A vezércikk azt írja a holokauszt mai nemzetközi emléknapja alkalmából, hogy Auschwitz és a többi náci haláltábor szörnyűségei hamarosan eltűnnek az élők emlékezetéből, hiszen kihalnak azok a nemzedékek, amelyek személyesen átélték azokat az időket, ám az idegengyűlölő nacionalizmus megerősödése csak alátámasztja, hogy sosem szabad elfelejteni, ami történt. A túlélők vallomása mindig alapvető, hogy ébren tartsák az emberi züllöttség különleges epizódjának emlékét. A hatmillió zsidó ipari szintű megsemmisítésének szemtanúi olyan bátorságról és lelkierőről tanúskodnak, ami kulcsfontosságú, hogy Európa védett legyen az antiszemitizmus vírusával szemben. Ám ők egyre gyorsabban távoznak e világról, de meg kell őrizni az emberirtás tanulságait, mégpedig mind inkább. Főként, mivel a jelek szerint előtérbe kerül a történelem felülvizsgálatának szándéka, hogy ily módon támasszák alá egyes nemzetek önbecsülését.
Magyarországon Orbán Viktor hosszú ideje tartó uszító kampányt folytat Soros György ellen, aki a közel-keleti migránsok befogadása mellett érvel, ám ezt úgy állítják be, hogy veszélyezteti „Európa keresztény kultúráját”. Kelet-Németországban jön fel a nacionalista AfD, amelynek thüringiai vezére korábban kirohant a holokauszt berlini emlékművének építése ellen. Lengyelországban olyan törvény született, amely bünteti, ha bárki bűnrészességgel vádolja meg a lengyeleket a Shoa rémtetteiért, bár később felpuhították a jogszabályt. A defenzív, etnikai nacionalizmus, ami gyanakodva tekint a kisebbségekre, csak az egyik figyelmeztető jel. Másfelől mind több az antiszemita incidens és teljesen bevetté vált a nyelvezet, amely azon az alapon tesz különbséget ember és ember között, hogy ki „tartozik” a nemzethez és ki nem. A közösségi média elterjedése szintén hozzájárult a tabuk fokozatos lebontásához.
Vagyis ismét egyre nagyobb szükség van az éberségre és nem csupán az antiszemitizmus, hanem az iszlámellenesség miatt is. A túlélők az elmúlt 75 év során elmesélték megpróbáltatásaikat, iskolákban, múzeumokban, parlamentekben. Ám ők már egyre kevesebben vannak és a váltóbotot át kell adni és át kell venni. Mert folyamatosan meg kell értetni, hogy aki nem tanul a történelemből, az arra van ítélve, hogy megismételje azt.
Az egykori auschwitzi haláltáborban egy sor külföldi vezető, köztük Orbán Viktor jelenlétében emlékeznek meg a láger felszabadulásának 75. évfordulójáról, ám az országok közt továbbra is vita van a holokausztról és a kormányok nem sokat tesznek, hogy megakadályozzák az újabb népirtásokat. Mindenesetre a lengyel település, ahol jó egymillió embert öltek meg, a gonosz jelképe lett. De például Oroszország csupán varsói nagykövetét küldi el a mai eseményre, Európán kívülről pedig nemigen érkeznek vendégek. A hiányos lista is arról tanúskodik, hogy halványodik az egykori üzenet: Soha többé!
Az egyik gond az, hogy kit terhel a felelősség a holokausztért és ki mondhatja, hogy szembeszállt a gonosszal. A lengyelek fel vannak háborodva, ha bárki lengyel megsemmisítő táborokat emleget. Merthogy a náci megszállók voltak a bűnösök. De igazából egy pár keresztény lengyel mentette ugyan a zsidókat, mások viszont segítettek megölni őket. Kiélezte a feszültségeket a minap, hogy az oroszok dezinformációs kampány keretében tagadni igyekeztek, hogy a háború kezdetén együttműködtek a nácikkal. A lengyel elnök – Putyinnal ellentétben – a múlt héten nem kapott lehetőséget, hogy a jeruzsálemi megemlékezésen kifejthesse országa álláspontját, ezért lemondta a részvételt. Ez az ellentét az oka, hogy az oroszok ma csupán alacsony szinten képviseltetik magukat Auschwitzban.
Nem küldenek viszont megbízottakat olyan államok, amelyek nemrégiben népirtást éltek át: Ruanda, Szudán, ami arra utal, hogy nem sikerült valóra váltani az egykori ígéretet, vagyis hogy nem ismétlődhet meg az, ami a lengyelországi lágerben történt. De hiányozni fognak Mianmar képviselői is, noha ott az etnikai tisztogatás sok százezer rohingyát érint. Távol marad Kína is, miközben ott nagyjából egy millió ujgurt kényszerítenek „átnevelő táborokba”. Bosznia elküldi ugyan a maga emberét, de ha az szóba hozza a szrebrenicai mészárlást, akkor a szerb miniszterelnök feltehetőleg nem lesz kíváncsi arra.
