Magyarország továbbra is akadályozza, hogy az EU egységes álláspontot foglaljon el az izraeli-palesztin vita ügyében az ENSZ-ben, de ugyanez igaz a migráció, illetve a terhesség megszakítás kapcsán is. A közösség már azelőtt megfizette a magyar ellenállás árát, hogy Donald Trump veje előterjesztette volna közel-keleti béketervét. Szóval igazából nem Jared Kushner javaslata okozott törést az európai államok soraiban. Budapest már jó egy éve gátolja, hogy az unió közös nyilatkozatot adjon ki New Yorkban. Az apropó ezúttal az volt, hogy a Biztonsági Tanács a napokban áttekintette a közel-keleti helyzetet és oda meghívták a 27-ek képviselőjét is. Ám az csupán azt tudta felolvasni, hogy a magyar kormány miatt nem voltak képesek közös véleményt kialakítani.
Egy diplomata szerint már negyedszer futottak neki, hogy dűlőre jussanak a kérdésben, de ezúttal is sikertelenül, és ez sokat árt az EU nemzetközi tekintélyének. Amúgy az esetek 95 %-ban egységre tudnak jutni, ám ez semmiképpen sem érvényes az izraeli-palesztin viszonyra, az abortuszra és a bevándorlásra. A magyar fél a nemzeti szuverenitással indokolja elutasító álláspontját. Szerinte a vonatkozó tervezetek egyoldalúak. Egy európai diplomata, aki nem titkolja csalódottságát, azt hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a megoldást csakis Brüsszelben tudja megtalálni a politika.
Európának nagy szüksége van az új életre kelő CDU-ra, de a pártelnök lemondása újra nyitja a vitát a követendő irányról – mutat rá a vezércikk. Emberemlékezet óta nem forgatta fel semmi úgy a német politikát, mint Annegret Kramp-Karrenbauer távozása, éppen akkor, amikor Európa nem nélkülözheti az erős Berlint. Ám szertefoszlottak Angela Merkel reményei a rendezett utódlás ügyében, de az is látszik, hogy az ország legfőbb ereje küszködik, mármint hogy megbirkózzon a politikában végbemenő változásokkal.
Nem véletlen, hogy a párt vezetőjét keletről érkezett vihar sodorta el. Az AfD egyre inkább tényező az egykori NDK-ban, és ez azt mutatja, hogy továbbra is feszültség van az ország két része között. Az Alternatíva hozzájárult a német politika széttöredezéséhez, de egyben profitált is abból. A CDU-n belül most azon megy a vita, hogy kitartsanak-e a merkeli centrizmus mellett, vagy inkább forduljanak az erőteljesebb konzervativizmus felé. Le kell folytatni a vitát, mármint hogy népszerűség növelésére elbillenjenek-e jobbra. Ám ha túl messzire mennek, az még inkább veszélyezteti a belső egységet, egyben azt jelenti, hogy eltávolodnak a koalíciós partnerként számításba jövő zöldektől.
A kereszténydemokraták vissza kell utasítaniuk bármiféle alkut a szélsőséges AfD-vel, mert az ilyen egyezségek megvetendőek minden európai demokráciában, de főleg az NSZK-ban. Ám a belső német elbizonytalanodás már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista nacionalizmus nyomul nem csupán a keleti tagállamokban, hanem több nyugati országban is. Emmanuel Macron nem sokra megy a reformterveivel a nehézsúlyú Németország nélkül. A CDU-nak meg kell erősödnie és meg kell találnia Merkel méltó utódját. Ez létfontosságú mind a németek, mind a földrész számára.
Cas Mudde azt tartja a német válság legfőbb tanulságának, hogy a hagyományos pártoknak nem szabad lebecsülniük a szélsőjobbot, illetve hogy a szétaprózódó politikai rendszereknek nagy károkat tudnak okozni az olyan pártok, mint amilyen az AfD. A Georgia-i Egyetem szélsőségkutatója kiemeli, hogy a mostani káoszhoz csupán annyi kellett, hogy az Alternatíva odaálljon a szabaddemokraták helyi miniszterelnök-jelöltje mellé Thüringiában. De ebbe belerendültek az egész német politika alapjai.
