Új ellenségeket talál magának Orbán Viktor: ügyvédeket, akik kifosztják az államkasszát és bírákat, akik profi bűnözőket helyeznek szabadlábra, csak éppen közben nyíltan megkérdőjelezi a jogállamot. A miniszterelnök szénája mostanában nem áll jól. Elmaradt az áttörés az európai választásokon, olasz és osztrák szövetségesei odahaza kénytelen voltak kiválni a kormányból. A Fidesz nagy pofont kapott ősszel a helyi választáson. Sok magyarnak elege van a párt vezetőinek nagyképű stílusából és korrupciós disznóságaiból.
Öt éve, hasonló válsághelyzetben segített a politikusnak, hogy ráakadt egy új ellenségképre: akkoriban a migránsáradat ellen hirdette meg a harcot, mondván, hogy az fel akarja vizezni a nemzeti karaktert. Azóta az országot szinte teljesen bezárta, ám a téma lassan kifullad, mert Magyarországon alig van menekült. Nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal a jogászok képezik az új célpontot, illetve bűnözők, mert ők állítólag túl sok jogot élveznek, továbbá idetartoznak a „munkakerülő” romák is.
Így napjainkban Orbán börtönbizniszt emleget, és ez már vonatkozik védőügyvédekre, polgárjogi szervezetekre és természetesen az EU-ra is. Eredetileg meg akarta tiltani a kártérítések kifizetését, de a hivatalos döntés a végén az lett, hogy azt addig halogatják, ameddig törvényesen csak lehetséges (ami egyébként eddig is a gyakorlat volt). A miniszterelnöki hivatal nem kívánta feloldani az ellentmondást. Mindazonáltal szakértők aggódva követik a nyomulást. Magyar György azt mondja, a jogállam halálát jelenti, ha nem hajtanak végre jogerős döntéseket.
Orbán ugyan jogi diplomát szerzett, ám ez nem akadályozza abban, hogy más ügyekben is a nép érzetét állítsa szembe a demokráciával: lásd Gyöngyöspatát, vagy a bűnözők idő előtti szabadlábra helyezését. Mindent egybevéve, a politikus egyfelől igyekszik felkorbácsolni az indulatokat. Másfelől viszont alighanem meg akarja rendszabályozni a bírákat, mert azok az utóbbi években egyre nyíltabban visszautasították, hogy a hatalom beleüsse az orrát a dolgukba. A kancellária azt sem kívánta elárulni, lesz-e „nemzeti konzultáció’, vagyis kérdőíves populista kampány a bíróságokról. Az összefoglaló idézi Tamás Gáspárt Miklóst, miszerint ha a kormányfő tényleg leállítja a kártérítések kifizetését, akkor az alkotmánysértés volna – államcsíny jelleggel.
Orbán Viktor bojkottálja a neki nem tetsző bírósági ítéleteket, így megpróbálja a saját igazságérzetét a jog fölé emelni. Végzettségére nézve a miniszterelnök jogász, most mégis újabb vitába bonyolódik Brüsszellel a jogállam, illetve annak kapcsán, hogy a politika befolyást gyakorol a független bíróságokra. A közelmúltban tartott sajtótájékoztatóján képtelenségnek minősített több, jogerős ítéletet is. Most éppen a gyöngyöspatai egykori roma diákoknak az iskolai szegregáció kapcsán megítélt kártérítés kapcsán. Hogy az érintettek nem akarják elfogadni a hatalom által természetben felajánlott megváltást, vagyis, hogy utólag többféle képzésben részesüljenek, az Orbán esetében csak olaj a tűzre. Így most pénzsóvár ügyvédeket és Soros által finanszírozott civil szervezeteket emleget.
Ugyanezt mondja a raboknak járó jóvátétel ügyében is, mármint, hogy itt is mohó jogászok, illetve a Soros-féle civilek ármánykodnak. És bár ugyan bejelentette, hogy a kárvallottak egy petákot sem látnak, ám a kormányhatározat végül is csak azt mondja ki, hogy a kifizetéseket a lehető legvégső határidőig el kell húzni.
„Ha a Fidesz nem fogadja el az Európai Néppárt fő áramlatának felfogását, akkor nincs keresnivalója a pártcsaládban, távoznia kell”. Így foglalt állást az előző Bizottság elnöke. Juncker emlékeztetett arra, hogy ő ezt már évekkel ezelőtt megmondta, mármint hogy a magyar párt vagy egyetért a kereszténydemokraták alapvető elveivel, vagy ha nem, ki kell tenni a szűrét. Hozzátette azonban, hogy ebben a kérdésben ő már nem illetékes. Arra a kérdésre, vajon összeáll-e Orbán a szélsőjobbos Salvinival, úgy válaszolt, hogy nem látja, mennyire jut ez a próbálkozás, de az biztos, hogy amit a Liga vezére gondol a világról, az messze van attól, ahogyan a Néppárt látja a dolgokat.
