Csak családi elbeszélésekből ismerem azt a szabót, akinek a műhelye a szomszéd utcában volt még a háború után. A környék nála készíttettet szinte mindent: kabátot, zakót, kosztümöt, esküvői ruhát. Azok a ruhák még ma is ruhák, nem találni rajtuk nem szép varrást. A szabó felesége kiváló varrónő volt, még egy gombot is úgy varrt fel, hogy annak ma is csodájára lehet járni. A Belváros már akkor is drágának számított, de mivel minden környéken volt egy-egy ilyen mesterember, nem számított luxusnak a méretre készíttetett ruha. Méretre dolgozott az ingszabó is a színház szomszédságában, méretre a cipész, a kalapos. És akadt olyan szabó is, aki kifejezetten csak fehérneműket készített, de persze nem volna ildomos elfeledkezni az ágyneművarróról sem. Aztán elterjedt a konfekció, majd a rendszerváltás után megérkezett az olcsó importáru, a műhelyek száma pedig egyre jobban megritkult.
Egy haute couture divatházat persze sosem lehetett egy az egyben párhuzamba állítani egy szabósággal a szomszéd utcából, mindig is mások voltak a léptékek: utóbbinál a ruhák drága anyagokból készülnek akár több száz órán is át a legjobb szabók, varrók keze alatt, az egyediséget és szépséget pedig egy-egy tervező fantáziája és ízlése garantálja – de a műgond mindkettőnél alapvetés. A Katti Zoób Divatház retrospektív kiállítása sem csupán a tervező személyét helyezi reflektorfénybe: a bemutatott ruháknál feltünteti a készítőinek nevét is, részben így nyugtatva meg a látogatót: sok mesterember mégsem tűnt el teljesen. Zoób Kati hitvallása ugyanis: a divatház nem egy épület, hanem a mesteremberek alkotócsapata, ami nélkül a tervező csak félsikert érhet el – a divattervezés sem magányos műfaj. A tervező szerint nem is divattervezőnek, hanem olyan mesterembernek kell inkább lenni, akik ilyen ruhákat létre tudnak hozni.
Első látásra meglepő: ami a Pesti Vigadóban – Kiss Szilárd stylist válogatásában – látható, az a maradék, a legszebb darabok ugyanis már elkeltek. A kurátor nem kronologikus, hanem tematikus rendben mutatja be Zoób Kati világát, amely a képzőművészethez hasonlóan egyszerre törekszik az állandóságra és a folyamatos változásra. Színek, technikák, témák szerint rendszerezve a ruhakölteményeket, amelyek igyekeznek különböző stílusokat és hangulatokat ötvözni. Motívumaiban merít a kortárs képzőművészeti elemekből és az antikból, a reneszánszból, a népművészetből, a Wiener Wekstätte és az art deco világából, vegyíti a geometrikus és az organikus formákat, felhasználja akár a XVIII. századi bútorintarziák mintáit (például egy Christie’s bútorárveréshez kapcsolódóan), vagy Lesznai Anna mesés képzőművészeti motívumait. De egy-egy ruhában visszaköszön a tervező nagymamájának díszpárnája, egy brüsszeli csipkedarab, vagy épp egy XVIII. századi hintótakaró bordűrje is.
A műgond – a különböző bravúros technikák alkalmazása, mint például a labirintusos zsinórhímzés – mellett, amelyet például egy-egy ruhára ráhímzett (nem pedig festett, nyomott) minta is jellemez, olyan anyagokkal, anyag- és ruhapárosításokkal találkozhatunk, amely sokaknak meglepetés lehet.
Vízesésselyem, fémszálas zsakard, a szecessziós ruhákra visszautaló, pamuttal és selyemmel vegyített fémszálak, az 1920-as évek mintájával megszőve, damil és selyem, selyem-zsorzsett és bőr, díszes estélyi steppelt bőrdzsekivel – csupa játék, amelyben a Zoób Kati fő motívumai – a kocka, az akantuszlevél, a rózsa és a szamár – vissza-visszatér. Az időtlenséget jellemzi: egy 1998-ban és egy 2020-ban készült két, egymás mellé tett ruha között nem tudnák megmondani, melyik mikor készült. A szárnyaló képzelet persze drága, olasz anyagokban öltöttek testet – az egyik gyár például a Valentino beszállítója.
Zoób Kati ruhái megjárták Párizst, Londont, Sanghajt is – de a tervező húsz éve tisztában van azzal, legyen bármilyen jó is, a nagy világmárkák közé nem tud bekerülni. Egy párizsi bemutatón megkérdezték tőle: hányszor is hirdet az amerikai Vogue-ban? Ilyen marketingversenyben egy magyar cég nem tud részt venni.
További nehézség az európai kézművesipar válsága, több neves olasz gyár is már bezárt. Ilyen körülmények között, a túltermelés világában kell őriznie, felmutatnia Zoób Katinak és a magyar tervezőknek a személyességet, az egyedit.
Infó:
Repertoár: Az ellentétek harmóniája
Zoób Kati 25 éves retrospektív kiállítása
Pesti Vigadó, VI. emeleti kiállítótermek, február 24-ig
Kurátor: Kiss Szilárd
