Előfizetés

Jogdíjat kapnak a színészek

Cs. E.
Publikálás dátuma
2020.02.05. 16:54
Javier Bardem
Fotó: ANDER GILLENEA / AFP
A filmszínészek és a szinkronszínészek jogi helyzetén javíthat az április végén hatályba lépő, az audiovizuális előadóművészek vagyoni jogait globálisan rögzítő Pekingi Szerződés – számolt be róla az Előadóművészeti Jogvédő Iroda Egyesület (EJI).
A harminc ország által ratifikált szerződés értelmében az audiovizuális előadások létrehozásában résztvevő előadóművészek ezekben az országokban jogdíjban részesülnek a produkciókból származó bevételekből és elfogadható jövedelemre tehetnek szert. Az Oscar- és Golden Globe-díjas Javier Bardem a Pekingi Szerződést a mozi feltalálása óta a legfontosabb vívmánynak tartja a színészek számára. Dr. Tomori Pál, az EJI igazgatója hangsúlyozta, közel huszonöt éve dolgoznak azon, hogy ha egy mozifilmet leadnak a tévében, akkor a színészeknek ugyanúgy járjon a jogdíj, mint a zenészeknek egy rádiós lejátszás után. „A Pekingi Egyezmény hatályba lépése most végre reális esélyt teremt arra, hogy ez a jogdíj nálunk is előírás legyen. Semmi másról nincs szó, mint a legalapvetőbb méltányosságról: ha használják a művész felvételét, közönséget vonzanak vele, reklámidőt adnak el vele, akkor az így szerzett bevételből részesüljön az az előadóművész is.” Rajkai Zoltán, a Katona József Színház színésze, az EJI Színművészek Jogdíjbizottságának tagja, a Szídosz Szinkron Alapszervezetének elnöke is megjegyezte, a fejlemény „a szinkron színészek helyzetén is javíthat, hiszen pályafutásuk során több ezer produkcióban kölcsönzik hangjukat az eredeti nyelven megszólaló sztároknak, de alkotómunkájuk elismerése eddig nem volt megfelelő.” 

