2016 szelleme kísért az amerikai Demokrata Pártban. Akkor az elhúzódó előválasztási csatározásban úgy elmérgesedett a párt mérsékelt szárnyát képviselő Hillary Clinton és a „demokratikus szocialista” Bernie Sanders viszonya, hogy utóbbi hívei közül sokan nem is szavaztak az elnökválasztáson, ami nagy mértékben hozzájárult Donald Trump váratlan sikeréhez. Nem véletlen, hogy az elmúlt napokban Clinton többször is támadta Sanderst, aki jelenleg a legesélyesebb az elnökjelöltség elnyerésére. A vermonti szenátor támogatói emiatt a régi pártvezetés praktikáira panaszkodnak – semleges nézőpontból azonban alighanem természetes küzdelem folyik a radikális reformok és a lassabb haladás hívei között.
A keddi, New Hampshire-i előválasztás előtt kiéleződött vita a republikánusok, mindenekelőtt az újraválasztásáért küzdő elnök malmára hajtja a vizet. Trumpnak különben is jó napjai vannak. Múlt kedden főműsoridőben szónokolhatott a kongresszusban, másnap a szenátus felmentette a képviselőház vádjai alól, amit csütörtökön két, az ellenfeleket gyalázó beszéd követett. Pénteken megalázó módon kivezettette a Fehér Házból a képviselőházi meghallgatásán rá nézve terhelő vallomást tett Alexander Vindman alezredest, sőt, annak a szintén a nemzetbiztonsági apparátusban dolgozó ikertestvérét is kirúgta. Tanúvallomása miatt Gordon Sondland EU-nagykövetet is menesztették, vagyis Trump gyors bosszút állt azokon, akik az elmúlt hónapokban kellemetlen pillanatokat szereztek neki.
Ha mindez nem lenne elég, a gazdasági adatok is neki kedveznek. Januárban a cégek 225 ezer új munkahelyet jelentettek, a tőzsde szárnyal, vagyis nincs veszélyben az amerikai gazdaságtörténet leghosszabb, 2009 júniusa tartó fellendülése. Márpedig a hivatalban lévő elnöknek kedvező gazdasági helyzetben a választók meg szokták adni a második négyéves mandátumot.
A képletben azonban még sok az ismeretlen. Trump népszerűsége most sem éri el az 50 százalékot – még ha ez nem is zárja ki, hogy, akárcsak négy éve, kevesebb szavazattal is többséget szerezzen az elektori testületben. Másrészt az esélyeket befolyásolja, hogy ki és melyik irányzat kerekedik felül a Demokrata Pártban. Az országos felmérésekben egy kicsivel még mindig Joe Biden vezet. Nála azonban egyelőre kérdés, hogy kitart-e addig, amíg a kampány a neki kedvezőbb déli államokba érkezik. A zászló jelenleg inkább Bernie Sandersnak áll, ám az ő esélyei sem jobbak 45 százaléknál. A második legvalószínűbb (25 százalék) lehetőség az, hogy a nyári pártkonvencióig egyik jelöltnek se lesz abszolút többsége. Csak ezt követően jön Biden esetleges sikere, amelynek esélyét most 20 százalékra teszi a statisztikai elemzéssel foglalkozó fivethirtyeight.com honlap.
Az utolsó felmérések szerint New Hampshire-ben várhatóan Sanders győz, de a múlt héten Iowában nyertes Pete Buttigieg volt polgármester is esélyes legalább a második helyre. Bidennek a bronz is szépen csillogna, de Elizabeth Warren szenátor megint leszoríthatja a dobogóról.
