Mégsem ütközésekből alakulhattak ki a Naprendszer bolygói

Publikálás dátuma
2020.02.14. 14:14

Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / AFP
A korábbi elméletekkel ellentétben nem katasztrófajellegű lehetett a folyamat, az objektumok békésen torlódtak össze.
Egy távoli kis égitest adatainak elemzése alapján csillagászok megállapították, hogy a Naprendszer bolygóinak kialakulását nem ütközések idézték elő – írja a BBC hírportálja. Az uralkodó nézet szerint nagy erejű összeütközésekből alakult anyaghalmazok formálódtak a mai bolygókká. Az új eredmények arra utalnak, hogy a folyamat kevésbé volt katasztrófajellegű, a bolygók anyaga ennél békésebben állt össze – írták a tudósok a Science tudományos lap új számában. Tanulmányukat a Természettudományok Haladását Támogató Amerikai Egyesület (American Association for the Advancement of Science, AAAS), a Science kiadója éves konferenciáján, Seattle-ben is bemutatták.
"Az 1960-as évek végétől vált uralkodóvá a nagy erejű összeütközések elmélete, és nemrég merült fel egy másik teória a békés anyaghalmozódásról. Az első most megsemmisült, csak a második maradhatott állva. Ritkán fordul ez elő a bolygókutatásban, de most rendeztük a kérdést" – mondta el a BBC-nek Alan Stern, a tanulmány vezető kutatója.
A döntő adatok a Naprendszer legkülső, úgynevezett Kuiper-övének egy Arrokoth nevű égitestjéről származnak. Az objektum a Naptól több mint hatmilliárd kilométerre van, és annak az időnek az emlékét őrzi, amikor a Naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtt kialakult. Az Arrokothról az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) űrszondája, a New Horizons gyűjtött adatokat, amikor egy évvel ezelőtt elrepült mellette. A felvételek és az adatok először kínáltak lehetőséget a tudósoknak, hogy megállapítsák, durva ütközések vagy békésebb folyamatok alakították ki a bolygókat. Stern és kutatócsoportja nem bukkant összeütközések nyomaira. Se törések, se becsapódások nem mutatkoztak, ami azt jelenti, hogy az objektumok békésen torlódtak össze. "Egyértelmű bizonyítékot kaptunk egyetlen csapással: az Arrokoth melletti elrepülés eldöntötte, melyik teória a helytálló" - magyarázta.
A Kuiper-öv égitestjei a Naprendszer kialakulása óta nagyrészt változatlanok maradtak, a legtávolabbi idők fennmaradt kövületeinek számítanak.
A békés kialakulás elméletét 15 éve dolgozta ki Anders Johansen, a svéd Lundi Obszervatórium kutatója még PhD-hallgató korában. Az elmélet számítógépes szimulációk közben merült fel. Mint a BBC-nek elmondta, eleinte azt hitte, hibás volt a kódolás, vagy a számítást rontotta el.
Az Arrokothot hat éve fedezték fel, akkoriban 2014 MU69-ként emlegették. Két, egymással érintkező lapos korongból áll, bár eleinte úgy tűnt, egy kisebb és egy nagyobb labdából épített hóemberre hasonlít inkább. Eleinte nem hivatalosan Ultima Thule néven emlegették, végleges nevét annak az amerikai indián törzsnek egy szavából alkották, amelynek a területén a felfedezés eszköze található. Az Arrokoth a póhatan-algonkin indiánok nyelvén égboltot jelent. Az Arrokoth a legtávolabbi égitest, amely mellett űreszköz elrepült.
Szerző

