N. Kósa Judit: Pázmány, a nagy túlélő

Publikálás dátuma
2020.02.09. 12:10

Fotó: Adományozó: UVATERV / Fortepan
Úgy tudni, II. Vilmos császár említette meg Ferenc Józsefnek, miután sétakocsin megszemlélték Budapestet, hogy szép ez a vadonatújan csillogó város, csak kevés benne a szobor. Mindenesetre tény, hogy az 1897-es vizit után nem sokkal a király kiutalt 400 ezer koronát Bánffy Dezső miniszterelnöknek, hogy állíttasson belőle rögtön tízet. A királyi tíz szobor mindegyikének elég kacifántos a históriája, de a legkalandosabban a Pázmány- és Werbőczy-emlékműveké alakult. Így párban emlegette őket mindenki, aki a második világháború előtti Pestet ismerte, hiszen ott álltak az Apponyi tér két oldalán, a két Klotild-palota keleti homlokzata előtt. Pedig kezdetben szó sem volt a párosításról, Werbőczy az óbudai Fő térre, Pázmány a ferencvárosi Bakáts térre került volna. Csakhogy a tervezgetés évei alatt hirtelenjében lebontották a régi pesti Belvárost, megépült az Erzsébet híd, a hídfőnél a király és Klotild főhercegasszony bérházaival. Rögvest igény mutatkozott két szoborra is. Miután – állítólag Klotild közbenjárása nyomán – a király megadta az engedélyt az újratervezésre, történt még egy-két módosítás. Donáth Gyula ülő Werbőczyt tervezett, Radnai Béla álló Pázmányt. A famakettekkel eszközölt szoborpróba után a belügyminiszter rendeletileg felállította a jogtudóst, Csernoch hercegprímás a kettőskereszt helyett pásztorbotot adott az érsek kezébe, a szoborbizottság pedig úgy döntött, bronz helyett mindketten márványból öltsenek testet. 1905-ben végre el lehetett küldeni a két mintát Carrarába, kifaragni.
Werbőczy emlékművét három évre rá fel is avatták, ámde időközben lebontották a régi Párizsi udvart, és míg az új épült, a kereskedők épp a Pázmány-szobornak kinézett helyen kaptak ideiglenes épületet. Mikor meg eltűnt a térről a szecessziós pavilon, kiderült: a szobortalapzat alatt egy elfeledett, négy méter mély pince tátong. Egészen 1914 nyaráig árválkodott Pázmány márványalakja a Déli vasúton, míg végül Szent István napjára kitűzték az ünnepélyes avatást. Hogy egyszerű átadás lett belőle, arról a világháború kitörése tehetett. Aztán a második világháborús ostromban szétlőtték Werbőczyt, Pázmány viszont csodával határos módon kitartott az immár Felszabadulásnak nevezett téren egészen 1958-ig. Akkor szállították át a józsefvárosi plébániatemplom elé, a Horváth Mihály térre.
Szerző

Dombtetőre zsúfolt „gazdagok”

