Németországban az Alternatíva Németországért (AfD) párt térnyerése nyomán sokan kimondva-kimondatlanul a nácik harmincas évekbeli előretörésére gondolnak. Éppen emiatt okozott óriási megrendülést és felháborodást mindaz, ami szerdán, Türingiában történt. Boro Ramelow, a Balpárt politikusa arra készült, hogy további öt évig irányíthatja miniszterelnökként a keletnémet tartományt. Nem lehetett biztos a dolgában, hiszen baloldali, a Balpártból, a szociáldemokrata SPD-ből és a Zöldekből álló koalíciójának mindössze 42 mandátuma lett volna a helyi, 90 tagú törvényhozásban, de arra nem számított, hogy a demokratikus pártok, a kereszténydemokrata CDU és a szabaddemokrata FDP is fellázadnak ellene.
Márpedig ez történt. S ez önmagában nem is lenne tragédia, az viszont annál inkább, hogy a miniszterelnök személyéről szóló szavazás harmadik fordulójában az AfD jelenlévő képviselőinek voksaival választották meg a szavazáson váratlanul induló FDP-s politikust, Thomas Kemmerichet.
Az Alternatíva először került a királycsináló szerepébe, első ízben fordul elő Németországban, hogy egy kormány tőle függhet.
Most másodlagos az, hogy ez a kabinet, végül nem jön létre, mert tegnap az FDP kezdeményezte a parlament feloszlatását. A hangsúly azon van, hogy ilyen szituáció egyáltalán létrejöhetett. A ZDF tévé kommentátora feltette az aggasztó kérdést: „Megismétli magát a történelem?” Természetesen mindenki pontosan tudja, hogy a história mely szakaszára gondolt. Már csak azért is, mert először, 1924-ben, éppen Türingiában történt hasonló eset.
A ZDF és más lapok kommentárjai is arra következtetésre jutnak: Thomas Kemmerichnek nem lett volna szabad jelölnie magát. Hiába mondott le végül a kormányfői megbízatásról tegnap felső nyomásra, a baj már megtörtént. Bár az őt támogató tartományi CDU vezetője, Thomas Mohring azzal védekezett, hogy más frakciók szavazataiért – az AfD-jére gondolt – nem vállalják a felelősséget, de – mint hírmagyarázók rámutatnak – ez álszentség részéről, hiszen mind a szabaddemokrata, mind a kereszténydemokrata képviselőknek tudniuk kellett, hogy Kemmerichnek csak akkor van esélye, ha az Alternatíva képviselői is rá adják a voksukat.
Ez utóbbi meg is történt és az AfD ünnepeltette is magát, mondván: bejött a stratégiájuk. Való igaz, az egész hercehurcából kizárólag a szélsőjobboldali párt kerül ki győztesen, mindenki más csak veszített, a türingiai CDU és FDP például a szavahihetőségét. S ez a közjáték nemcsak a szövetségi nagykoalíció két pártja, a CDU és az SPD viszonyát befolyásolhatja, hatalmas szakadék keletkezik így a két jövőbeni potenciális koalíciós partner, a CDU és a Zöldek között is.
Thomas Kemmerich hiába ismételte meg legalább ötször a ZDF szerda késő esti híradójában, hogy márpedig ő miniszterelnökként nem hajlandó közösködni az AfD-vel, ez szintén álszentség volt részéről. Azt ugyanis pontosan tudta, sem az SPD, sem a Zöldek nem hajlandóak támogatni esetleges kormányát, vagyis az AfD képviselőire lett volna utalva.
A türingiai eseményeknek akad még egy a belpolitikára nézve szintén súlyos következménye: berlini CDU-tól egyre jobban eltávolodnak a keletnémet kereszténydemokrata tagszervezetek. Tagjaik egy része ugyanis nem tartaná ördögtől valónak az AfD-vel való együttműködést. Ez esetben a berlini CDU is inkább csak áldozat. Ez derült ki Annegret Kramp-Karrenbauer szavaiból is. A kereszténydemokraták elnöke utalt arra, hogy a tartományi CDU a pártvezetés hozzájárulására fittyet hányva szavazott együtt az Alternatívával. Ez azt bizonyítja, a türingiai CDU tisztában volt azzal, hogy Kemmerich támogatásának milyen súlyos hozadékai lesznek.
Még keményebben feddte meg sajátjait Angela Merkel, aki megbocsáthatatlannak nevezte a szerdai fejleményeket, s azt közölte, vissza kell csinálni mindent. Figyelemreméltó, hogy Markus Söder, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke is elítélte a történteket és egyértelműen úgy foglalt állást, előrehozott választást kell kiírni a tartományban, hogy elkerüljék a még nagyobb szégyent. A legvisszafogottabb még az FDP elnöke, Christian Lindner volt, aki csak azt hajtogatta, nem működnek együtt az AfD-vel.
A CDU és CSU politikusainak határozott fellépése végül megtette a hatását, tegnap az FDP frakciója kezdeményezte a tartományi parlament feloszlatását, Kemmerich nem lesz miniszterelnök, így az AfD-től sem függhet a kormány. Ám nem lesz könnyű helyrehozni a türingiai CDU és az FDP súlyos vétkét, s félő, hogy a várható előrehozott választáson az Alternatíva tovább gyarapítja híveinek számát.