Ami egykor Auschwitzban lejátszódott, az Hannah Arendt szerint bűncselekmény volt az egész emberiség ellen. Ám akadnak olyan kormányok, amelyek ugyan jelen lesznek a mai ünnepségen, viszont igencsak szelektíven értelmezik az említett tanulságot.
Továbbra is beszélni kell a holokausztról, mert az emlékek halványulnak, ám egyre több az antiszemita kilengés. Így ítéli meg a helyzetet a volt spanyol külügyminiszter asszony, aki volt a Világbank alelnöke és jelenleg országában az Államtanács tagja. Ana Palacio rámutat, hogy napjainkban nem lehet semmi fontosabb, mint felidézni a fájdalmas múlt tanulságait, hiszen a demokratikus világban mindenütt erősödik a zsidóellenesség. A liberális demokrácia nehéz időket él át. A társadalmak mind inkább polarizálódnak és széttöredeznek. Újra éled az etnikai alapú nacionalizmus, a populizmus és az antiszemitizmus.
Utóbbira példa Magyarország, ahol évek óta kódolt üzenetekkel ördögnek állítják be Soros Györgyöt. Az arra fogékonyak tudják, hogy ők a címzettek, ezzel szemben mindenki más számára nyugodtan lehet tagadni a zsidóellenes felhangot. Egyébként ugyanez másutt is előfordul. Szaporodik a gyűlölet vezérelte bűncselekmények száma. Németországban a kormány illetékese azt tanácsolja, hogy senki se viseljen kipát az utcán.
Az antiszemitizmus azonban előjel a köz számára, tehát hogy a zsidók elleni támadások után más csoportok és hamar célpontok lesznek. De a zsidóellenesség elutasítása a társadalom alapja. Főleg az EU-ban, amely azért jött létre, nehogy megismétlődjenek a háború borzalmai. Az emberi méltóság tiszteletben tartásának hirdetése, éppen a holokauszt folyománya. Csak éppen mostanság egyre kevesebben hajlandóak önvizsgálatra, az antiszemitizmust sokan vállrándítással veszik tudomásul. Ez pedig gyengíti a liberális demokráciát.
Napjainkban nagyban megy a demokratikus elvek és intézmények aláásása. Ebben az értelemben a zsidóellenesség előfutár: arra világít rá, mennyire mérgező és megosztó lett a közbeszéd. Az alapvető szabályokat személyes, illetve pártpolitikai célokra használják fel. Ám ez azzal fenyeget, hogy kibillen sarkaiból a társadalom. Ha abban sincs egyetértés, hogy az antiszemitizmusnak semmi keresnivalója országainkban, akkor miben lehet egyezségre jutni? A jelenség a demokrácia szétesésének előhírnöke. De nem engedhetjük meg, hogy eljöjjön az a pont, amikor már nem lesz, aki tiltakozhasson. Fel kell ismerni a veszélyt és habozás nélkül fel kell lépni ellene.
Fahidi Éva volt az egyik szónok azon a rendezvényen, amelyet a német kormány szervezett a berlini Wannsee-ban, annak a kastélynak a kertjében, ahol 78 évvel ezelőtt a náci vezetés elhatározta a zsidók kiirtását. A 95 éves túlélő 18 évesen került Auschwitzba, a családjából mindenki más ott maradt. 59 éven át nem beszélt a történtekről, mert nem tudott, de nem is akarta senki sem, hogy megszólaljon. Főleg Magyarországon nem. Ám ezúttal több száz ember, politikusok, diplomaták előtt mesélt az emlékekről, hiszen 27 595 nappal korábban ott állt az auschwitzi rámpán.
Jó ideje sorra tesz eleget a meghívásoknak, hogy mindenütt elmondja, mi történt. De életét egy táncdarab szereplőjeként is megjeleníti. Mozdulatokkal, gesztusokkal, meg szavakkal is. Két órán keresztül. Így arról, hogy a hazatérés után haza nem mehetett, mert a debreceni lakást már mások foglalták el. Az egyetlen nagynénjénél húzta meg magát, aki túlélte a megpróbáltatásokat. Éva azonban két éven át nem tudott felkelni az ágyból. Később megházasodott, de a férjét az egyik kirakatperben elítélték. Ezért segédmunkásként kezdett dolgozni. Ám nyelvtudásának köszönhetően külkereskedő lett, sokfelé utazott, ami akkoriban kiváltságnak számított. Auschwitzot azonban senkinek sem említette, főként mivel a szocializmus alapjában véve sok hasonlóságot mutatott a fasizmussal. A rendszerváltás után értette meg, hogy a múlttal csak demokráciában lehet szembenézni.
2003-ban, Auschwitzban szánta rá magát, hogy megtörje hallgatását. Úgy véli azonban, hogy nincs igazság. De élete egyik legszebb pillanata az volt, amikor 5 éve tanúskodhatott a láger SS-könyvelőjének, Gröningnek a perében. Egy német bíróság előtt, ahol tudni akarták miként is volt a táborban. És megszületett az ítélet: négy év, bár a vádlott azt már nem tudta leülni. Viszont a perben végig úgy érvelt, mintha még mindig a régi időkben lett volna. Mintha fel sem fogta volna, mit is tett.
