A tíz éves Váradi Zolika háromszor fürdik egy nap: mielőtt elmegy iskolába, a zuhany alá áll, amikor hazajön, újra tusol, és így tesz este is, mielőtt lefekszik. A szülei egyelőre hagyják, és nem számolgatják a vízóra fogyasztását, lényeg, hogy a tehetségesen hegedülő kisfiú boldog. Eddigi életét egyetlen kis szobában töltötte apjával, anyjával és két évvel idősebb nővérével, bádoglavórban mosdott, rendszerint hideg vízzel, és gyakorolni sem tudott anélkül, hogy zavarta volna a többieket. Most saját gyerekszobájuk van, hűtővel, mikróval és beépített szekrénnyel felszerelt konyha, s ami mindennél fontosabb: távhő fűti a lakást, a csapot pedig bármikor megnyitják, folyik belőle a víz, nem kell vödörrel a közkútra járni.
Ők is azon nyolc család közé tartoznak, akik az elmúlt hetekben a putrijukból új házba költözhettek az Ózdhoz közeli, hátrányos helyzetű térségben lévő Borsodbótán, miután a közel kilencszáz fős település sikerrel pályázott a szegregált élethelyzetek felszámolására kiírt programra. Ez az a lehetőség, amit a Heves megyei Kerecsend – mint arról a Népszava elsőként beszámolt – már megnyert pályázatként visszautasított, részben arra hivatkozva, hogy a szociális bérlakásépítés feszültséget szítana és megosztaná a helyi közösséget. Akadt, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy a romák nem illenek bele a faluképbe. Gyöngyöspatán pedig, ahol egy lepukkant telepen, a többségtől elzárva él a cigányok jó része, meg sem próbálták a hátrányokat egy ilyen pályázattal csökkenteni: a városban nem találtuk nyomát romák számára kialakított szociális bérlakásnak, a polgármesteri hivatal pedig lapzártánkig nem válaszolt arra, indultak-e ilyen támogatásért uniós programokon, s ha nem, annak mi volt az oka?
A program 200-200 milliót, azaz összesen 400 millió forintot nyert el Borsodbóta önkormányzata. A pénz felét felzárkóztató jellegű, szociális programokra költötték, és költik még egészen 2021-ig: ebből indítanak például hamarosan gyógynövényismereti tanfolyamot, de segítették a romákkal foglalkozó szociális munkások képzését-továbbképzését is. A másik kétszázmillió forintból megvettek, felújítottak és kompletten berendeztek nyolc házat, illetve megépítették a Csillagpont-házat, amely egyfajta közösségi térként fogadja be a helyieknek szánt programokat, klubokat, felzárkóztató tanfolyamokat.
Borsodbótán a falu közepén lévő úgynevezett szegregátumban százharmincan élnek komfort nélküli, rossz állapotú házakban, s most közülük közel harmincan kaptak lehetőséget egy másfajta életre. Van, aki tíz gyerekkel költözik egy felújított, négyszobás házba, akad, aki kerekesszékben élő testvérével folytathatja jobb körülmények között mindennapjait, de jutott új otthon nyugdíjas napszámosnak, közmunkásnak, enyhén értelmi fogyatékos idősebb asszonynak is.
Váradi Zolika nagyszülei is egy újonnan átalakított otthonban laknak: Győző, a nagypapa fiatalabb korában Gyöngyösön egy étteremben zenélt, majd a királdi bányában dolgozott, de a környékben mindenki csak a „kalapos prímásként” ismeri, a helyiek szerint ő a térség utolsó megmaradt hegedűse, a többiek meghaltak, vagy elköltöztek rég. Borsodbóta arról is híres, hogy a száztagú cigányzenekarban legalább nyolc itt felnevelkedett prímás, brácsás vagy bőgős zenélt az idők során. Felesége, Sári a ma is létező gyöngyösi cigánytelepről, a Durandáról követte ide férjét, s együtt nevelték fel nemcsak saját közös gyereküket, hanem az asszony első házasságából született kislányt is, aki ma már egyetemista Debrecenben, jegyzőnek vagy ügyvédnek készül.
A házak használatáért jelképes ezer forintos bérleti díjat kér havonta az önkormányzat, a rezsit a lakóknak kell kigazdálkodniuk, öt év elteltével pedig töredékáron vagy ingyen a tulajdonukba kerülhetnek az ingatlanok: erről majd a képviselő-testület később dönt.
– Nem akartunk nyerészkedni, az a lényeg, hogy ezek a családok mostantól egy kicsit más szemmel nézhessék a világot, és jobban beilleszkedjenek a falu életébe – mondja Gulyás János, Borsodbóta munkáspárti polgármestere, aki 1986. május 1-től vezeti a települést, előbb tanácselnökként, a rendszerváltás óta pedig következetesen „kommunista” polgármesterként. – Nekem ez nem szitokszó, lehet a „kommunistát” és a „cigányt” is úgy mondani, hogy az elfogadható, s lehet úgy is, hogy sértő legyen, a közlő szándéka szerint – teszi hozzá. A bérlakásépítés szavai szerint jó az egész közösségnek, hiszen eddig negyven ház üresen állt a faluban, most legalább nyolcat sikerült megmenteni és benépesíteni. Errefelé nagyon alacsonyak az ingatlanárak, így a kiszemelt épületeket jellemzően 1,5-3 millió forintból meg tudták venni a tulajdonosoktól, akik így szintén jól jártak. A romos viskókról pedig az önkormányzat javára lemondtak a felújított házakba költözők, így e házak eldózerolása után a közel egy hektáros területet akár parkként, vállalkozások beindítására vagy egyéb beruházásra is használhatják majd.
