N. Kósa Judit: Titkos akták a banktrezorban

Publikálás dátuma
2020.02.02. 11:52

Fotó: Lenkey Márton / Fortepan - Adományozó
A pénz palotái – ezt a címet viselte a kiváló művészettörténész, Gerle János kis könyve, amelyben a főváros hajdani banképületeit vette sorra. A cím tűpontos, hiszen a pénzintézetek az előző századfordulón kifejezetten kényesek voltak arra, hogy stabilitásuk robusztus falakban, gazdagságuk pedig márványban, rézben, üvegben mutatkozzék meg. A legjobb példa erre az az épület, amely a kép baloldalán látszik. Ez volt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, amelyet a Lánchíddal szemközt, három jókora telekre építettek fel 1905 és 1918 között, elfoglalva a reformkor kitüntetett helyszínét, a Diana fürdőt is. A bank, amelyet Alpár Ignác és – a szomszédos Greshamet is jegyző - Quittner Zsigmond tervezett, lélegzetelállító látvány lett: négy emeletén számolták, forgatták a pénzt, hatalmas pénztártermét, üveggel fedett előcsarnokát és váltócsarnokát is márvánnyal burkolták, hátsó, csöndesebb frontján pedig egy bérházat is hozzácsatoltak.
Hogy miből lett a cserebogár, azt ugyancsak láthatjuk ezen a Fortepan fotón: szemben, a fák mögött a Lloyd-palota látszik, amely még nem volt a Lloyd társaságé, amikor már tanyát vert falai között a Pesti Magyar. Igaz, 1841-ben két szobában is elfért az a négy hivatalnok, aki a kereskedők bankját működtette – és akkor sem voltak még többen, amikor hét évre rá őket bízták meg a Kossuth-bankók kibocsátásával. Aztán a bank tovább állt innen, Hild József roppant háza meg olyannyira maradt, hogy a tőzsde is e falak közül indult útjára. És noha már az első világháború előtt le akarták bontani, hogy a Trieszti biztosító itt építhesse fel új palotáját, a munkát végül a második világháborús ostrom végezte el. Négy évtizede Zalaváry Lajos Atrium-szállója áll a helyén. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot ma már hiába keresnénk: 1950-ben Magyar Külkereskedelmi Bankra változtatta a nevét új tulajdonosa, az állam. A pompás palota azonban megvan, egy egész tömböt foglal el a Széchenyi tér, a József Attila utca, a Nádor és a Mérleg utca között. Ez a Belügyminisztérium: immáron hatvanhét éve szigorúan bizalmas aktákat tartanak a jól védett banki trezorokban. S maholnap öt éves lesz az a kormányrendelet is, amely a minisztérium Várba költözéséről intézkedett, s amelynek értelmében már megtervezték az új otthonát is. Igaz, ez a belügyön belül láthatóan az ég adta világon senkit sem érdekel.
Szerző