Publikálás dátuma
2020.02.09. 11:10

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Közlekedési nehézségek, szűk folyosók, sajátos korrajz – 50 éve született meg az ötlet a gazdagréti lakótelepről, amelyet gyümölcsösök helyén húztak fel.
Éppen fél évszázada született döntés arról, hogy épüljön - jórészt házgyári elemekből - lakótelep a sasadi dombok egyikén, Gazdagréten. A "gazdagság" ezúttal nem holmi vagyonosodást takart, hanem arra utalt, hogy a 15. század óta szőlőben, majd a filoxéra pusztítása után elsősorban őszibarackban volt gazdag ez a vidék. Egészen addig, amíg a kiterjedt gyümölcsös helyét el nem foglalták a lakótömbök, teljesen letarolva a korábbi virágzó mezőgazdasági kultúrát. A gazdagréti máig hazánk legismertebb lakótelepe, ugyanis itt forgatták 1987-től 1999-ig a lassacskán klasszikussá váló, első igazi magyar teleregényt, a Szomszédokat. A Csikihegyek utca 1. (a filmben Lantos utca 8.) szám alatti, filmes műteremként működő lakásokban, az iskolában, a Muskátli esszpresszóban és a később kínai boltként működő közértben. (A forgatás évtizedei alatt a filmbéli családok - a Takács, a Vágási és a Magenheim - a ház névtábláján is szerepeltek.) A teleregény igyekezett leképezni a korabeli mindennapokat, úgy, hogy a lakótelepi élet egy sajátosan kiszínezett formáját vázolta fel. Olyannyira, hogy Gábriel Dóra szociológus egy 2012-es tanulmányában addig a következtetésig is eljutott, hogy „ a sorozat aláaknázta a szabadpiac és a civil érdekérvényesítés eszméit is. A vállalkozók erkölcsi tartását gyakorta megkérdőjelező jelenetek, a kizsákmányolói szerepben feltüntetett üzletemberek felsorakoztatása és a szocialista embertípus idealizálása propagandisztikusan egy irányba torzította a valóságot.” Ehhez a Szomszédok író- rendezője, a közelmúltban elhunyt Horváth Ádám a gazdagréti lakótelepet álmodta meg háttér gyanánt, amely így széles körben akár mintaként is szolgálhatott. Az első, nem síkvidéki, budapesti lakótelep megépítéséről ugyan 1970-ben - vagyis fél évszázada - megszületett a döntés, de különböző okok miatt csak 1983 és 1989 között zajlott a mintegy 90 hektáros területen a munka, ami a rendszerváltásig tartó tömeges lakásépítkezések hattyúdalának bizonyult. Egy nemrégiben végzett közvéleménykutatás során az 500 megkérdezett többsége Budapest egyik legélhetőbb városrészének tartja ma is Gazdagrétet. Feltehetően ebben a lakások egy részéből és az utcáról élvezhető, valóban egyedülálló panoráma játszhatja a fő szerepet, és nem a kedvezőnek korántsem mondható életkörülmények. A gazdagréti lakásokra mégis állandó, jól fizető kereslet mutatkozik.
A városrész tömegközlekedése bár gyakran módosult, ma sem mondható ideálisnak. A 4-es metrónak a közeli Kelenföldi pályaudvarnál lévő végállomása valamit kétségtelenül javított a helyzeten, de a lakók és itt dolgozók igazán csak azzal lennének elégedettek, ha meghosszabbítanák a vonalat, amelynek a lakótelep alatt lehetne az egyik megállóhelye. Ennek azonban ebben az évtizedben aligha van realitása. Kevesen emlékeznek ma már arra, hogy a hamvába holt világkiállítási tervek egyik helyszíneként Gazdagrét is szóba jött, az éríntettek azért fűztek nagy reményeket ehhez, mert a tömegközlekedés javulásában bíztak. Az elégedettséget aligha táplálja, hogy a városrész súlyos parkolási nehézségekkel küzd. Egykor úgy képzelték el a beruházók, hogy lakásonként 0,5 parkolóhely elegendő. (Manapág éppen a kétszeresével számolnak.) Az utcák többnyire csak egy sávon járhatóak, ha egyáltalán közlekedni lehet rajtuk. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az építkezés során a lakások száma magasabb lett, mint amennyivel eredetileg számoltak. A teleregényben is látható volt, hogy milyen szűkösek a lakóházak folyosói, kicsik az erkélyre emlékeztető kilépők. Az itt lakók azonban a napi bosszúságaikba beletörődtek, és minden nehézség ellenére úgy látszik, többségükben szeretnek itt élni. Sőt a teleregénynek köszönhetően máig sokan kíváncsiak a lakók itteni életére, a budapesti városjáró túrák legnépszerűbbjeinek egyike a Szomszédok nyomába vezet.