Éva azt mondja, a túlélők már nem gyűlölnek, mert nem akarnak gyűlölködni. Ugyanakkor ő maga az utóbbi hónapokban sokat vesztett az optimizmusából, mert már nem érzi magát biztonságban, sem Németországban, sem Magyarországon. Hiszen olyanok ülnek a törvényhozásokban, akiknek a pártja miatt rossz érzése támad. Szilárd meggyőződése, hogy megismétlődhet a holokauszt, minden fogadkozás ellenére is. Mivel embereket gyűlölnek és rettenetes módszerekkel ölik őket. Pedig lehet azt választani, hogy valaki nem gyűlöl.
Úgy néz ki, hogy megint felsült Matteo Salvini: nem tudta megnyerni a választásokat a baloldalinak számító Emilia-Romagna tartományban, így dugába dőlt a terve, hogy a helyi hatalom megragadásával kormányválságot idézzen elő az országban. A voksok leadása után készült felmérés azt mutatja, hogy a Demokrata Párt szerzi meg az elsőséget a Liga vezette jobboldali koalíció előtt. A legfrissebb előrejelzés szerint az arány 49,7:44,7 %. Az eredményeket azonban csak a későbbi órákban teszik közzé. Salvini végig úgy állította be, hogy itt valójában népszavazásról van szó, az emberek az egész római kormányról mondanak véleményt.
A déli Calabria tartományban viszont a jelek szerint a jobboldal jelöltje fut be. A közvélemény kutatások egyébként arról tanúskodnak, hogy országosan változatlanul a Liga a legnépszerűbb, csak éppen Salvini ezt nem képes szavazatokra átváltani, amióta a múlt nyáron bedöntötte az egész olasz kormányt, amelyben ő volt a belügyminiszter. A kemény kampány hatására Emilia Romagnában 66 %-os volt a részvétel, szemben a 6 évvel ezelőtti 37%-kal. A nagy érdeklődés azonban jelentős mértékben a Szardínia mozgalomnak köszönhető, amely főleg a fiatalokat mozgósítja a szélsőjobb ellen.
A lap Ursula von der Leyen titkos fegyverének nevezi a cseh Vera Jourovát abban a harcban, amely a demokráciáért folyik a keleti tagállamokban. Az alelnök, aki hivatalosan az értékekért és az átláthatóságért felelős, valójában a szólásszabadság korlátozása, az igazságszolgáltatás politikai ellenőrzése ellen küzd Magyarországon és Lengyelországban. Tehát, hogy senki se szeghesse meg a jogállamiság játékszabályait. Itt ugyanis az EU lényege forog kockán és a legfrissebb felmérés szerint minden 10 uniós polgár közül 8 azt mondja: határozottan fel kell lépni a negatív jelenségek ellen.
Az egykori cseh miniszter asszony elődje, Frans Timmermans felsült ezzel a feladattal. Fenyegetőzései és kioktató hangvétele miatt a holland politikus gyűlöletes figura lett a keleti tagok szemében. Jourová más módszert választott: kitart a jogállami eljárás mellett, sőt, a minap sürgős intézkedést kezdeményezett a lengyel bírósági reform megakasztására, de egyben meg akarja hallgatni a másik oldalt, párbeszédre törekszik. Azt mondja, a fél életét egy totalitárius rendszerben töltötte el és ez segít neki, amikor az egyes emberek jogaiért és az igazságosságért kell csörtézni. Merthogy pontosan tudja, milyen az, amikor a polgároktól megtagadják az alapvető jogokat.
Mai, várhatóan igencsak fagyos lengyelországi tárgyalásai előtt azt fejtegeti, hogy a demokrácia megerősítése az egyik legfőbb cél a Bizottság számára a következő öt évben. Ehhez hármas megközelítést alkalmaz. Egyrészt az Európai Bírósághoz fordul, ha olyasmiről van szó, mint az igazságszolgáltatás függetlensége, de kitart a jogállami eljárás mellett is. Másrészt viszont szeretné nyíltan megvitatni a gondokat a magyar és a lengyel kormánnyal, hogy ily módon teremtsen bizalmat. Nyílt kártyákkal játszik, mert próbálja megérteni, mik a másik fél mozgatórugói, amikor az megsérti a demokratikus elveket. De legfőbbképpen azt kívánja kideríteni, hogy mik Budapest és Varsó elképzelései a jövőre nézve, ez a harmadik törekvése. Merthogy rendkívül jelentős a kiszámíthatóság és az átláthatóság.
Az alelnök megerősíti, hogy ezentúl minden évben jelentés készül a tagállamokról, mármint hogy azok mennyire tartják be a jogállami normákat. Most dolgoznak a módszertanon. De az biztos, hogy mindenhol négy területen mérik fel a helyzetet: a hatalmi ágak megosztása, a bíróságok önállósága, a korrupció ellenes harc hatékonysága és végül a vélemények, illetve a sajtó szabadsága. A körkép bizonyosan hatással lesz a befektetők döntéseire, jegyzi meg.