A mozdonyok füstje helyett a dalok áradnak

Publikálás dátuma
2020.02.02. 11:44

Fotó: Jani Martin / Népszava
Az idei esztendő első napjaiban - az éppen felújítás alatt lévő Magyar Állami Operaház új előadóhelyszínére utalva - Eiffel Műhelyház névre keresztelték a  Kőbányai úton található Északi Járműjavító BKV-megállóhelyet. Az eredetileg Északi Főműhely névre hallgató MÁV-üzemcsarnoknak, bármily meglepő, nincs közvetlen köze a 97 éve elhunyt francia Alexandre Gustave Eiffelhez, de a tervező Feketeházy János kétségtelenül a párizsi irodában gyarapította a tudását - ott, ahol a Nyugati pályaudvar főépületének, az Eiffel nevét viselő párizsi toronynak és a New York-i Szabadság-szobor fémvázának a tervei is készültek. A Kőbányai úti csarnok a nevét onnan kapta, hogy hasonló technológiával épült, mint az Eiffel-torony: a vázát szegecselt acélelemek alkotják. A létesítményt teljes mértékben hazai alkotásként tartják nyilván, mint a legnagyobb méretű, 25 ezer négyzetméteres (200 méter hosszú és 110 méter széles) magyarországi ipari műemléket. Joggal nevezték a maga korában "acéltemplomnak," hiszen a főhajója mellett 2-2 mellékhajó is kapcsolódik hozzá.  A csarnok és környezetének jövője hasonlatos az egykor ugyancsak a vasúthoz köthető tevékenységet űző, üzemi épületekből  kialakított budai Millenáris parkhoz: kulturális negyeddé válhat. A terület érdekessége, hogy minden oldalról vasúti és villamossínek határolják, a Könyves Kálmán körúttól egészen Kőbánya közepéig. A csarnok tervezőjének, Feketeházy Jánosnak az emlékét bizonyára ugyancsak megörökítik itt majd, talán a park viseli majd a nevét. Méltán, ugyanis ő tervezte a Keleti Pályaudvar, a mostani Műegyetem és a Magyar Állami Operaház tetőszerkezetét is. Sokoldalúságára mi sem jellemzőbb, minthogy a jelenlegi Szabadság-híd acélszerkezetét is a kiemelkedő alkotásai között jegyzik. A fővároson kívül Szegeden - itt valóban az Eiffel-iroda megbízásából - Feketeházy János tervei alapján valósult meg a tiszai Belvárosi és a szolnoki híd is. Az egykori (valamikor az országban a legnagyobb) Északi Főműhely három nagyobb és több kisebb csarnokában szinte az iparosítás kezdete óta mozdonyokat és vasúti kocsikat gyártottak, javítottak. Ott, ahol először a kiegyezés évében, 1867-ben a Magyar-Sveiczi Gyártársulat kezdte meg a tevékenységét, majd egy év múlva megalakult a Magyar-Belga Gép- és hajtóépítő társaság is. Viszont mind a kettő 1870-ben csődbe ment. Ez azonban korántsem jelentette a véget, mert a magyar állam mind a kettőt megvásárolta, és az összevonásuk nyomán létrejött a Magyar Királyi Államvasutak Gép- és Kocsigyár, amit a nemzeti ipar létrejötte kezdetének tekintenek az ipartörténészek. Ettől az időszaktól kezdve hosszú évtizedekig Magyarország már nem importált mozdonyt.
A nagycsarnok csak 1886-ra elkészült el. Méretét jól illusztrálja, hogy egyszerre 96 gőzmozdony fért el benne, amelyeken összesen 500-600-an dolgoztak. (Az üzem egész területe 2000-3500 alkalmazottnak adott munkát.) A fejlődés tempóját és irányát mutatja, hogy 1930-tól a villamos mozdonyok és motorkocsik javítása is az Északi Főműhely feladata lett. A mozdonyokat tolópadon mozgatták. Az alkatrészek ki-be emeléséhez gördülődarukat használtak, amelyeknek felső sínjei, a "futómacska-pályák" egyes elemei mindmáig megmaradtak. A korabeli technológiák - szegecselt és nem hegesztett, Siemens-acél - kiemelkedő színvonalát fémjelzi, hogy több mint 100 év után az acélszerkezet 90 százaléka jelenleg is kiváló állapotban van. (Az úgynevezett Eurocode-számítás szerint a korróziónak már régen úrrá kellett volna lennie rajta.)  Ahogy az az első világháborút megelőzően megszokott volt az ipartelepek esetében, a közelben vasutas-lakótelep és négyosztályos elemi iskola is létesült. A háborús események a nagycsarnokot megkímélték ugyan, ám a gyártelep szinte minden más létesítménye a második világégés során súlyos károkat szenvedett.   A cég életében jelentős esemény volt, hogy 1962-ben átadták az ugyancsak hatalmas méretű, több mint 22 000 négyzetméteres új dízelmozdony- és -motorkocsi-javítócsarnokot és a hozzá tartozó központi irodaépületet is. Majd egy év múlva az utolsó itt javított gőzmozdonyt is útjára bocsájtották, és engedve a kor követelményeinek, már csak villamosmozdonyok javításra rendezkedtek be. (A nagycsarnokot is ekkor újították fel utoljára.)  A rendszerváltást követően a vasúti javítási tevékenység folyamatosan csökkent, ezért az addigra önállóságát is elvesztett Északi Járműjavítóban 2009 végével befejeződött a vasútijármű-javítás. A gépek és a dolgozók legnagyobb részét Szolnokra helyezték át. Majd 2011-ben a telephely meghatározó épületeit műemlékké nyilvánították, a többit pedig műemléki környezetnek jelölték ki. A három hektáros parkban vasúti ereklyéket állítanak majd ki. A csarnokban egy régi étkezőkocsiban étterem nyílik. Mivel a falakat elbontják, utóbbi nyilvános lesz. A parkban és a csarnokban is egy régi-régi gőzmozdonyt lehet látni. Tervezik, hogy idővel saját vasúti megállóhelye is lesz, így majd vonattal is megközelíthetővé válik az operalátogatók számára. Ugyanis a nagycsarnok ad helyet egy kis, 400 személyes, háziszínpad rendeltetésű, kamara-játszóhelynek, a Magyar Állami Operaház Bánffy termének, ahol már folynak az előadások. A 17 ezer négyzetméteres terület a díszlet- és jelmezraktárak, valamint a készítőműhelyek otthona, amelyeknek a tevékenységébe üvegablakon át be lehet tekinteni.                                        
Szerző
Témák
vasút