A múzeum bizonytalan ideig zárva

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2020.02.05. 12:00
A felállványozott műemlék épület
Fotó: Népszava
Bár továbbra is kérdéses, mikor kezdődik el az Iparművészeti épületének rekonstrukciója, annyi bizonyos, egyes bútoraival nemcsak Fertődön, hanem Dégen és Sümegen is találkozhatunk majd.
Az Iparművészeti Múzeum műtárgyait nemcsak tárolják a műtárgy-szállítmányozó cég, a Museum Complex Jászberény úti raktárában – az egykori Kossuth Nyomda épületében −, hanem restaurálják is. Ezt mutatták meg tegnap sajtóbejáráson, ahol az Iparművészeti Múzeum két főrestaurátora, Kovács András és Németh György munkájába lehetett bepillantást nyerni egy-egy restaurátorteremben. Egyikük empire, másikuk rokokó bútorokat varázsol vissza eredeti szépségébe – a munkájukból egy laikus annyit fog fel, hogy a repedezett, esetleg hiányos műtárgy a régi formáját és fényét kapja vissza. Az anyagösszetétel, az anyagszerkezet – az idő és a környezet ezekre gyakorolt hatása – ennél már összetettebb probléma, ahogy az is, miként lehet megállapítani roncsolás mentesen, egy-egy bútornál milyen felületkezelő anyagokat használtak egykor, milyen gyantához milyen színezéket kevertek, és miként lehet felfrissíteni az eredeti lakbevonatot, vagy aranyozást. De e cikk kereteit szétfeszítené a Bűnügyi Szakértő és Kutatóintézetben végzett Fourier-transzformációs infravörös spektrofotometriai vizsgálat ismertetése. Annyi bizonyos: például egy empire szék restaurálása múlt év májusa óta folyik – a munkát másfél-két hónapra megszakította, hogy az Üllői útról ide költöztek a bútorrestaurátorok. A szék – amelynek háttámláját egy bájosan naiv, sárkányfejű, szárnyas Unikornis-pár díszíti −, valamint egy négydarabos empire ülőgarnitúra, egy ágy és egy írószekrény a dégi Festetics-kastélyban lesz majd látható. Egy rokokó karosszék és öt rokokó keret a sümegi Püspöki Palotába kerül – ez empire bútorokhoz hasonlóan haszonkölcsön szerződés keretében. Mindkét épület rekonstrukciója egyébként a Nemzeti Kastélyprogram keretében, európai uniós finanszírozásból zajlik 2018 óta. A dégi kastély átadását idénre ígérték, a sümegi Püspöki Palota rekonstrukciója feltehetően csak jövő tavaszra fejeződik be.
Kovács András forestaurátor empire bútorokat varázsol vissza eredeti szépségükbe
Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Az Iparművészeti Múzeum Üllői úti épületének a rekonstrukciója azonban a mai napig nem kezdődött el. − Erről én is tehetek, nem tudtam ugyanis elfelejteni a műemlékes múltamat – mondta el a Népszavának Cselovszki Zoltán, a múzeum főigazgatója. (Cselovszki Zoltán volt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal első és utolsó elnöke is – a szerk.) Miután 2017 szeptemberében bezárt a múzeum, a főigazgató az össze restaurátor szakmát aktivizálta az épületben, hogy a rekonstrukció kiviteli terveihez szükséges vizsgálatokat elvégezzék. Ők pedig megtalálták többek között az 1920-ban fehérre festett falak alatt az enteriőr eredeti díszes, szecessziós falfestését, hogy milyen volt az üvegcsarnok festett üvege, vagy a belső udvarokra néző ablakok ólomüvege, festett üvege. − Zavarba ejtően gyönyörű épület volt, Lechner Ödönnek egy nagyon kreatív, nagyon erős alkotása. Kész van a teljes rekonstrukció kiviteli terve, a kormánynak kell majd abban döntenie, hogy egy egyszerű múzeumfelújítást támogat-e, vagy pedig – ahogy az ország egyre több műemlékénél történik − az eredeti enteriőrt visszaállítását is beveszi a projektbe. Utóbbi esetben plusz egy évig, azaz négy évig tartana a rekonstrukció, ami természetesen a költségeket is megnövelné – mondta Cselovszki Zoltán. (2017-ben mintegy 25 milliárd forint költséggel számoltak – a szerk.) A múlt év májusában visszavont rekonstrukciós közbeszerzési pályázatról az Iparművészeti főigazgatója elmondta: feltételes közbeszerzés volt, hogy kormány-előterjesztésben a piacról kapott ajánlatok alapján a költségek valós számait tudják feltüntetni. A projekt elindítása, lebonyolítása azonban már a Beruházási Ügynökség kompetenciája, ami tavaly alakult meg. Bár a Nagytétényi Kastélymúzeum megnyitását még múlt évre ígérték, ez idén lesz. − Anyagi okokból egy évet kihagytunk, ráadásul tavaly itt vettek fel egy tévésorozatot, ami a múzeumnak jó reklám – mondta el az Iparművészeti filiáléjáról Cselovszki Zoltán. – A nagytétényi kastély ad otthont az ország egyik legnagyobb interaktív pedagógiai programjának, és itt van az ország legnagyobb kerámiagyűjteménye. Mivel egy múzeum nemcsak kiállítótér, raktár, hanem tudományos kutatások otthona is, létrehoztunk itt egy 3D-labort, ahol elemenként beszkennelhetünk egy kályhát. Ez nemcsak a restaurálásokat segítheti, hanem replikák, működőképes kályhák kivitelezésére is alkalmas. Ha például a Nemzeti Kastélyprogram egy-egy épületének kell egy korabeli kályha, azt itt le lehet gyártatni. A teljes eszközbeszerzés megvan, jelenleg a munkatársakat keressük, műhelyvezetőt, restaurátort, informatikust. A látogatók hetven százaléka egyébként a kert miatt keresi fel a kastélyt, de a nagytétényi kastély teljes parkrekonstrukciójának kiviteli terve is elkészült – mondta el lapunknak Cselovszki Zoltán, aki azt is elmondta: elindult már a római kori emlékeket bemutató látogatóközpont megvalósítása is, ezt az uniós projektet a Magyar Nemzeti Múzeummal közösen valósítják meg. A bútorkiállítást ugyanakkor át kell rendezni, mivel az Esterházy-gyűjtemény több bútora átkerült Fertődre. A kiállítás átrendezése sem egyszerű feladat: restaurált bútorokkal érdemes egy új kiállítást megnyitni, ám egy-egy bútor restaurálása milliós költségű lehet, ráadásul az Iparművészeti Múzeumnak összesen két bútorrestaurátora van – igaz, ők a szakmájuk nagyjai.

