Összeborulnak a populisták

A jövőben szorosabban kíván együttműködni egymással az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és az Alternatíva Németországért (AfD). A két politikai erő aggódik a véleménynyilvánítás szabadságáért.

Rájár a rúd mostanában a jobboldali populistákra. Matteo Salvini pártja, a Liga jelöltje a nagy csinnadratta ellenére nem tudta bevenni a múlt vasárnapi regionális választáson Emilia-Romagnát. Pedig a volt belügyminiszter tényleg mindent bevetett, a nemtelen eszközöktől sem riadt vissza, ettől függetlenül nem sok megbánást tanúsított, a voksolást követően azt közölte, mindent ugyanúgy tenne, ahogy azt tette a kampányidőszakban. Az egész Európában nagy várakozásokkal várt Emilia-Romagna-i voksolás miatt kicsit háttérbe szorult a burgenlandi választás, amelyet minden várakozás felett szerepelve nyertek meg a szociáldemokraták, abszolút többséget szerezve. A Der Standard által idézett felmérés szerint a megkérdezettek 37 százaléka nyilatkozott úgy: Hans Peter Doskozil tartományi vezető személye miatt tette az SPÖ neve mellé az ikszet.

A voksolás azonban az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) újabb súlyos kudarcát jelentette. Hol van már a tavalyi hó, amikor Orbán Viktor – 2019 májusában, röviddel a helyi belpolitikát felforgató Ibiza-videó megjelenése előtt – Budapesten fogadta Heinz-Christian Strachét, az FPÖ akkori elnökét. Őt azóta kizárták a szabadságpártból, új politikai erőben folytatja pályafutását, s a vasárnapi voksolás (az FPÖ egyszámjegyű, 9 százalékos eredményt ért el) után kemény támadást intézett a szabadságpárt új vezetése ellen. Mint a Twitteren írta, az FPÖ jelenlegi elnöke, Norbert Hofer és csapata „az irrelevanciába vezetik” a pártot. Erre Hofer – szintén a Twitteren válaszolva – nem kis cinizmussal köszönetet mondott Strachénak az Ibiza-videóért, őt okolva az FPÖ mélyrepüléséért. Csak emlékeztetőül: a tavaly szeptember végén megrendezett parlamenti választáson a párt 16,1 százalékot ért el, ami 9,8 százalékos visszaesést jelentett a 2017-es voksoláshoz képest. Azóta azonban országosan tovább, 14-15 százalékra csökkent az FPÖ népszerűségre, s ki tudja, mikor áll meg a populisták mélyrepülése. Hofer egyébként a gyászos szereplés ellenére az Ibiza-videóig fennálló koalíció folytatását ajánlotta Sebastian Kurz kancellárnak, az Osztrák Néppárt (ÖVP) ifjú vezetője azonban inkább a Zöldeket választotta. Ma már Németországban és Franciaországban is arról beszélnek, hogy minta lehet a konzervatívok és a környezetvédők kormányzati összefogása.

A baj nem jár egyedül. Strache idején az FPÖ-t számos bírálat érte amiatt, hogy közel állt a nyíltan uszító, szélsőjobboldali Identitárius mozgalomhoz. Hofer azonban, úgy látszott, igyekszik megszabadulni a legszélsőségesebb elemektől. Ám a napokban ismét felmerült a kérdés, milyen kapcsolat fűzi az FPÖ-t a mozgalomhoz? Hofer ugyanis az akadémikusok bálján az identitáriusok egyik tagjával szelfizett. Ráadásul Hofer ellen – mint a hét elején kiderült - eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség hatalommal való visszaélés miatt. Az ügy még közlekedési miniszteri idejére nyúlik vissza.

Milyen kiutat talál jelenlegi helyzetéből az FPÖ? A párt talán legkeményvonalasabb vezetője, Herbert Kickl frakcióvezető kedden, Berlinben jelentette be, hogy a párt szorosabbra kívánja vonni az együttműködést a jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD) párttal. Kicklt az AfD két frakcióvezetője, Alice Weidel és Alexander Gauland fogadta. A két párt láthatóan nagyon is megtalálja a közös hangot, lelkesen körbeudvarolták egymást. Kickl például kijelentette, sajnálja, hogy amikor a néppárti-szabadságpárti kormányban a belügyi tárca élén állt, nem Alice Weidel volt a német belügyminiszter, hanem Horst Seehofer. Az most mellékes, hogy erre esély sem lehetett volna, hiszen Németországban egyik parlamenti párt sem hajlandó szövetségre lépni az AfD-vel. Kickl hozzátette, a jövőben több kérdésben kívánnak egyeztetni a német párttal. Szerinte mindkét politikai erő „kötelessége”, hogy összezárjanak. Mint fogalmazott, az Osztrák Szabadságpárt „ellenzékből is megmutatta”, hogy képes felelős politizálásra. Gauland kifejtette, „kulturális, politikai és nyelvi tekintetben is alapvetően egyek vagyunk”. Ez a kijelentése – emlékezvén az 1938 márciusi Anschlussra, amikor Hitler csapatai bekebelezték Ausztriát – aligha cseng jól sok osztrák fülében.

Jelenleg a két párt támogatottsága hasonló. Miközben azonban az FPÖ megítélése sokkal jobb is volt már a mostaninál, Németországban aggasztónak tartják az AfD 15-16 százalékos támogatottságát, különösen az egyes keletnémet tartományokban tapasztalható népszerűségét. Az AfD egyébként a legutóbbi, 2017-es parlamenti választáson 12,6 százalékos eredményt ért el, ezt most biztosan túlszárnyalná. A két politikai erő közül az FPÖ sokkal tapasztaltabb, még 1955-ben alapították, az AfD-t majdnem hat évtizeddel később, 2013-ban. Éveken át az sem volt világos, hogy az Alternatíva milyen ideológiát képvisel. Jelenleg egyik tömörülés sem hadakozik azért, hogy akár Németország, akár Ausztria kilépjen az Európai Unióból.

Amikor Gaulandot arról kérdezték, tud-e valamit tanulni az AfD az FPÖ-től, azt válaszolta, „azt, hogy a nehéz időkben is össze kell tartani”. Ezzel természetesen az Ibiza-videóra és az azt követő eseményekre utalt. Mint mondta, nem tartja problémának a kapcsolatok szorosabbra vonását az utóbbi hónapokban nem túlságosan jó fényben feltűnő szabadságpárttal, mert mindaz, ami tavaly történt, „Ausztria gondja, nekünk semmi közünk hozzá”. A volt pártelnök Strache korábban már kereste a kapcsolatot az AfD-vel, a német párt azonban már nem kíván együttműködni a volt pártelnökkel.

S mit jelent a szorosabb együttműködés? Elsősorban azt, hogy ellenzékben jobban koordinálják álláspontjukat a bevándorlással és határvédelemmel kapcsolatos kérdésekben. Emellett fellépnek a „vélemény szabadságának biztosításáért”, ami érdekesen hangzik e pártok részéről. Különösen annak fényében, hogy Strache tavaly az Ibiza-videóban elmondta, magyar mintára akarja átalakítani az osztrák médiatérképet.