Az európai jobboldal nem merte szavazásra feltenni Orbán Viktor kizárásának kérdését, az ügy szembeállította egymással a kereszténydemokraták tagpártjait. A politikust gyakran szorongatják, de sosem állítják igazán választás elé. Mindezidáig sikerült neki ügyesen manővereznie. A Néppárt Politikai Gyűlése sem tudott dűlőre jutni a héten, noha Budapest sorra sérti meg a jogállam elveit. Egyes tagok attól félnek, hogy ha kirakják a magyar miniszterelnököt, akkor az a PiS-szel és Salvini Ligájával áll össze. Egy magas rangú EPP-illetékes komoly kockázatnak tartja ezt az eshetőséget, éspedig az egész unió szemszögéből. Bár ez a veszély jelenleg nem tűnik igazinak, tekintve, hogy az olasz politikus már nem tagja a kormánynak, az Osztrák Néppárt pedig a zöldekkel lépett koalícióra.
A 26-ok kínban érzik magukat Orbán miatt. Az Európai Tanács a közelmúltban már kétszer is napirendjére tűzte a magyar kérdést, minden eredmény nélkül. De látnivaló, hogy itt színjáték folyik, hiszen a testület a lengyelek, a visegrádiak és bizonyos nyugati országok ellenállása folytán soha nem jut egységre a 7-es paragrafus kapcsán, amely pedig lehetővé tenné a magyarok tagsági jogainak felfüggesztését. De az új felállásban az EU-nak és a Bizottságnak sem érdeke, hogy olajat öntsön a tűzre és kiélezze a kapcsolatokat a magyar vezetővel.
Jacques Rupnik, a párizsi Sience Po professzora azt mondja, von der Leyen és Michel legfeljebb addig megy el, hogy bizonyos normákra figyelmeztessék Orbánt, mert a Brexit után a közösség túl sok kérdésben megosztott. Ugyanakkor nagyon is szükségük van rá a következő költségvetés kapcsán, mi több, a függés kölcsönös – mutat rá egy brüsszeli forrás. Merthogy Magyarországnak kellenek a kohéziós alapok és semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy becsapja maga mögött a Néppárt ajtaját. Másfelől viszont ahhoz, hogy a büdzsé tervezetét elfogadják, fel kell mutatni mind a 27 állam aláírását.
Orbán Viktor új bűnbakot talált: a romákat. A Fidesz megsokszorozza támadásait a közösség ellen. Ehhez egy olyan bírósági ítéletet vet be, amely a gyöngyöspatai iskolai szegregáció áldozatainak kedvez. A riport a helyszínen megszólaltat két érintett roma fiatalt, akik közül az egyik nem hiszi, hogy megkapják a kártérítést, miután a miniszterelnök beleavatkozott. A másik viszont bízik az igazságszolgáltatásban, mert Magyarország nem királyság, hogy az uralkodó döntsön el mindent. A 60 károsultnak a bíróság 100 milliós jóvátételt ítélt meg, de az ügy híre nem lépte volna át a 2400 fős település határait, ha a kormányfő nem határoz úgy, hogy politikát csinál belőle. Az is közölte év eleji sajtóértekezletén, hogy leállítják a rossz börtönviszonyok miatt járó kifizetéseket a raboknak.
Utána a Fidesz jól bejáratott propagandagépezete egészpályás letámadást indított a gyöngyöspatai gyerekek ellen. A migránsok helyett a romák kerültek a célkeresztbe, és ez be is jön, mivel a magyarok többsége az gondolja, hogy a romák genetikailag a bűnözésre vannak beprogramozva – mondja Farkas Lilla, jogvédő ügyvéd. Azt a civil szervezetet képviseli, amely történetesen kap támogatást Soros Györgytől, és amelynek a hatalom nekirontott, miután az sikerre vitte a kártérítés ügyét. Csemer Géza, a helyi roma közösség vezetője azon tűnődik: Orbán azt hozta fel, hogy az érintettek nem dolgoztak meg a pénzért, de miként is tehették volna, amikor az elszenvedett sérelem idén még gyerekek voltak? Egyben maffia módszernek nevezi, hogy egyesek nem ismerik el a jogerős ítéletet.
