Előfizetés

Várfogság

Péntek reggel levelet hozott a villanyposta, és én egy pillanatra azt hittem, még álmodom. A feladó ugyanis a Várkapitányság volt: az a szervezet, amelyről már nem is reméltem, hogy valaha felfigyel újságunk létezésére. 
Tudom én, hogy a kor nem érdem, csak állapot, de mégiscsak úgy alakult, hogy több mint huszonöt éve foglalkozom a budai Vár sorsával. Voltak idők, amikor még információkat is képes voltam szerezni arról, mire tervezi ott költeni az adófizetők pénzét az aktuális hatalom – az utóbbi évtizedben viszont lehetetlen volt bármilyen kérdésre választ kapni. Csak az utóbbi bő egy évben háromszor futottunk neki például, hogy megtudjuk, mi célt szolgál és mikor készül el a Lovarda és a Főőrség. Kérdéseinkre még csak egy „no comment” sem érkezett a Miniszterelnökségtől és függelékeitől.
A várőrök most azonban erősen felindultak azon, hogy az – immáron ellenzéki vezetésű – budavári önkormányzat nem hívta meg őket arra a fórumra, ahol a Dísz tér 2. alatti telek sorsáról beszélgettek. Szerintük a polgároknak joguk van hiteles információt szerezni a Nemzeti Hauszmann Programról. Ami kétségkívül igaz, különösen, ha eltekintünk attól, hogy a program publikus verziójában a legutóbbi időkig egyáltalán nem szerepelt a Vöröskereszt Egylet, később Külügyminisztérium palotájának visszaépítése. Arra pedig kár is szót vesztegetni, hogy a program helyszínlistája ma már teljesen más, mint a négy-öt évvel ezelőtti, és hogy minden eddigi beruházás – például a komplett Karmelita irodaházé – szigorú titoknak minősült, és sem ember, sem hivatal nem tudhatott meg semmit a már zajló építkezésekről. Inkább megszüntették a műemlékvédelmet, mint hogy konzultálni kelljen a vári tervekről.
A lényeg az az örvendetes tény, hogy a Várkapitányság, s eszerint a Miniszterelnökség hirtelen a transzparencia és az őszinte párbeszéd híve lett. Csak így tovább.

Szivattyú

Felakasztotta magát egy bankár, aki érintett volt az angolai korrupciós botrányban. A tragikus véget ért férfiú azt követően szánta rá magát tettére, hogy meggyanúsították  az Afrika leggazdagabb nőjeként ismert Isabel dos Santos ügyében. A hölgy családi háttere is joggal számíthat közérdeklődésre, ugyanis apja a fekete kontinens déli részén található országot közel 30 éven át irányította, és 2015-ben, lemondásakor olyan törvényt fogadtatott el, amely mentesíti az elnöksége alatt elkövetett tettei büntetőfelelőssége alól. Az öngyilkosságot elkövető pénzember viszont korántsem lehetett ennyire biztos a dolgában.
Isabel dollármilliárdjainak pontos összegéről nincsenek adatok, de feltételezhető, hogy nem abból gyűjtötte őket, hogy apja jóvoltából az angolai állami energetikai vállalat vezetőjeként is tevékenykedett. A Forbes magazin mindenesetre érdemesnek tartotta arra, hogy a világ legmódosabb embereit soroló listájára felvegye.
Magyarországon ezt némiképp másként csinálják, de a korrupciós hátterű, a Forbes magazinig ívelő meggazdagodás mifelénk sem ismeretlen. Bár a mi miniszterelnökünknek is vannak lányai, ő jobban bízik az egyik vejében és hírneves földijében, akit sikerült ugyancsak a Forbes magazinig röptetnie. A Transparency International legfrissebb jelentése szerint ismét hat helyet zuhantunk a korrupciós világrangsorban, az Európai Unióban pedig csak – az egyébként javulgató – Bulgáriát tudtuk megelőzni. Mint írják: „Ha csak az EU-támogatásokból finanszírozott projekteket nézzük, akkor 2017-2018-ban a Mészáros Lőrinchez köthető cégek 23,5-szeres eséllyel nyerték a közbeszerzéseket, azaz 46 nyert közbeszerzésre csak egy vesztett jutott. Ezzel magasan az ő cégei teljesítenek a legjobban a közbeszerzések piacán. ...  A közpénzszivattyúk révén a jogállami normák megsértésével az adófizetők pénze magánvagyonná lényegül át. A korrupció a rendszer része lett, és nem mellékhatása.” 
Isabel dos Santos ellen egyébként már nyomoz az angolai ügyészség.

