Sylvia Plath;

2020-02-06 11:30:00

Egy élet(mű) kérdései

Sylvia Plath irodalmi munkásságának és személyiségének összefüggései sokakat foglalkoztatnak. Most számos felvetésre kaphatunk válaszokat.

„Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.” A XX. század egyik legizgalmasabb alkotásának első mondatai szinte minden olvasójának fejében megragadtak, akárcsak szerzőjének tragikus sorsa. A tizenkilenc éves Esther Greenwood ösztöndíjjal kerül a legjobb amerikai iskolába, majd megnyeri egy divatlap pályázatát, s egy hónapra belekóstol a New York-i fogadások, díszebédek világába, ahol egyre inkább elveszíti önmagát. Története betegség első tüneteitől, a sokkterápián át ível sikertelen öngyilkossági kísérletéig, s a gyógyulás lehetőségéig. Az üvegbura azonban nem csupán Esther Greenwood története, szerzője, Sylvia Plath életébe és küzdelmeibe is bepillantást kínál.

Szeretjük a szerzők élettörténetein keresztül értelmezni irodalmi műveiket. Bár ez gyakran erőltetetté és félreértéssé válik, időnként termékeny is lehet. Így van ez az amerikai költő és prózaíró esetében is, akinek személyisége műveinek vizsgálatához több ponton is hozzájárulhat: posztumusz megjelent versei és egyetlen, kultuszművé vált regénye, Az üvegbura olvasásakor egyaránt. Ezeket az összefüggéseket kutatja a nemrégiben megjelent A képzelet kockázata. Sylvia Plath életműve, élettörténete és betegsége című tanulmánykötet, amelyben magyar irodalom- és nyelvtudósok, költők, pszichiáterek, pszichológusok, kultúrtörténészek kalauzolják az olvasót a megértés felé.

Az írások hiteles részleteket adnak a szerző magánéletéről, karrierjéről, pszichiátriai betegségéről. „A vallomásos költészet az egyéni élettörténet kényszeres ismétlésének (töredezett) pszichológiai folyamatát helyezi szinte egyetlen témájává” – írja a kötet szerkesztője, Gerevich József pszichiáter bevezetőjében. A további elemzések felvetik a kérdést, milyen kapcsolódási pontok lehettek a feldolgozatlan traumák és művei, illetve a kreativitás és az öngyilkossági hajlam között, mennyiben lehetett terápiás hatása írói tevékenységének és próbálnak választ adni arra, mi vezetett fiatalon elkövetett öngyilkosságához.

A három részre tagolódó kötet különböző módokon dolgozza fel az életmű, az élettörténet és a betegség jellemvonásait: Bókay Antal irodalomtörténész József Attila Kései sirató és Sylvia Plath emblematikus Apu című verse között tételez irodalompszichológiai párhuzamokat, Lázár Júlia költő, műfordító, Plath naplójának és több versének fordítója, valamint Demjén Zsófia nyelvész a szerző naplóját térképezi fel. Ocsovai Dóra irodalom- és kultúrtörténész Sylvia Plath és férje, Ted Hughes brit költő ellentmondásos kapcsolatát tárgyalja, Matuszka Balázs pszichológus a szülőkhöz fűződő viszonyából indul ki, s hasonlóan a családi kapcsolatokkal, és a szerző pszichiátriai zavarával foglalkozik Németh Attila pszichiáter, aki többek között megállapítja, hogy a mai orvostudomány valószínűleg segíthetett volna a költőn.

Az üvegbura 1963-ban jelent meg, Sylvia Plath számos verse, naplói, levelezései halála után láttak napvilágot, akárcsak a nemrégiben nyilvánosságra hozott elbeszélés, amely a Mary Ventura és a Kilencedik királyság címet viseli. A szerző 1952-ben írott homályos, szimbolikus, több megfejtést rejtő meséje 2019-ben jelent meg először nyomtatásban, s magyarul is olvasható. „De mi az a Kilencedik királyság? Az a tagadás királysága, a fagyott akaraté. Ha odaér a Kilencedik királyságba, nincs visszatérés.” A zakatoló vonatút során Mary és titokzatos kísérője között kibontakozó párbeszéd is rávilágít, a rövid mű, noha feltehetően nem személyes élményeken alapul, alapjaiban nem különbözik Sylvia Plath más írásaitól: nyugtalanító hangulata végigvonul a történeten. Befejezése viszont ezúttal is kétes pozitív irányt vesz, akárcsak Az üvegburában, vagy az Ariel című versciklusban. Ezzel kapcsolatban érdekes, amit Gerevich József a tanulmánykötet záró írásában kiemel: míg Goethe Az ifjú Werther szenvedései című korai művében megöli főszereplőjét, ezzel kiírva önmagából szuicid gondolatait, addig Sylvia Plath több alkalommal pozitív fejlődéstörténettel él. Ehhez „az is hozzájárulhatott, hogy írásait forgatókönyvként kezelve át szeretett volna csúszni a megírt történetbe.”

Az amerikai költő és prózaíró művei, valamint a tudományos igényű, ám bárki számára könnyen hozzáférhető tanulmánykötet is közelebb vihet minket egy egyedülálló képmás megkonstruálásához. Ami legalább olyan összetett és sokszínű, mint a kötet borítójáról visszaköszönő rajz: Sylvia Plath önarcképe, a Háromarcú portré.

Infó:

A képzelet kockázata. Sylvia Plath életműve, élettörténete és betegsége, szerkesztette Gerevich József, Noran Libro Kiadó, 2019.

Sylvia Plath: Az üvegbura – Mary Ventura és a Kilencedik királyság, Európa Könyvkiadó, 2019.