Néha menő szembe menni – 150 éves a Műjégpálya

Publikálás dátuma
2020.02.02. 11:38

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Szerdán ünnepelte 150. születésnapját Budapest egyik nevezetessége, a Városligeti Műjégpálya. Bár a jégpálya 1870. január 29-én nyitotta meg kapuit, története 1869 végén kezdődött: december 8-án alapította meg Kresz Géza magyar orvos, a budapesti Önkéntes Mentőegyesület igazgatója és tizenöt társa a Pesti Korcsolyázó Egyletet. Budapest tanácsa ingyen engedélyezte az egyletnek, hogy a Városligeti-tó egy részén jégpályát alakítson ki. A tagok saját költségükön egy fabódét építettek melegedőnek, majd szűk két hónappal később sor került az ünnepélyes megnyitóra, melyen részt vett a tizenegy éves Rudolf koronaherceg is. A melegedő 1874-ben egy tűzvészben leégett, az első kőépületre kiírt pályázatot Lechner Ödön nyerte meg. Az épületet 1895-ben adták át, ekkor kezdődtek el a tó szabályozási munkálatai is. Az első sportesemény a Műjégen 1893-ban egy gyorskorcsolya-verseny volt, egy évvel a Nemzetközi Korcsolya-szövetség megalakulása után. A második világháborúban olyan károkat szenvedett a létesítmény, hogy használhatatlanná vált, újjáépítését a magyar szövetség a Pesti Korcsolyázó Egylettel (később Budapesti Korcsolyázó Egylet) közösen kezdte el. Tizenkét évvel ezelőtt újabb komoly rekonstrukcióról született döntés, az Európai Unió által is támogatott Városliget Kapuja elnevezésű projekt keretében teljes felújításon esett át az épületegyüttes, majd utána a hűtőrendszer is. A munkálatok 2015-ig tartottak, a 4,7 milliárd forintos beruházást 3,175 milliárd forinttal támogatta az EU. A Városligeti Műjégpálya népszerűsége töretlen a hazai és külföldi látogatók körében, ami időnként nehézségeket is okoz az üzemeltetőknek. – Előfordul, hogy időszakosan le kell állítanunk az emberek beengedését, olyan sokan vannak – mondta a Népszavának Józsa Aliz, a Városligeti Műjégpálya gazdasági igazgatója. „Jogos észrevétel az is, hogy időnként sokat kell várni a bejutásra, ezen úgy próbálunk segíteni, hogy már online is lehet jegyet vásárolni. Akik ezt a megoldást választják, a középső bejáraton, lényegesen gyorsabban mehetnek be. Gyönyörű környezetben van a pálya, melyet igyekszünk még hangulatosabbá tenni díszkivilágítással, zenével, így nagyon szívesen jönnek hozzánk az emberek. Azt tapasztaljuk, hogy főleg a téli iskolai szünetben nő meg a látogatók létszáma, a napi rekordot tavaly december 29-én értük el, amikor 7775-en jöttek korcsolyázni.” A jégpálya hétköznap délelőtt 9-től 13 óráig, délután 17-től 21 óráig tart nyitva, hétvégén 10-től 14, illetve szombaton 16-tól 21 vasárnap 16-tól 20 óráig. „A hétköznap délelőtt általában az iskolásoké, sok oktatási intézmény a testnevelésóra keretében hozza korcsolyázni hozzánk a tanulókat, de vannak oktatóink is, akik felnőttnek, gyermeknek segítenek megtanulni korcsolyázni” – fűzte hozzá a vezető. A műjégen szilveszterkor hagyomány volt, hogy amikor elhallgatott a zene a hangszórókból, akkor a tömeg az ellenkező irányba kezdett el korcsolyázni. Józsa Aliz elárulta, napjainkban is népszerű a látogatók körében a menetiránnyal ellentétes korcsolyázás, így minden szerdán délután van erre lehetőség. A gazdasági vezető azt is elmondta, hogy mivel 2020 jubileumi év, az év során meglepetések várják majd a látogatókat. 

Rekord hosszú nyitvatartás

A 2017/2018-as szezonban a kedvező időjárási viszonyoknak köszönhetően a Műjégpálya 109 napig volt nyitva és március 8-án zárt be. A jégpálya felülete 12 ezer négyzetméter, forgalmas napokon nyolcvan ember is dolgozik a létesítményben. Összesen kétezer pár kölcsönözhető korcsolya áll rendelkezésre a gyermektől az 50-es lábméretig. Egy szezon alatt több mint nyolcvanezren kölcsönöznek. Hetente átlagosan két-három rendezvény (például iskolai sportnap vagy céges korcsolyázás) helyszíne a Műjégpálya.