Martényi Csaba;
mezőgazdaság;bioenergia;
2020-01-31 09:00:00
Az elmúlt 30 évben már egy megyényivel csökkent Magyarországon a termőföld mennyisége - írta nemrégiben a zöldmezős beruházások kapcsán dr. Kopácsi János agrármérnök a Népszavában. Pedig a világon van példamutató gyakorlat a föld megbecsülésére. A világ egyik legprosperálóbb állama, Szingapúr területe mindössze 716,1 négyzetkilométer, nem véletlen, hogy a föld itt törvény szerint nem is lehet magántulajdonban. Igaz, a Budapestnél alig nagyobb territórium nem tesz lehetővé mezőgazdasági tevékenységet, tehát az itt élőknek más módon kell megkeresni az élelmiszerimportra valót. Buzgalmukból még arra is futotta, hogy a városállamhoz tartozó szigetek közötti sekély parti sávot külföldről behozott, Bali tengerpartjain található, sárgás finom homokkal feltöltsék. Így a szigetet folyamatosan növelik: Szingapúr területe 1960-ban még csak 581,5 négyzetkilométer volt.
Miért tanulságos e szűkös terület – a rajta élők rászorultságából és a magas népsűrűségből következő - nagyon tudatos megbecsülése? A területileg országunkhoz képest eltörpülő Szingapúr példája mutatja, hogy országunk 93 ezer négyzetméterén is sokkal hatékonyabb gazdálkodást lehetne megvalósítani.
Az egyik legjobb adottságú ágazatunk, a mezőgazdaság sokkal nagyobb lehetőségeket hordoz, mint ami eddig megvalósult. Támogatási rendszere elavult, mert alapvetően földalapú támogatás. Nem a búza vagy a kukorica termesztését kellene támogatni, hanem a kisüzemeket ösztönözni. A mezőgazdaságban és élelmiszeriparban is nekünk kellene munkahelyeket teremteni, de ez gabonatermesztéssel nem megoldható, mert a gépesítés ezen a területen erőteljesen kiváltja az emberi munkaerőt. A jelenlegi birtoknagyság csak elmaradottságunkat konzerválja.
A gyümölcs és zöldség termesztés a maga nagyobb munkaerő igényével viszont 2-4-6 hektáron tisztességgel eltart egy családot. Szárítókat, hűtőházakat, konzervüzemeket, tejfeldolgozókat, sajtüzemeket kellene létrehozni, hogy a kistermelők képesek legyenek integrálódni, és ezzel több magyar termék legyen értékesíthető a hazai és külföldi piacon. Jelenleg mezőgazdasági kivitelünkben mindössze 10 százalék a magas hozzáadott értékű rész. A külföldre eladott áruk zöme élőállat, nyers hús, gabonaféle, nem pedig feldolgozott termék.
A hagyományos termékek termesztésében is lemaradás, visszaesés tapasztalható. A rendszerváltáskor az egy főre jutó gabona-, hús-, zöldségtermesztésben Európa élmezőnyében foglaltuk helyet. Jelenleg évi mintegy 10 millió tonna gabonával termelünk kevesebbet, mint amire képesek lennénk. Az állattartásban a hanyatlás mértéke és így növekedési adottságunk még jelentősebb. Az elmúlt 25 évben hazánkban jobban csökkent az állatállomány, mint a második világháború alatt. Az állattartási kedv 1983-ban volt a legmagasabb. Egy hektárra 49 számosállat jutott, ma kevesebb, mint a fele, 23-24 darab. Az agrárium GDP-ből való részesedése is visszaesett: az 1990 évek első felében 8,4 százalék volt, ez 2014-re, a felére, 4,5 százalékra romlott.
Közben a termelési körülmények nem lettek mostohábbak, nevezetesen az elmúlt 10 évben a géppark megújult, kedvezőek a kontinentális időjárási feltételek és az agrárszakember gárda is alkalmas a magasabb teljesítményekre. A magyar agrárium tehát képes lenne a már egyszer elért termelési, hatékonysági szintek megismétlésére és túlszárnyalására is.
Ha azonban az esetleges magyar élelmiszertöbbletre a piacnak nincs szüksége, akkor mintegy 1,5-2 millió hektár mezőgazdasági területen programozottan át kell állni a nem élelmiszer célú árukibocsátásra. Ennek fő iránya elsősorban a magyar energiaellátásban való erőteljes részvétel. Magyarország energiaimportja a 2003-as 3 milliárd euróról napjainkra 9 milliárd euróra emelkedett. Az alternatív energiák előállítása nemcsak a 200 ezer közmunkán szocializálódó magyar ember jobb megélhetését eredményezheti, hanem globális eszköze lehet a környezetkárosodás erőteljes csökkenésének is.
Ki kell építeni a regionális bioenergia – olaj, etanol, gáz, brikett – üzemek hálózatát. Célul kell tűzni a ma műveletlen, elhanyagolt területek, szegletek, útmenték, erdősávok művelésbe vonását. Ez egyúttal felszámolná a ma népbetegségnek számító pollenallergia táptalaját is, ami emelné a magyar vidék turisztikai vonzerejét.
A koncepcióváltás harmadik elemévé a természetben meglévő energiák (nap- és szélenergia) termelésbe állítását kell tenni. A napelemek mintegy négy-ötszázezer vidéki háztartás energiaellátását oldhatják meg.
A szerző közgazdász