Szecessziós kisváros a nagyvárosban

Kispest egyedi sajátossággal bíró városrészét, a Wekerle-telepet szeretik az ott élők. Azonban egyedi átalakításokat hajtanak végre a házakon, ami sokat árt a műemléki jellegnek.

A Határ úti közlekedési csomóponttól alig pár méterre kezdődik egy sokak által csak hírből ismert kertvárosias lakónegyed, a Wekerle-telep, amely sajátos építési stílusa és szabályos elrendezettsége miatt 2011 óta műemléki jellegű terület. Bár a mintegy 10 ezres lélekszámú városrész hivatalos alapítóévének 1908-at tekintik, a befejezés évéhez jobban igazodva a kispestiek mostanában ünneplik a telep 100. születésnapját. A Wekerlét a tervszerűen végrehajtott állami lakásépítés egyik első modelljeként tartják számon. Az ötlet gazdája az előző századforduló legnagyobb városalakítója, Bárczy István budapesti főpolgármester volt. Pedig a 20. század elején Kispest még vidéknek számított, és csak 1950-ben csatolták a fővároshoz. S bár sokan az egész Wekerlét Kós Károly alkotásaként tartják számon - a jeles építész nevét viseli a telep főtere is (a Barátok köztben Mátyás király tér), ám a kertvárosi jellegű építési mód valójában Fleischl Róbert javaslatára jött létre, különös figyelemmel a vidékről ideköltöző munkásokra, akik számára egy bérkaszárnya-város csekély vonzerővel bírt volna. Több mint tíz tervező működött közre, mindenki - Kós Károly is - legfeljebb két típussal pályázhatott. Így összesen 48 különböző háztípus épült föl, mindegyikük a népi szecesszió és egyfajta székely építészet keveréke. A faragott ablakkeretekhez behajtható spaletták tartoznak, a kiskertek előtt léckerítés húzódik, illetve csak húzódott, mert jó részüket már felváltotta a drótkerítés.

A beköltöző lakóknak saját kertjük volt, a telepítésben és a kertápolásban is segítséget kaptak az itt lakók a telepgondnokságtól. A homokos talajba főként csonthéjas gyümölcsfákat telepítettek, összesen 16 ezret, vagyis lakásonként 4-et. A kerítések mellé ribizli került, állítólag 1917-ben olyan jó volt a termés, hogy átlagban az éves lakbér négyszeresét hozta vissza a lakóknak.

A munkástelep elnevezése Wekerle Sándornak kevésbé a miniszterelnöki posztjához kötődik, sokkal inkább ahhoz, hogy egyidejűleg pénzügyminiszter is volt, így lényegében ő adta pénzt a projekthez. Az ingatlanberuházás keretében 1007 ház épült meg 4412 otthonnal 2, 3 és 4 lakásos földszintes, valamint 6, 8 és 12 lakásos kétszintes épületekben. Az építkezés irányítását Kós Károly végezte, de ő idővel hazatért Erdélybe, így Tornallyay Zoltán fejezte be. A kiépítés olyan jól sikerült, hogy ennek híre ment, és a munkásokat fokozatosan felváltották a kispolgárok.

Az eredetileg egységes városkép ama hol itt, hol ott bomlik meg, sokszor praktikusnak hitt okokból. Ezzel kapcsolatban Berencz Ilonától, Kispest főépítészétől lapunk megtudta, hogy a telepen a Kós Károly teret övező házak műemléki védettség alatt állnak, a városrész maga pedig műemléki jelentőségű terület (mjt). A főépítész asszony ugyanakkor megjegyezte: "sajnos a mai jogszabályi környezet nem kezeli megfelelő súllyal az mjt-területeket, emiatt a hatóságok nehezen tudják a lakosság elképzeléseit a védettségnek megfelelő mederben tartani. A lakások jellemzően magántulajdonban vannak, és társasházi jelleggel működnek. Kevés az önkormányzati lakásingatlan. " Sokan megsértik az örökségvédelmi törvényt azzal, hogy a fenntartást és a jó karbantartást nem az általános és speciális építésügyi szabályok betartásával gyakorolják, vagy egyáltalán nem gyakorolják. A főépítész asszony hozzátette: a helyi előírásokban ezt igyekeznek - a telep védelme érdekében - szabályozni és betartatni. Hiszen még ma is él az az elképzelés, hogy úgymond "az én házam, az én váram senki ne mondja meg mit tehetek vele." Viszont Berencz Ilona megjegyezte azt is, hogy egyre több az olyan beköltöző, aki a telep hangulata és értékei miatt választja lakóhelyül a Wekerlét. Ők megfelelő tisztelettel és alázattal nyúlnak az épületekhez, és a szabályokat is jobban elfogadják.