Egy bizonyos Szakács Árpád szerint Jászi Oszkár 1911-es szabadkőműves székfoglaló beszédében meghirdette a magyar kultúra és identitás megsemmisítésének programját. A Mi Hazánk Mozgalom szabadegyetemének előadója a Hír Tv Civil kör című műsorában – ahol ki is osztotta a beszédet – azt mondta, hogy a magyar történelemoktatás megváltoztatására itt – Jászi szövegében – történik először kísérlet: „pontosan ugyanezekkel az érvekkel tiltakoznak ma az új Nemzeti alaptanterv ellen a bolsevizmus szellemi örökösei, pl. a Magyartanárok Egyesülete és a Történelemtanárok Egylete”. Ezek ugyanazok! – tette hozzá.
És tényleg. Szakács érdeme, hogy felhívta a figyelmet Jászi beszédére, amely valóban aktuális: „(...) a progresszív eszméknek ma már egész más ereje és elánja volna Magyarországon, ha csupán a jelen osztályérdekeivel és nemzetiségi ellentéteivel állnánk szemben, nem pedig a történelmi érzelmek és tradíciók ama szövedékével, melyet állandóan hevít és erősít a meghamisított történelemírás és az oligarchia szolgálatában működő közoktatás. Vagyis azt gondolom, hogy az ország összes középkori hatalmaival: a hitbizományokkal és a holtkézzel, a gentry-vármegyével és az egész grófi-papi álkultúrával sokkal könnyebben és biztosabban vívhatnók meg a demokrácia harcát, ha magában a polgárságban és a népben nem élne egész sereg téveszme és célszerűtlen érzelem a múltat illetőleg (...) – Szóval, ha oly nemzedék nőne fel, mely világosan és előítéletek nélkül szemlélné az egyetemes európai történelemnek azt a darabját, mely Magyarországon játszódott le (...) mely nem ülne fel többé ama katedrai hamisításoknak vagy együgyűségeknek, melyek például azt tanítják, hogy Magyarországon nem volt hűbériség, hogy a magyar nemesség önként adta oda jogait nagyszerű áldozatkészségből, hogy a magyar a világ legliberálisabb és legtürelmesebb népe idegen vallásokkal és nemzetiségekkel szemben (...); egy ilyen nemzedék sokkal bátrabban és magában bízóbban tűzné ki az új Magyarország céljait (...).”
Valóban, száz év alatt semmi nem változott.