Magyarországnak is számot kell vetnie azzal, hogy a két nap múlva esedékes brit kilépés teljesen felforgatja az erőviszonyokat az EU-n belül, mivel távozik az egyik legnagyobb regionális katonai hatalom, illetve nettó befizető. London volt az Oroszország elleni szankciók egyik legfőbb támogatója, túl azon, hogy szoros kapcsolatokat szorgalmazott az USA-val. Moszkva kapcsán a többi héja, így Svédország, Lengyelország és a 3 balti köztársaság pozíciója meggyengül a magyarokkal, olaszokkal és ciprusiakkal szemben, akik szívesen magasabb szintre emelnék a gazdasági együttműködést az oroszokkal.
Hiányozni fog Európának a brit titkosszolgálatok munkája, ezért az unió azon lesz, hogy a biztonság és a védelem területén ne változzon semmi a Londonnal fennálló viszonyban. Viszont Párizs egyedül marad nagyhatalomként a szervezeten belül, és Macron az európai védelmi kapacitás kiépítése mellett van. Az ő helyzete azért is felértékelődik, mert Merkel kifelé tart a politikából. Az elnök reformokat akar, az integráció elmélyítése mellett kardoskodik, ami ellentéthez vezet a keleti tagokkal. Utóbbiak ezen a területen (is) szövetségesüknek tartották az euroszkeptikus Londont.
Az új tagok az alacsonyabb áraikkal igyekeznek versenyképesek maradni és nem kívánnak több hatáskört átadni Brüsszelnek. Támogatják a nyugat-balkáni bővítést, amit Macron nemrégiben megtorpedózott. A NATO-t védőbástyának tekintik a Kremllel szemben, a francia államfő viszont agyhalottnak minősítette a védelmi szövetséget. Kelet-nyugati ellentétek várhatóak a következő EU-költségvetés kapcsán is, mert a tehetős államok nem óhajtanak többet beadni a közösbe, a volt szocialista országok viszont ragaszkodnak a támogatások eddigi szintjéhez. Alkupozíciójuk viszont már csak azért is gyengül, mert a kiesik mögülük a legfőbb támasz az euróövezet törekvéseivel szemben.
NZZ
Az eurózóna államaival ellentétben Magyarországon és Lengyelországban drágul az élet. Az infláció erőteljesen meglódult és ez elégedetlenséget vált ki az emberek körében. A jegybankok azonban nem kívánnak lépni. A magyaroknál egy év alatt 4 százalékkal mentek fel az árak, még a szlovákok állnak a legjobban a térségben, a maguk 2,8 százalékával. A lengyeleknél ront a helyzeten, hogy a napi szükséglet kielégítésére szolgáló cikkek ára az átlagos rátánál sokkal jobban megugrott. Vonatkozik ez az élelmiszerekre, a fodrászokra, a helyi közlekedésre, valamint az iparosok szolgáltatásaira is.
A jelenség részben arra vezethető vissza a Visegrádi Csoportban, hogy a jó gazdasági állapotok, valamint a fokozódó munkaerőhiány miatt igencsak meglódultak a bérek. Magyarországon egy év alatt több mint 10 százalékkal lettek magasabbak a nominális keresetek. De úgy néz ki, hogy az emelkedő jövedelmek csak gerjesztik az inflációt.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy a britek egyre inkább elvesztik hitüket a demokrácia iránt, hiszen a parlament előbb arra kényszerítette a polgárokat, hogy népszavazáson mondjanak véleményt az uniós tagság fenntartásának vagy megszüntetésének végletekig leegyszerűsített kérdésében, majd a következő 3 és fél év azzal telt el a Westminsterben, hogy végrehajtsák-e az emberek döntését, és ha igen miként. De azért így is meglepő, amit a legfrissebb felmérés hozott ki, hogy ti. a lakosság többsége elégedetlen a jogállammal. Amúgy ez a jelenség a világ legnagyobb demokráciáiban is felbukkan.
Ez persze nem okvetlenül jelenti azt, hogy a népek lemondanak a demokratikus értékekről. De jelezheti, hogy elegük van abból, ahogyan a politikai rendszer működik. Ám ez már önmagában véve is aggasztó, mert az ilyen országokban nagyobb támogatottságra számíthatnak a populista kormányok, amelyek megkerülik a jogállami normákat. Lásd Oroszországot, Venezuelát, Belaruszt. Ezt úgyis meg lehet ragadni, hogy az erős elégedetlenség előbb-utóbb politikai instabilitáshoz, korrupcióhoz és társadalmi viszályhoz vezet.
Sokak szemében a liberális demokrácia nem képes kezelni a hatalmi ágak megosztásának segítségével az egyre nagyobb kihívásokat, a válságok, a globalizáció következményeit. Ebből azután az lett, hogy fokozódik az érdeklődés az Orbán Viktor által meghirdetett illiberális demokrácia iránt. Ő arra használta fel a kétharmadot, hogy eltörölje a fékeket és ellensúlyokat, meggyengítse a végrehajtó hatalom korlátait, beleértve a szabad sajtót.
A mostani helyzetben az is növeli a demokráciára nehezedő nyomást, hogy a közösségi média ráerősít a megosztottságra. Sokkal körülményesebb kompromisszumra jutni, összeegyeztetni az eltérő érdekeket, miközben fenn kell tartani az alapvető szabadság- és emberi jogokat. Túl sok politikus számára sokkal kézenfekvőbb egyszerűbb megoldások hirdetésével megnyerni a híveket, semmint hogy tisztességesen beleállnának a komoly politikai döntések előtti egyeztetésekbe. Boris Johnsonnak is itt kellene kezdenie a munkát, ha helyre akarja állítani a bizalmat a demokrácia iránt.