Mindezt meg lehetett volna előzni, ha a fő áramlat erői stratégiát dolgoznak ki arra nézve, miként kezeljék a szélsőjobbot. A cordon sanitaire érvényben marad, azaz ezek a pártok tartják magukat a háború végén elfogadott tabuhoz, hogy nem működnek együtt a szélsőségesekkel. De a kár így is jelentős. Az AfD helyi szervezete hosszú távra szóló győzelmet aratott. Vezetőjének pedig egyre nagyobb a befolyása, miközben bíróság mondta ki, hogy Höckét nyugodtan fasisztának lehet minősíteni.
Látni kell, hogy ha a nagy pártok kizárják a hatalomból a szélsőjobbot, akkor csak nagykoalícióban tudnak kormányozni, ám ez a szélsőségesekhez tereli az elégedetlen polgárokat. A jelenségre a jelentős konzervatív tömörülések megalkuvó módon reagáltak: erkölcsi alapon kiálltak a radikálisok ellen, ha azok nem sok befolyást tudnak felmutatni, viszont együttműködnek azokkal, már ha azok erősek és a kapcsolat nyereséggel kecsegtet. Merkel pont Kramp-Karrenbauer bejelentésének napján fogadta a szélsőséges Orbán Viktort, akinek pártjával a CDU jó ideje kooperál Strasbourgban.
A thüringiaihoz hasonló botrányok megelőzésére a politikai közép erőinek erkölcsileg és gyakorlatilag egyaránt kivitelezhető stratégiát kell felmutatniuk. A kulcs az, hogy ha együttműködnek a szélsőjobbal, az csakis a liberális demokrácia korlátain belül lehetséges. Ám elfogadhatatlanok az olyan támadások, mint amelyek a bírói függetlenséget, vagy a hatalmi ágak szétválasztását érték az előző osztrák kormány alatt, benne az FPÖ-vel. Vagy ha elszigetelik a szélsőséget, akkor szükség esetén vagy le kell mondaniuk a hatalomról, vagy a fő áramon belüli ellenzékkel kell szövetségre lépni. De ha nem történik semmi, akkor Thüringia jól mutatja, merre mennek a dolgok.
Egész Európában terjed a Thüringia-jelenség, miután porlad szét a politikai közép, és több helyütt is teljesen felborult a korábbi politikai felállás. Zsugorodnak össze az egykori néppártok, új sikeres tömörülések alakulnak ki, főleg a politikai paletta jobb és bal szélén. A hagyományos pártok immár csak nehézkesen tudnak többséget tető alá hozni. Ám ennek többnyire az a következménye, hogy megbénulnak a nagy koalíciók, sokat kárhoztatott szövetségek jönnek létre a populistákkal, de van olyan hely, ahol teljesen összeomlott az eddigi pártszerkezet.
A spanyoloknál a klasszikus tömegpártok legutóbb már együtt sem érték el az 50 %-ot, folyamatosan jönnek fel a demagógok, jelenleg 27 %-nál tartanak. Olaszországban csak úgy tudták megakadályozni Salvini győzelmét, hogy a populista 5 Csillag összeállt az ősellenségnek számító szociáldemokratákkal. De egyébként a politikai közép teljesen eljelentéktelenedett. A franciáknál Macron az ország és Európa megmentőjeként jelenik meg a jobboldali populistákkal szemben, de azért 3 éve az első fordulóban csupán 3 %-kal verte Le Pent. A kétharmadot csakis a sajátos választási rendszernek köszönheti. Viszont az egykori Front National egyre szalonképesebb válik és ez aggályokat vet fel a két év múlva esedékes választás előtt.