Rómaiaktól Magenheimig

Gazdagréten már az őskortól kezdve éltek emberek, amelyet a lakótelep építését megelőző ásatások bizonyítanak. A földmunkák során egy római kori temetőt találtak, amely keleti szélén egy őskori gödör is előkerült, amelyben a késő-rézkorból származó edényeket találtak. A leletmentés eredményeként egy csaknem teljes, 115 sírból álló temetőt sikerült feltárni. A területet a tatárjárás (1241) előtt a pécsváradi apátság birtokolta, a település a Nedvegy nevet viselte. Annak ellenére, hogy a település határait jól azonosították, magáról a faluról alig tudunk valamit.

Házasság a repülőn

Gazdagrét megkerülhetetlen, országosan ismert figurája volt a 11 éve elhunyt Lipp László római katolikus pap, aki igazi 20. század végi jelenség volt. Nem csak azért, mert már a rendszerváltás előtt olyan egyedülálló ötlettel állt elő, hogy a lakótelepeken is épüljenek templomok. A közreműködése nélkül talán soha nem készült volna el a domb tetején a Szent Angyalok plébánia, amelyre emelt díjas telefonhívásokkal gyűjtott pénzt, cserébe vasárnapi üzenetét lehetett meghallhatni. A templom mellé hospice házat is elképzelt, ami még nem valósult meg. Blogot vezetett, és – mi sem természetesebb – szerepelt a Szomszédokban is. Betelefonálós műsora rendkívül népszerű volt. Az Antonov An-2 típusú repülőgépe, amelyet képzett pilótaként maga is vezetett, a légitársaságának, az Air Curch-nek az egyetlen darabja volt. Ezen éppúgy esketett, mint halotti szertartások révén a hamvakat is a levegőbe szórta.