Eredménytelenül zárult a Bizottság jogállamért felelős alelnökének varsói látogatása. Jourová azzal szállt fel a repülőgépre, hogy nem tapasztalt semmi olyasmit a lengyel kormány részéről, ami a kompromisszum irányába mutatna. Így várhatóan csak fokozódik a viszály a két fél között a lengyel bíróságok radikális reformja kapcsán. Annál is inkább, mert a lengyel igazságügyi tárca vezetője úgy nyilatkozott, hogy semmiképpen sem térnek vissza bírák kinevezésének korábbi rendszeréhez, mert szerinte az a modell ártalmas volt és nem működött.
Az új szisztémában nem szakmai testület, hanem a PiS ellenőrzése alatt álló törvényhozás szabja meg, melyik bíró léphet feljebb a ranglétrán. Ám Brüsszel szerint ily módon politikai nyomásnak van kitéve a hatalmi ág függetlensége. A lengyel fél ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a most bevezetett gyakorlat más országokban is létezik, pl. a németeknél, ám szakértők szerint nem lehet egy lapon említeni a kettőt. Közben az Európa Tanács megfigyelési eljárás alá helyezte Lengyelországot. A Strasbourgban elfogadott határozat kimondja, hogy a végrehajtó hatalom próbálja ellenőrzése alá vonni a jogrendet, ám ily módon szembemegy a jogállam alapelveivel.
A német politikusoknak tanácsos pótórát venniük, mert az alkalomhoz illő szép beszédeket mondtak a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján, csak éppen a Zsidó Világkongresszus egyik új tanulmánya szerint a németek negyede antiszemita nézeteket vall. Azon kívül minden ötödik, 30 évnél fiatalabb német azt sem tudja, mi az az Auschwitz. Szóval, valami nincs rendben. A politika sokáig nem vett tudományt a zsidóellenesség megerősödéséről, de a zsidó közösség tagjai már évek óta szembesülnek a mind nagyobb gyűlölettel.
Az nagyon jó, hogy a kormány kemény fellépést ígér, de arra is szükség van, hogy határozottan nemet mondjanak mindazoknak, akik el akarják torzítani a történelmet. És teljesen mindegy, hogy ez esetben jobboldali-populista körökről, vagy nemzeti-soviniszta hatalmakról van-e szó. Berlin természetesen nem szabhat meg semmit Orbán Viktornak, aki igyekszik átírni a múltat, és ugyanez a helyzet lengyel kollégájával, miután ő két éve a zsidókat is felelőssé tette a népirtásért. De azért nem kellene átölelni a magyar politikust, ahogyan azt a CSU tette. Ha pedig komoly a fogadkozás, hogy ti. „Soha többé”, akkor a CDU a thüringiai választási sokk után nem beszélhet arról, hogy összefog az AfD völkisch-rasszista szárnyával.
Az egykori lágerlakók szervezetei, pl. Dachauban és Ravensbrückben fellépnek mindazok ellen, akik meg akarják hamisítani az európai történelmet. Ám ezek az erők nem sok támogatást kapnak a német parlamentben, pedig a liberális demokrácia ellenségeivel szemben harcolnak. A jobbratolódás és az antiszemitizmus azonban nem csupán a nagypolitika számára, hanem helyi szinten is össztársadalmi gond. Az rendben, hogy felülvizsgálják a tanterveket, de nem ártana, ha a tanárok, rendőrök, sőt az igazságszolgáltatás dolgozói is továbbképzésben részesülnének. Ezen felül a politikára szintén ráférne egy kis korrepetálás.
FAZ
A lap úgy látja, hogy méltó emléket állított a holokauszt áldozatainak Berlinben a Német Történeti Múzeum azzal, hogy bemutatja a magyar származású, akkor 14 éves Sheindi Ehrenwald 1944-ben Magyarországon és Auschwitzban írott titkos naplóját. Merthogy az elsárgult lapok a személyes sorson keresztül hozzák közel a futószalagon végrehajtott tömeggyilkosságot. A tárlatot, amely jövő nyárig tekinthető meg, olyan tárgyak, fényképek egészítik ki, amelyek jobban megértetik a népirtás módszerét, a gettókat, a szállítási útvonalakat, a kiválogatást a rámpán. De akadnak köztük olyanok, amelyek az élet jelének számítottak: pl. az auschwitzi női táborban készült rajzok.
A Yad Vashem Intézet kölcsönadta az SS-őrök fotóiból készült „Auschwitz-albumot”. Egyik-másik képen Sheindi Ehrenwald rokonai láthatóak. De a kiállítás kitér az elhúzódó kártérítésre is. Így a tárlóban megtekinthető 1951-ből a Jüdische Allgemeine lap karikatúrája, amely gonosz, „Ki nevet a végén”-társasjátéknak ábrázolja, hogy a kormányok nemigen mozdultak meg, mármint hogy fizessenek az áldozatoknak. Sheidi Ehrenwald, aki Jeruzsálemben él, csak 1998 kapott pénzt egy ilyen alapból. (Ötezer dollárt attól a német cégtől, amelynek hadiüzemében a háború vége felé dolgozott Sziléziában, és amely önkéntes alapon szánta rá magát a jóvátételre – a szerk. megj.)