Eddig ismeretlen emberelőd génjeit fedezték fel afrikai népcsoportoknál

Publikálás dátuma
2020.02.14. 12:17

Fotó: SPANI Arnaud/hemis.fr / AFP
A rejtélyes ős akkor szakadhatott el a három már ismert csoporttól, amikor az ág még nem vált szét – állapította meg egy új genetikai elemzés.
A Science Advances tudományos folyóiratban megjelent elemzés szerint az ősi emberelődnek a neandervölgyiek, a gyeniszovaiak és a homo sapiens ősével lehetett közös felmenője. Korábbi kutatások kimutatták, hogy Afrikából való elvándorlása után a homo sapiens a neandervölgyi és a gyeniszovai ember populációival is nemzett utódokat, arról azonban keveset tudni, hordozzák-e emberelődök génjeit olyanok is, akiknek ősei sose hagyták el Afrikát. Az információhiány egyik oka, hogy a forró égövön nehéz ősi DNS-hez jutni – olvasható a NexScientist.com tudományos-ismeretterjesztő portál cikkében.
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatói, Sriram Sankararaman és Arun Durvasula számítógépes szimuláció segítségével hasonlították össze 405 nyugat-afrikai ember genomját a neandervölgyi és a gyenyiszovai emberek genomjaival. Megvizsgálták a nigériai joruba népcsoport genomjának modern és ősi szegmenseit. Az ősi szakaszokban több genetikai variánst találtak, mint amennyit a neandervölgyi vagy gyenyiszovai genomokban, ami arra utal, hogy nem ezek az ősembercsoportok voltak a variánsok forrásai.
Hasonló mintázatot tártak fel a Sierra Leone-i mende törzsnél, a nigériai és nyugat-gambiai esanoknál. Becslések szerint a négy népcsoport 2-19 százaléknyi olyan gént hordoz, amelyik egy ismeretlen, ősi emberelődtől származhat. Nem tudni, hogy olyan ősi emberelődre utalnak-e ezek a genetikai nyomok, amelynek még nem tárták fel maradványait, vagy olyanra, amelyikről már tudunk, mint például a nagyjából 700 ezer éve kialakult heidelbergi emberre.
A rejtélyes hominin valószínűleg akkor szakadt el a neandervölgyi, a gyenyiszovai és a modern ember őseitől, amikor az ág még nem vált szét a három ismert csoportra. Az elszakadás legkorábban 1 millió, legkésőbb 360 ezer éve történhetett, a modern népesség ősei és az ismeretlen populáció között nagyjából 124 ezer évvel ezelőtt lehetett kapcsolat.
Szerző

Virágporral együtt borostyánkőbe ragadt krétakori méhet találtak

Publikálás dátuma
2020.02.14. 08:53

Fotó: Xu Zheng/Imaginechina / AFP
A 100 millió éves felfedezés értékes információkkal szolgálhat arról, hogyan váltak bizonyos darazsak pollenevőkké.
Először találtak virágporral együtt megőrződött primitív méhet a kutatók egy 100 millió éves mianmari borostyánkőben. Az Oregoni Állami Egyetem kutatója, George Poinar Jr. egy új család (Discoscapidae) és faj (Discoscapa apicula) képviselőjeként azonosította a kréta időszak derekán élt nőstény méhet – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A méhek ősei a szitásdarazsakhoz hasonló fajok voltak és más rovarokra vadásztak. Keveset tudni azonban arról a folyamatról, amely során a húsfogyasztásról átálltak a pollengyűjtésre. A BioOne Complete című folyóiratban publikált tanulmány szerint a fosszilis méh mai modern rokonainak, valamint darázsőseinek ismertetőjegyeit is magán hordozza, ami azonban egyedülálló az új családban az a csáp kettéágazó része.
"A méhfosszíliák száma meglehetősen magas, ám többségük az elmúlt 65 millió évből származik és nagyon hasonlít a modern méhekre. A mostani tanulmányban leírt fosszília értékes információkkal szolgálhat azokról a változásokról, amelyek révén bizonyos darazsak pollenevőkké váltak" – magyarázta Poinar. A Discoscapa apicula testén talált virágpor arra utal, hogy a rovar nem sokkal azután repült bele a vesztét okozó gyantába, hogy egy vagy több virágot is meglátogatott. Poinar szerint a borostyánkő azért is különleges, mert ez az első lelet, amely a modern méheken is megtalálható parazitákat is magában rejt. A szakember szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a rá kapaszkodott potyautasok miatt repült bele véletlenül a méh a gyantába.
Szerző
Témák
méhek darázs