A bejáratnál bevezetésül három portré, miheztartás végett. Az első véres szeme és nem kevésbé véres-dagadt ajka közelmúlt tettlegességekre emlékeztet, a második valami tébolyodott, négyfülű usankát visel, és gyanakvó, a harmadik éppúgy vicsorít, mint a második, és szűk szemekkel néz bizalmatlanul, mint az első. (412., 413., 411. – a képcímek csaknem végig rejtjelszerűek.)
A többi szereplő sem derűt keltőbb beljebb a Godot Galériában. Az A konyha figurája talán, esetleg férfi, de bizonyosan lóarcú, és igen gyanús sonkával(?) hadonászik, a Férfi gyógynövénnyel szeméből sárga megfolyások indulnak alá, és az Állattenyésztők női és állatfiguráján, mint Király Gábor képein oly gyakran, szájsebészeti intervencióért kiált a bezáratlan ajak és a kilógó fogsor.
Király az ábrázoltak iránti kíméletlenségét ábrázolási kíméletlenséggel tetézi. Rég tudott, hogy pályáját eleve használt anyagokkal, mint hordozókkal kezdte, képtáblákkal, amelyeket lomtalanításból kiemelt deszkákból nyert, s ma sem nehéz felfedezni az anyagi mulandóságot a 135-ös kép kirojtolódott vásznán, vagy a Férfi gyógynövénnyel szikkadt fatábláján.
A Piac technikai megjelölése a cédulán freskó, s bármily hihetetlennek tűnik, valóban az. Legalábbis olyan nemes repedések, tradicionális dörzsölések és homogén színmezők formálják meg a megint csak lehetetlen fejfedőt hordó és élő-nem élő halat lehetetlen mozdulattal tartó bámész férfit, amilyeneket a nagy múltú freskótechnikából megismertünk.
Maga a halas portré ettől kevésbé lett nemes és kevésbé lett fennkölt. Durva és bizonytalan a vékony, ki tudja, miből készült lemezen felfüggesztve, azaz, végül is követi Király Gábor munkamódszerét, amely barátságtalan anyagokból és technikákból állít elő első látásra barátságtalan ábrázolást. Patinás múltja ellenére nem megbékítőbb ez a technika, mint a bejáratnál látott portrék akril-pác-tus-lakk-olajpasztell érdességei, mint a numero 401. tépett, majdhogynem libegő vászna.
A numero 401. vásznán mindazonáltal feltűnően derengő, ég-kék a háttér, a rojtos szélek és a csomós festés ellenére is. Akárcsak a homogén, már-már könnyed türkiz a verekedésgyanús 412-es hátterének nagyobbik részén, s nem kevésbé áttetsző kékeket engedett meg magának a Sapkás fej I. Meglepő színlíra a goromba ábrázolás és a goromba ábrázoltak világában, lappangó, finom ellentét. Király korábban is élt a szabad színekkel, hat évvel ezelőtti kiállításán még tündököltek a zöldruhás bábozók és a téglaszínű óriásmackók. Ám a sok szín, a gyanúsan határtalan derűs árnylat akkor a még végletekig fokozta a groteszknek és tökéletlennek látott világgal való ellentétet. Harsány volt az abszurditása.
Ma a békésebb színalkalmazás biztatóbb, hihetőbb ellentétét ígéri a torznak, a kíméletlennek, a legalábbis groteszknek. S ha nem a ritka, ámde zavartalan szín szolgáltatja is azt a lappangó, különös emberséget, amely Király képeinek titkos kettősségét adja, hozzájárul ehhez a titokhoz. Mert a lóarcú konyhai figurák egyszerre taszítóak, nevetségesek, és különös módon szánni valók. Sajátos módon a vicsorgó férfiak egyszersmind elesettek is, a torz ajkú kecske (borjú?) pásztorok és a kecske (borjú?) együttérzést is keltenek, az Ól szereplője erőszakos egy nehezen felismerhető négylábúval, de együttérzést keltőn elkínzott az arca, és a rombuszmintás öltözéke, meg furcsa fejfedője torreádor helyett mintha a kedvelt Harlekint mutatná.
A taszító, darabos külső belső gyöngédséget, a rútság érzelmet takar – Király megdöbbentő figurái mintha mind a párizsi Notre-Dame tornyából érkeztek volna. Quasimodo utódai. Férfi és női Quasimodók, akik kettős, azaz hiteles emberségüket talán a plasztikákban mutatják meg a legvilágosabban.
Festett, de repedezett tölgyfaszobrok, nem túl gondozott, nem túl alapos festéssel, goromba faragással és leplezetlen csapolással. Ezáltal lesznek kíméletlen, kíméletlenül szerető nagyanyák, megbántott, de meg nem tört nagyasszonyok és bölcsességükben szilárd amazonok mellszobrai.
Infó:
Király Gábor: Föld, amely kívül van a városon. Godot, 2020. február 1-ig.
