Brüsszel nem tágul

Megint jőnek, kopogtatnak: most az Európai Parlament jogi bizottsága küld Magyarországra többpárti delegációt, hogy felmérje, milyen is a jogállam helyzete Magyarországon. A hír olvastán – már megint – az Annie Hall jutott eszembe; Brooklyn nem tágul, azaz Brüsszel (Strasbourg) nem tágul, oda nem jutnak el a hírek, nem létezik a világháló, újra és újra személyesen kell megtapasztalni, ami egyébként szabad szemmel látható onnan is. Persze, ki kell védeni a magyar miniszterelnök esetleges támadását: a Sargentini-jelentés esetében azzal utasította el az elmarasztaló határozatot, hogy a bizottság nem is küldött hivatalos tényfeltárókat Budapestre, nem hallgatták meg a kormány érveit, mintha azokat ne lehetne nap mint nap elolvasni, például a magyarországi média kilencven százalékában.

De hát jöjjenek, noha a személyes jelenlét nem fogja Orbánt arra késztetni, hogy bármit elfogadjon a bírálatokból, legfeljebb Soros-ügynöknek lesznek bélyegezve a küldöttek. Meg mindenki, aki kritizálja a magyar jogállami helyzetet. Itt voltak a néppárti bölcsek is, a csapat összetételéből eleve tudni lehetett, hogy nem jutnak megegyezésre, hárman háromféle helyzetet láttak, így – a hírek szerint – nem is javasoltak semmi érdemit. De járt már itt sokfajta összetételű bizottság, vizsgálták már a jogállamot, a média helyzetét, tökmindegy volt, mit írtak le, az orbáni politikán senki és semmi nem tudott változtatni, sőt az egyre beljebb ment a jogállam lebontásában.

Pedig Brüsszelnek nem kellene ideküldeni senkit, szinte minden nap produkál a hatalom olyan történéseket, amelyek távolról is pontosan megítélhetőek. Elég lenne, mondjuk, ha minden európai képviselő megkapná az állami televízió Budapest ellenzéki főpolgármesterével készült interjúját, máris tudná, hol és hova tart ez az ország. Nem kell ahhoz sem repülőjegyet váltani, hogy meghallgassák Orbán Viktor állami rádióban tett nyilatkozatát, vagy a nemzetközi (!) sajtótájékoztatóján elhangzottakat, majd elkészítsék tényfeltáró jelentésüket. Vajon milyen kiegészítő információ szükségeltetik ahhoz, ha a miniszterelnök saját szájából hallják, hogy fityiszt mutat és negligál egy bírósági ítéletet, fölrúgva ezzel még a saját törvényeit is? Milyen plusz ismeret kell egy képviselőnek akkor, ha meglátja: a pártállami időket megidézve az összes vidéki lap címlapján ugyanaz a kormánypárti politikai propaganda látható? Budapestre kell-e utaznia bárkinek ahhoz, hogy véleményt alkosson egy múzeum titkos kormányhatározatban történő elköltöztetéséről?

Manipulált kérdések ezek, majdnem olyanok, mint a nemzeti konzultációéi, oly egyértelműek a válaszok. Ám Brüsszel nem tágul, újabb és újabb tényfeltárókat küld Magyarországra, újabb és újabb jelentéseket készít, készíttet, és valójában nem történik semmi. Az Unió nehézkessége, túltengő bürokráciája nem teszi lehetővé, hogy érvényesek legyenek a demokrácia játékszabályai, vagy másként: a szövetség elvei. És ezt pontosan tudja Orbán, éppen ezért Budapest sem tágul.