Biztosnak látszik, hogy szerény költségvetése miatt a helyi önkormányzat helyett a kormánynak kell majd fizetnie. A vicc az, hogy a romák közül sokan a Fideszre szavaztak, igaz az alternatíva a Jobbik volt és még sokan emlékeznek, amikor a Magyar Gárda 2011-ben felvonult a faluban. Ugyanakkor a helyi nem romák közül többen is a hatalom oldalára állnak a kártérítés kapcsán. A másik oldal fogadkozik, hogy ellenáll a nyomásnak, még akkor is, ha többen bevallják: félnek, hogy Orbán kampánya nyomán újra kiéleződik a feszültség a településen.
A brit kormánypárt megdorgálta egyik képviselőjét, amiért az a múlt szombaton olyan szélsőjobbos politikusok oldalán szólalt fel a nemzeti konzervatívok római konferenciáján, mint Orbán Viktor. Hivatalos közlés szerint a toryk figyelmeztették a lengyel származású Kawczynskit, hogy fellépése elfogadhatatlan, figyelembe véve, hogy kik voltak még jelen. A párt ezért a leghatározottabban elítéli a történteket és elvárja, hogy a honatya a jövőben fontolja meg jobban a lépéseit. A politikus elfogadta a bírálatot és bocsánatot kért (bár az elején nagyon nem akarta megérteni, miről van szó – a szerk. megj.).
Németországban veszélybe került a tabu, hogy a demokratikus pártok nem működnek együtt a szélsőjobbal. Hogy Türingiában az AfD segítségével választották meg szabaddemokrata tartományi kormányfőt, az aggasztó jelzést küld a politika állapotáról – írja a vezércikk. Kiemeli, hogy ilyesmire a 2. világháború óta nem volt példa, vagyis veszedelmes Rubiconon kelt át a CDU és az FPÖ, hiszen együtt voksoltak a nacionalista, bevándorlás-ellenes Alternatívával. És ez még akkor is igaz, ha a pajzsra emelt Kemmerich a nagy nyomás hatására lemondott. A baj már megvan.
Itt nem arról van szó, mint Ausztriában, ahol a szélsőjobbos FPÖ a konzervatívok oldalán belépett a koalícióba, vagy Észtországban, ahol a kormánypárt úgy került hatalomra, hogy összeállt a szélsőségesen naconalista EKRÉ-vel. Ez esetben a Szabaddemokrata Párt, amely tavaly októberben alig tudta venni a választási küszöböt, kifejezetten az AfD-re támaszkodott, hogy kiüsse a nyeregből az eddigi miniszterelnököt, az egykori NDK-s NSZEP utódpártjának számító Balpárt jelöltjét, de a közreműködésért nem ajánlott fel semmilyen posztot.
Az utána következő felháborodás és tiltakozás mutatja, hogy a tabu változatlanul nagyon erős. Merkel megbocsáthatatlannak minősítette a történteket. Ám a fejlemény arról árulkodik, hogy az egymást követő nagykoalíciók másoknak nem hagynak helyet a politikai középen. Az ellenzék fő ereje az AfD. Egyes tagjai már nem ítélik el fenntartás nélkül a nácikat. Thüringiai vezéréről bíróság mondta ki, hogy nyugodtan lehet fasisztának nevezni.
Ugyanakkor meggyengült mind a CDU, mind a Szociáldemokrata Párt. A német politika egyre töredezettebb, ehhez képest aránytalanul nagy befolyást élveznek a szélsőségesek. Türingia a jövőre esedékes általános választáson további lendületet adhat a radikálisoknak, hacsak a politikai paletta közepe nem képes növelni népszerűségét. Viszont ha ez így marad, akkor még nehezebb lesz fenntartani a cordon sanitaire-t, amely évtizedeken át távol tartotta a szélsőséges erőket a hatalomtól.
