Egy kis szabálysértés nem nagy ügy, nyilván annak is egyszerű a munkája, aki ezeket intézi, teljesen mindegy, melyik hivatalban üldögél. A közvélemény nagyjából így vélekedik az egészről, bár az ügyintézők nem gondolják, hogy egyszerű dolguk van, de a polgárnak nem kell mindenbe belelátnia. Azzal meg végképp nem kell foglalkoznia, hogy néhány év és néhány közigazgatási keringőlépés után sokan visszamehetnek oda, ahonnan indultak: a rendőrségre, mert márciustól megint ez a szervezet lesz az első számú szabálysértési hatóság.
A kormány szerint ez teljesen rendben van, sőt! Soha olyan jól nem intéztek szabálysértési ügyeket a világon, mint amikor az önkormányzatoknál/járási hivataloknál/megyei kormányhivataloknál dolgoztak ezek a hivatalnokok (az aktuális átszervezési állapotnak megfelelően a nem érvényes szöveg törlendő), másik részüket meg a rendőrkapitányságokon kezelték. De az azért egy kicsit zavaró, hogy miközben csak kérvényből 33 félét lehet kitölteni az igazgatásrendészeti szabálysértési területen, meg hogy tavaly több mint 600 ezer ilyen ügyet zártak le az országban, ami népes ügyintéző gárdát feltételez, nem tudni, hányan is értenek a kormányhivatalokban és a rendőrségen együtt ehhez a területhez.
Elgondolkodtató: jó, ha 140 embert sikerül átvennie a rendőrségnek a közigazgatástól, hogy legyen, aki kiszabja a bírságokat. Lehet, hogy a magyar közigazgatás legújabb átszervezését kitaláló kancelláriaminiszternek nemcsak a mindent megoldó Pintér Sándorral kellett volna elbeszélgetni a lépés előtt, hanem a kormányhivatali dolgozókkal is? Mert akkor még időben megtudhatta volna, hogy ők köszönik, nem kérnek a C típusú átvilágításból és egyéb kötöttségekből, ami a rendőrségnél várja őket. A másik megoldás, a büntető szabályok enyhítése persze szóba sem jöhet, azzal kifordulna magából az orbáni világrend.