Szerző
Témák
Gazdagrét

Keretek közé szorítanák a rollereseket

Publikálás dátuma
2020.02.09. 09:38

Fotó: Béres Márton / Népszava
Az ötödik kerület és Erzsébetváros után Terézváros is szigorít az elektromos rollerek használatán.
Erre a hétre terveztek egyeztetést a terézvárosi önkormányzat képviselői a legnagyobb elektromos roller megosztó szolgáltatás, a Lime vezetőivel – tudta meg lapunk. Erre azok után volt szükség, hogy a sokasodó lakossági panaszok nyomán nemrég az ötödik, majd a hetedik kerület után immáron Terézváros is úgy döntött, hogy nem mehet úgy tovább az elektromos rollerek használata, mint eddig. A szolgáltatás tavalyi megjelenése és berobbanása óta ugyanis a belvárosban az utcakép részévé váltak a járdán, vagy a leglehetetlenebb helyeken szertehagyott rollerek. Ahogy az is problémát jelent – szerencsére egyelőre komolyabb balesetről nem érkezett hír – hogy a szolgáltatást előszeretettel igénybe vevő, gyakran emelkedett hangulatban lévő bulituristák nagy sebességgel hasítanak a rollerekkel a járdán a gyalogosok között. Terézváros a napokban közleményben tudatta, hogy február elsejétől közterülethasználati engedélyhez köti a rollerek használatát. Mint azt a kerületnél elmondták: amennyiben engedély nélkül használják a rollereket, úgy az ilyenkor kiszabható bírság a közterület használati díj tízszeresét is elérheti. (Arról, hogy mekkora a díj, csak annyit mondott a kerület, hogy azt a kérelemben jelzett terület nagysága, illetve a terület használatának időtartama határozza meg. A kérelem elbírálásáról a tulajdonosi bizottság vagy a képviselő-testület dönt.) Az önkormányzat szerint a távlati cél az, hogy a rollereket a használat után rendezetten, erre kijelölt helyeken tárolják, mint például a MOL Bubi esetén a kerékpárokat, de az önkormányzat nyitott egyéb javaslatokra is – fogalmaztak a kerületnél. Hogy a terézvárosi döntés után a Lime marad-e a kerületben, vagy kivonul onnan – ahogy az korábban az ötödik kerületben történt – egyelőre kérdéses. A Lime egyelőre csak annyit mondott, hogy mint minden hasonló esetben, most is felvette a kapcsolatot az önkormányzattal, és készen áll az együttműködésre. „Európa-szerte szorosan együttműködünk a helyi közösségekkel és hatóságokkal annak érdekében, hogy fenntartható, mindenki számára hozzáférhető mikromobilitási szolgáltatást kínáljunk a nagyvárosok számára.
A cég ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a dokkoló nélküli rendszer jelentősen hozzájárul világszerte több millió felhasználó életminőségének javításához. „Célunk, hogy egy költséghatékony, mindenki számára elérhető, dokkolóállomások nélküli megoldás segítségével formáljuk újjá a városi közlekedést” - fogalmaztak. A cég közleménye inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy a szolgáltatás igénybe vevőit kell meggyőzni a rollerek helyes használatáról. Így a felhasználóik minden rollerezés megkezdése előtt útmutatót kapnak az applikáción belül a helyes rollerhasználatról és közlekedési szabályokról, ideértve a parkolást és a járdahasználatot. A megfelelő parkolásról kötelező fotót feltölteni minden egyes használat után, a feltöltött fényképek elemzésével be tudják azonosítani a rollerrel helytelenül parkoló felhasználókat, és visszajelzést küldenek számukra. Ezen felül egy külön erre a célra fenntartott szerelő- és karbantartó csapatuk működik Budapesten, akik a nem megfelelően elhelyezett rollereket begyűjtik. Nagyon úgy néz ki azonban, hogy a kerületeket egyelőre nem győzte meg a cég érvelése. Mint arról korábban írtunk, Belváros-Lipótváros önkormányzata még tavaly nyáron egy rendeletben közterületi értékesítésnek nyilvánította a rollermegosztó szolgáltatást, majd erre hivatkozva begyűjtötte a kerületben szétszórt, néhány tucat járművet és azokat csak közigazgatási eljárás után adta vissza a szolgáltatónak. A Lime akkor válaszul "kivonult" a kerületből. Ezt követően Erzsébetváros közgyűlése január végén döntött úgy, hogy közterület-használati engedélyhez köti a rollerhasználatot. Mint azt a kerületnél elmondták: az intézkedést követően az e-roller kölcsönző cég szakmai és jogi képviselőjével megkezdődtek a tárgyalások. „Nekünk az a célunk, hogy ez az eszköz úgy legyen jelen a kerületben, hogy javítson, és ne rontson az itt élők, dolgozók, közlekedők közérzetén. Ehhez szükséges megoldást találni az eszközök kulturált elhelyezésére és önkormányzatunk szerint a rollerek végsebességének csökkentésére is” - fogalmaztak a kerületnél. A probléma lényege, hogy jelenleg ex-lex helyzetben vannak a rollerek, mivel a hatályos KRESZ alapján nem lehet besorolni ezeket a járműveket. Ugyan a Belügyminisztérium (BM) állásfoglalásai alapján segédmotoros kerékpárnak minősülnek, azaz járdán nem, csak közúton lehetne ezeket a járműveket használni. Azonban ez jogilag mindenképpen problémásnak minősül, mivel a KRESZ alapján 300 wattos teljesítményű jármű sorolható a segédmotoros kategóriába, míg az e- rollerek jó része (így az Lime járművei is) 250 wattos motorral üzemel, azaz a megbírságolt rolleres bízvást mehet bíróságra jogorvoslatért. Ugyanakkor tény, hogy vannak olyan, akár 1000 wattos rollerek is, amelyekkel a használók 30-40 kilométer per órás sebességgel is tudnak hasítani.
Témák
e-roller