A kommentár arra ösztökéli az Európai Uniót, hogy a következő pénzügyi időszakban vessenek véget a visszaéléseknek a „Korrupció Barátainak” részéről az új tagállamokban, legyen szó akár Babisról, akár Orbánról. De persze nem csupán Magyarországon és Csehországban fordul elő ilyesmi. A készülő, új hosszú távú költségvetés ügyében mind a kedvezményezettek, mind a nettó befizetők jó érveket tudnak felsorakoztatni a maguk oldalán, de utóbbiak pontosan tudják, hogy a felzárkózási támogatások javarészt hatástalanok. De azzal is tisztában vannak, már csak saját érdekükben is, hogy Keleten fel kell hozni az életszínvonalat, véget kell vetni a mesterségesen nyomott béreknek és fel kell tartóztatni az erősödő populizmust. A támogatások azonban nagyon gyakran oligarchák számláin kötnek ki, és ez csak fokozza a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Az unió állam- és kormányfőinek nem egészen két hét múlva esedékes találkozója igen fontos az egész EU jövője szempontjából, mert meg kell találniuk a mechanizmust, hogy a kohéziós alapokból ne a korrupt politikusok zsebét tömjék tele. Ha ez sikerül, akkor a költségvetés lehet kisebb, mint jelenleg, de a forrásokat mindenképpen hatékonyabban hasznosítják . Még csak új intézmény sem kell hozzá, elég, ha a Csaláselleni Ügynökség végzi a dolgát. Mert előfordul, hogy az OLAF ölbe tett kezekkel ül, noha bőven érkeznek hozzá konkrét jelentések üzelmekről. Emellett sok szerencsét a hamarosan induló uniós főügyésznek, Laura Kövesinek.
Ugyanakkor az is fontos, hogy a közösség támogassa a civil szervezeteket, amelyek biztosítékot jelentenek a korrupció ellen. Azon kívül mi történik, ha Brüsszel szól valamelyik kormánynak, hogy nono! Semmi, ezek a levelek irattartókban landolnak, pedig nyilvánosságra kellene hozni őket. Sok millió eurót lehetne megmenteni ily módon, és ezt díjaznák az európaiak.
Miután a Bizottság magyar biztosa közzétette, miként képzeli el Brüsszel a bővítést, az biztos, hogy a Nyugat-Balkánnak egyértelmű jelzésre van szüksége, hogy erősítse a jogállamot és harcoljon a korrupció ellen. A továbbiak azonban most már a francia elnökön múlnak. Macron pár hónapja megtorpedózta, hogy meginduljon a tárgyalás Észak-Macedónia és Albánia felvételéről, mégpedig csakis belpolitikai megfontolásokból, senkivel sem egyeztetve. Várhelyi Olivér mostani javaslata azt célozza, hogy a politikus feladja ellenállását.
Teljesen kézenfekvő, hogy az EU-nak igen előnyös volna a stabil Nyugat-Balkán. Arról nem beszélve, hogy Észak-Macedónia, Montenegró és Albánia már a NATO tagja. A Bizottság geostratégiai beruházást emleget a térségben, ahol Oroszország mellett Kína és Törökország is erősen jelen van. De a most ismertetett feltételek fontos pontokra erősítenek rá. Így még központibb téma lesz a jogállamiság. Jutalmazzák, ha a 6 ország közül bármelyik előrelép a reformokban. Ily módon példa lehet a többiek számára. Viszont annak is következménye lehet, ha valamely kormány csak ímmel-ámmal végzi a házi feladatát. Ezt főként Albániának érdemes megszívlelnie.
Ugyanakkor Macronnak stabilizálnia kell a régiót, ha tényleg úgy gondolja, hogy önállóbb és ütőképesebb uniót kell kialakítani. Továbbá ha valóban ő akar lenni az unió politikai vezetője, akkor nem szabad visszariadnia attól, hogy ellentmondjon Le Pennek és a nyugat-balkáni jelentkezők bebocsáttatása mellett foglaljon állást. Az azután már a jelöltállamok dolga, hogy megragadják a lehetőséget és korszerűsítsék államaikat.
