állami tulajdonba került volna. Az általunk megkérdezett szakértő elmondta, felmerült ugyan egy közbeeső raktárterület, amíg az új helyszínt kijelölik – és ennek kapcsán a jelenleg is költözés alatt álló két intézményt, a Néprajzi Múzeumot, illetve az Iparművészeti Múzeumot említették példaként –, ám ilyen rövid idő alatt az oda szállítás sem tűnik megvalósíthatónak. Informátorunk felidézte, a múzeum Ludovikára költözése több ütemben, több idő alatt történt: meg volt annak a lehetősége, hogy nem egyszerre költöztették az összes részleget, hanem egymás után, így az egyes gyűjtemények csomagolásánál a múzeum más munkatársai is részt tudtak venni. Ebben az esetben erre valószínűleg nem nyílna lehetőség. A feltehetően milliárdos nagyságrendű költözés a becslések szerint minimum öt évet venne igénybe, amely az ideiglenes raktározással azonban tovább növekedhet. Ráadásul a raktározás, amellett, hogy hozzáférhetetlenné tenné az állományt, félő, hogy a helyszín állapotától függően annak romlását is eredményezhetné. Mint megtudtuk, a főigazgató a költözés bejelentésekor véleményét semmilyen formában sem nyilvánította ki. Ám mint azt a megkérdezett szakértő hozzátette: sokan már a lábukkal szavaztak. Az elmúlt félév során többen is elhagyták a múzeumot: a gazdasági osztály majdnem teljes létszámmal (noha döntésükben kétségtelenül szerepet játszhatott a jobb anyagi lehetőség és munkakörülmények ígérete), illetve több muzeológus is. Valószínűsíthető, hogy a költözés további felmondásokat eredményezhet.