Hosszú történet

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójának első engedélyezési és kivitelezési terve 2012-ben készült el, az Iparművészeti újranyitásának akkori időpontja 2017 volt. 2013-ban Orbán Viktor miniszterelnök vetette fel: az Esterházy-kincsek több bútorát szállítsák át Fertődre. Ez az akkori – tiltakozó − Takács Imre állásába került, az Esterházy Magánalapítvány pedig műtárgyelhelyezési pert indított, ami a mai napig tart. Az Iparművészeti és a Museum Complex együttműködése is vitatott volt, ám ezt végül a Közbeszerzési Döntőbizottság jóváhagyta. 

Kesernyés utóíz - A Van, aki forrón szereti Kaposváron

Vas András
Publikálás dátuma
2020.02.05. 11:00

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Verebes István a legendás film, a Van, aki forrón szereti színpadi változatát rendezte meg Sugar címmel Kaposváron. A darabnak nem sikerült visszaadnia a filmvásznon látott mozgalmasságot.
Komoly merészség egy generációk sorát meghódító sikerfilmet színpadra állítani, még ha a darab a tengerentúlon musicalként is meglehetős karriert tudhat maga mögött. Idehaza azonban a Van, aki forrón szereti Jack Lemont, Tony Curtist és nem utolsósorban Marilyn Monroe-t jelenti, a zenés Broadway-változatot, a Sugart eddig csak elvétve láthatta a nagyérdemű. Ezt a hiátust próbálta pótolni a kaposvári Csiky Gergely Színház, ahol Verebes István vitte színre Peter Stone alkotását. Mely alapjában véve nem túl bonyolult történet, adott két, szerencsétlen zenész, egy a tömény alkoholfélékkel mély barátságot ápoló énekesnő, egy női együttes, néhány gengszter az alkoholtilalom idejéből, valamint egy agg, nőcsábász milliomos. No és egy meglehetősen elcsépelt, a kabaréjelenetekben és vígjátékokban csontig lerágott geg, a nőknek öltözött férfiak. Ami 1959-ben, a film keletkezésekor még mosolyt csalt az arcokra, ám az ingerküszöb azóta már jócskán arrébb került, így az amúgy kevéske mondanivalót hordozó darab inkább csak filmtörténeti klasszikust jelent legendás színészekkel. Vagyis hozzányúlni csak akkor érdemes, ha legalábbis hasonlóan erős karaktereket sikerül találni az egyes szerepekre, vagy, ha értőn kortársítják. Láthatóan Verebes István az utóbbival nem próbálkozott, Lemon-Curtis-Monroe szintű triót pedig azért nem egyszerű leakasztani egy vidéki társulatban, így nem is születhetett más, mint egy felejthető produkció.
Melynek nem sikerült visszaadnia a filmvásznon látott mozgalmasságot, a történet meglehetősen lassan csordogált a minimalista, de még inkább semmitmondó díszletek között, az egyes jelenetek elválasztása - korabeli táncosnőnek öltözött lányok vonaglottak át a színpadon a következő helyszínt jelző táblával a kezükben – pedig a darab előrehaladtával kifejezetten kínosnak hatottak, ugyanis ötlettelenséget sugalltak. Zavarónak hatott, hogy néhány, a rákövetkező gegnek megágyazó dialóg egyszerűen kimaradt az előadásból, érthetetlenné téve ezzel bizonyos részeket, de még inkább, hogy akadtak szereplők, akik komoly szövegtudási problémákkal küzdöttek. Pedig Voith Ágit – Sweet Sue –, és főleg a vendégként visszatérő hajdani kaposvári ikont, Koltai Róbertet – Osgood Fielding – óriási szeretettel fogadta a publikum, mely lelkesedésében elnézte zavaró tévesztéseiket is. Benedek Dánielnek és a szintén vendég Rák Zoltánnak jutott a hálátlan feladat, hogy két és fél órára elfelejtessék Lemont és Curtis, s nem csak az ő hibájuk, hogy erre esélyük sem volt. Mikecz Estillának valamivel nagyobb szerencséje volt Virágként, ugyanis Monroe technikailag nem túl bonyolult dalai jutottak neki, melyekkel egy-egy magas hangot leszámítva tűrhetően elboldogult. Sarkadi Kiss János a gengszterfőnök Spats kevéske szerepéből is ki tudott tűnni, bandájának, ahogyan a női zenekar tagjainak viszont nem sikerült ugyanez, így elég kesernyés utóízt kapott a kaposvári Sugar. Van, aki forrón szereti – de csak langyosra melegítve kapja…

Infó

Peter Stone: Sugar – Van, aki forrón szereti kaposvári Csiky Gergely Színház Rendező: Verebes István