Klímaválság Davosban

A svájci Davosban a héten tartották meg az 50. Világgazdasági Fórumot. A péntek este zárult négynapos  rendezvényen a politika, a civil társadalom és az üzleti élet háromezer döntéshozója vett részt 117 országból. A fórumon ezúttal is megjelentek a szokásos globális törésvonalak, de az idén a klímaválság eluralta Davost is. Mindenekelőtt a szervezők által évente összeállított jelentést: a jelzett öt legfontosabb globális kockázat mindegyike összefügg a klímaválsággal. Beárnyékolta a tanácskozást, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tanácskozáshoz időzített jelentésében tovább rontotta a világgazdaság növekedésére vonatkozó előrejelzését, s hogy az Oxfam – a világ egyik legnagyobb humanitárius szervezete – friss jelentése szerint kezelhetetlenné vált a gazdasági egyenlőtlenség a világon. 
Persze egyetlen nemzetközi találkozótól sem remélhetjük, hogy a globális gondokat megoldja, e tanácskozásoknak az értelme abban van, hogy mint multilaterális összejövetelek egyáltalán léteznek, ott az ellentétek is összecsaphatnak. Ez meg is mutatkozott mindjárt Donald Trump amerikai elnök nyitóbeszédében, aki szerint „el kell utasítani a pusztulás örök prófétáit, és apokaliptikus előrejelzéseiket, ők a múlt őrült jövendőmondóinak örökösei”. Pökhendi (had)üzenet volt ez nem csak Greta Thunbergnek, aki a „másik oldalról” maga is kiosztotta a jelenlévőket, hanem általában a klímaaktivistáknak.
Árnyaltan fogalmazott viszont Angela Merkel német kancellár: ma az érzelmek és a tények versenyeznek egymással a klímaváltozás megítélésében. Történelmi léptékű átalakításra van szükség, a világnak teljes mértékben meg kell változtatnia módszereit a globális felmelegedés megfékezéséért, miközben törekednie kell, hogy elkerülje a társadalmi megosztottságot, mert egyre nagyobb a szakadék az „ifjúság türelmetlensége” és a klímaszkeptikusok között – mondta.  Így gondolhatja Soros György is, aki Davosban jelentette be, új globális egyetemi hálózatot szervez, egymilliárd dollárt adományoz a Nyílt Társadalom Egyetemi Hálózat (Open Society University Network – OSUN) létrehozására. Célja, hogy a jövő generációit felkészítse a globális kihívásokra. 
Davoshoz időzítve tették közzé az Edelman Trust Barometer amerikai globális kommunikációs cég felmérését (34 ezer embert kérdeztek 28 országból, az Egyesült Államoktól Franciaországig, Kínától Oroszországig), amely szerint az emberek 56 százaléka úgy véli: a kapitalizmus a jelenlegi formájában több kárt okoz, mint amennyire hasznos. Mert túl gyors a technológiai fejlődés, bizonytalanok a munkahelyek, megbízhatatlan a média, s a nemzeti kormányok nincsenek a helyzet magaslatán, amikor egy-egy ország gondjait kell megoldani. Az még nincs az indokok között, hogy maga a kapitalizmus az erőforrások legnagyobb kizsákmányolója. Davosban sem került szóba a kapitalizmus jövője, bár Merkel már észleli: „Az embereknek teljesen meg kellene változtatniuk életmódjukat és üzleti tevékenységeik módját, mert a tét a túlélés”. 
Nem tudunk mást tenni, várjuk a következő Fórumot.