Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy a déli határon mi védjük az illegális bevándorlással szemben az osztrákokat, bajorokat (mi vagyunk az ő várkapitányuk) és németeket, ezért jó volna, ha az Európai Unió vállalná ennek pénzügyi terheit is.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem, vagy nem sikeresen védjük őket, ugyanis 2019-ben mintegy 140 ezer ember kért menedékjogot Németországban. Ha Magyarországon keresztül (állítólag) nem tudtak keresztülmenni, akkor nyilván máshol, máshogyan mégis sikerült nekik. Hogy hol? Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadója akaratlanul is elárulta egy nyilatkozatában: a migránsok fő irányként a korábbi Bosznia-Horvátország-Szlovénia útvonal helyett mostanában ismét a szerb-magyar útvonalat választják. Aha. Szóval vagy itt, vagy ott, vagy amott, de Nyugatra mennek. Mindegy, fizessenek a németek, akikhez végül mégis eljutnak.
Azt is állította Orbán (szintén az interjúban), hogy „mi negyedannyi pénzből tudunk határt védeni, mint hogyha Brüsszelből szerveznének határvédelmi egységeket”.
Ezzel szemben a tény az, hogy bár a kormány nem hajlandó erről pontos számokat közölni, az itt-ott elejtett adatok alapján 2015 ősze óta nagyjából 450-500 milliárd forintot költöttek el a déli határ védelmére, vagyis évente legalább 100 milliárdot, ami 300 millió eurónak felel meg. Az európai határvédelmi szervezet, a Frontex teljes évi költségvetése ugyanakkor 320 millió euró, és az nemcsak Európára szól. Akkor ki is az olcsóbb?
Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy „akik Törökországból érkeznek Görögországba, azokat a görögök átengedik”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a görög szigeteken körülbelül 40 ezer, egész Görögországban pedig összesen 80 ezer menekült tartózkodik hónapok, sőt évek óta. Van, aki megpróbál továbbmenni, de az nem igaz, hogy a görögök ránk szabadítják őket. Ha így lenne, nem ott volnának a menekültek.
Azt állította ezenkívül Orbán Viktor (ugyancsak a rádióban), hogy „az egészségügyi miniszterünk egy orvosprofesszor”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nincs egészségügyi miniszterünk. Kásler Miklós az Emberi Erőforrások Minisztere, az egészségügynek pedig államtitkára van, Horváth Ildikó. Igaz, a lefokozott egészségügy megérdemelne egy minisztériumot is.
Azt is állította végül a miniszterelnök, hogy azt hitte, neki újat már nem mondhatnak a politikában, mert annyi mindent látott, és legföljebb ismétlődhetnek a dolgok. „Erre kiderül, hogy nem. Itt van ez a börtönbiznisz. Én még ilyet életemben nem láttam”.
Ezzel szemben a tény az, hogy már látott. Nem most, hanem 2016 óta, tudniillik ez az általa börtönbiznisznek nevezett gyakorlat azóta működik, a saját kormánya által elfogadtatott törvény alapján. Az ellenzék a törvény vitájában arra figyelmeztetett, hogy ennek a kártérítési ügyek megszaporodása lesz a vége, tehát sürgősen javítani kellene a börtönviszonyokat, ám a Fidesz egyik fülén be, a másikon ki. Orbánnak ugyanis nem lehet újat mondani a politikában, és a régi mondás az, hogy az ellenzéknek soha nincs igaza.