„A farkasok továbbra is ott lapulnak az ajtó előtt, és szó sincs arról, hogy Európa átvészelte volna a tekintélyelvűséget, illetve sodródást a szabadságellenes nézetek felé”. Így összegezte földrészen uralkodó hangulatot a legutóbbi kutatás vezetője, a Brit Külpolitikai Klub igazgatója. A közvélemény kutatást 13 tagállamban, köztük Magyarországon végezték és az eredmény az lett, hogy jelentős tömegek úgy érzik: leszakadtak, mind a társadalomban elfoglalt helyüket, mind gazdasági helyzetüket tekintve. Több összetartást várnak odahaza, illetve vágynak vissza a régi szép időkbe, a hagyományokhoz.
Brüsszelben ugyan szívesen hangoztatják a Brexit után, hogy a kilépés bizonyította: a tagságnak nincs alternatívája. Továbbá, hogy az EU egyre népszerűbb, miközben tömegek remélik, hogy a szervezet bátor reformokkal képes megoldani olyan nagy gondokat, mint a klímaváltozás. Csakhogy a már említett felmérés arra jutott, hogy nem sokat számítanak az egyéni életben olyan uniós előnyök, mint az egységes piac vagy a négy szabadság elve. 44 % egyenesen azt mondta, hogy az ő sorsa bizony rosszabbra fordult. 70 % szerint országában fokozódnak az egyenlőtlenségek.
Az egyéni csalódás tükröződik abban is, a többség úgy véli: országának is rosszabbodott a helyzete. A magyarok 61 %-a véli így. Viszont a demokráciát csupán 37 % támogatja fenntartás nélkül, 63 % csak hellyel-közzel. Ráadásul kiéleződött a nemzedékek közötti viszály, amiben ludas az EU, mivel az utóbbi időben főként az idősebbeknek próbált kedvezni. A kutatásvezető a liberális elit hibájának nevezi, hogy az az utóbbi 20 évben a tehetetlenség érzetét sugározta olyan fontos témákban, mint a gazdaság és a migráció. Ez azonban aláásta a bizalmat a képviseleti demokrácia iránt.
A négy visegrádi főváros polgármesterei azt javasolják, hogy az EU adjon nekik pénzt a populizmus elleni küzdelemre. Budapest, Prága, Pozsony és Varsó létrehozta a Szabad Városok Szövetségét, hogy alternatíva legyen Brüsszel számára a nemzeti kormányokkal szemben, és vezetőik ma személyesen is kifejtik elképzeléseiket a Bizottságnak az közösségi értékek zászlóvivőiként. Az üzenet – éppen a költségvetési vita felforrósodásával egyidejűleg az, hogy ha ők kapják meg a forrásokat, akkor azokat okosan elköltve orvosolni tudnak egy sor olyan gondot, ami gerjeszti odahaza a populizmust. Ugyanakkor kisebb lesz a veszély, hogy ezek az alapok kézen-közön eltűnnek a korrupció csatornáiban.
A hazai ellenfelek azt állítják, hogy a városvezetők csak pénzhez akarnak jutni, éspedig politikai megfontolásból. Az unió persze nem sokat tud tenni, hiszen a rendszer olyan, hogy a támogatások felhasználását alapvetően a tagállamok ellenőrzik, és nemigen van arra mód, hogy az EU városoknak adjon segítséget. Mindenesetre a prágai polgármester úgy nyilatkozott, hogy ők pozitív megoldásokkal kívánnak ellenállást kifejteni a demagógia ellen. Ugyanakkor visszaüthet, ha az érintett kormányok be tudják úgy állítani a dolgot, hogy itt liberális városvezetők viszonylag tehetős régiók számára akarják lenyúlni az értékes EU-alapokat.
Lehet, hogy éppen a fejlettségi szint áll majd a négyek törekvésének útjában. Karácsony Gergely azonban azt mondja, hogy ezt nem így kell nézni. Mert Budapest ugyan valóban az ország élenjáró települése, ám európai felmérések azt tanúsítják, hogy a fővárosban végrehajtott beruházások húzzák magukkal az egész gazdaságot. Ezzel szemben ha ott nem mennek jól a dolgok, akkor azt a lakosság másutt is igencsak megérzi.