Orbán Viktor odaállt az idegengyűlölő összeesküvés-elmélet mellé. Az ő félék azt szajkózzák, hogy halálra vannak ítélve a felsőbbrendű fajok. Mint a lap rámutat, a félelemnek nagy szerepe van abban, hogy a hatalom ismét bemerészkedik a hálószobákba. A demográfia az a vászon, amire a politikusok a legmélyebb félelmeiket vetíthetik ki. Ezek nyugaton gazdasági jellegűek, mármint hogy nem lesz, aki fenntartsa a jóléti államot. Keleten a nemzeti identitás a mozgatórugó. Nacionalisták amiatt aggódnak, hogy ha marad az alacsony születésszám, amit súlyosbít a ki-, illetve bevándorlás, akkor az megváltoztatja a nemzet alapjellemét.
Kelet-Európában annyira kevés gyerek jön világra, hogy az már pánikhoz vezetett az érintett politikusok körében. De az egész földrészt az jellemzi, hogy fogy a népességszám, már ha nem számítjuk ide a bevándorlókat. Így most a kérdés már elkerült a Bizottság hosszú távú napirendjére is. A gyerekvállalás ösztönzését főleg az új tagállamok hirdették meg. A kormányok egymással vetélkednek, hogy nagyvonalú támogatásokat ajánljanak fel az újdonsült szülőknek.
Hogy több utód kell, abban egyetérthet a Kelet és a Nyugat. A születések számának gyarapításában nincs semmi új, ám ez nem szép fejezet a földrész múltjában, kezdve egészen a rómaiaktól. A módszer legodaadóbb hívei a német és az olasz fasiszták voltak. Úgy hogy a háború után a legtöbb európai vezetés érthető módon kerülte a kérdést. Az ilyen programok azonban azóta sem működnek túl jól. Még a bölcsődék és óvodák építése is csak mérsékelt hatást tud kiváltani. Többnyire úgy van, hogy a kormányok olyan párokhoz vágnak hozzá pénzt, amelyek egyébként is akartak gyereket.
Szóval az állami támogatásnak köszönhetően aligha nő a lakosság száma, viszont a módszer arra nagyon is alkalmas, hogy szavazatokat vásároljanak vele. A jobbközép pártok számára mentségül szolgál, amiért hagyományos híveiknek, a polgári családoknak osztanak pénzt. A balközép kormányok pedig erre hivatkozva terjeszthetik ki a jóléti államot. De lehet ennél sötétebb rendeltetése is. Felhasználhatják mindazok, akik a nők jogait próbálják visszaszorítani. Az Orbán által rendezett tavalyi demográfiai konferencián megkülönböztetett figyelem övezte azokat, akik az abortusz betiltását követelték. A politikus által hirdetett hagyományos családképbe nem fér bele, hogy az asszonyok visszatérjenek dolgozni. Szóval a születések számának növelését szorgalmazó eurokratáknak oda kell figyelniük, kivel bújnak ágyba.
FAZ
Kelet-Európában egyre nagyobb borúlátás övezi Kína, szerepvállalását, mert ugyan Peking többet és többet ruház be a térségben, ám ez csupán a látszat. Magyarországon, ahol a kínai befektetések összértéke eléri az ötmilliárd eurót, csak nem akar előbbre jutni a Budapest és Belgrád közti vasútvonal megújításának méregdrága terve. Budapesten emiatt már azt csiripelik a verebek, hogy Orbán el sem megy áprilisban Pekingbe, a 16+1-ek regionális konferenciájára. Úgy tudni, hogy a lemondást fontolgatja a cseh államfő is, aki nagy híve volt a kínai kapcsolatnak, ám mostanában nehezményezi, hogy az ázsiai hatalom náluk túlságosan is az ingatlanokra, nem pedig munkahelyteremtő beruházásokra összpontosít.
Ettől azonban Kína tavaly annyiért vett meg kelet-európai cégeket, hogy arra idáig még egyszer sem volt példa. Összesen 6,4 milliárd euróról van szó, ami az egy évvel korábbi összeg kétszerese, bár emögött igazából csupán 26 adásvétel volt. De ha ebből leszámítjuk azt az 5,3 milliárdot, ami egy orosz gázcseppfolyósítóra ment el, akkor már nem is olyan jelentős az érték. Ebben az összevetésben a korábbi szintnek csupán egyharmadát jelenti, ami csak a 10. helyet jelenti a külföldi vásárlók rangsorában.
