Tévedett volna Orwell?

Az utóbbi években újra kezd divatba jönni George Orwell disztópiája, az 1984. Ennek a divatnak objektív okai vannak: ha a múlt század végén voltak, akik azt hitték, végleges a nyugati liberális demokrácia világméretű győzelme, a XXI. század első két évtizedére kijózanodtak, látván a fundamentalista, illetve populista retorika és a „vezér-elv” előretörését. Egyrészről Iránban működik az „erkölcsi rendőrség”, amely ellenőrzi az alattvalók haj- és ruhaviseletét, másrészt az amerikai közvélemény majdnem fele nem lát kivetni valót abban, hogy elnökük megpróbálja megzsarolni (a gazdasági kölcsön visszatartásával) egy kisebb állam elnökét. De még ennél is rosszabb az Orwell által „Newspeak”-nek nevezett jelenség elterjedése: a politikusok és propagandistáik szemrebbenés nélkül csomagolnak álcázó frázisokba hazugságokat, arra számítva, hogy ha valamit sokszor mondanak, az a végén „igaz” is lesz. Más szóval a tények igazság-tartalma elvész a magyarázatnak álcázott valótlanságokban, a hivatalosság folyamatos „másképp-beszédében”.

Orwell egy cikkében (igaz, ezelőtt vagy 80 évvel) megírta, hogy az igazságot legjobban egyszerű, világos módon lehet elmondani. Most egy angol újságíró úgy véli, Donald Trump meghazudtolta Orwellt, hiszen ő is egyszerű,világos szavakkal állít dolgokat, amit hívei szó és gondolkodás nélkül bevesznek. Trump nem elemez, mindig csak közöl a Twitteren: a mexikói bevándorlók „rossz emberek”, demokrata ellenfelei „szemét alakok” vagy „rágalmazók”, a klímaválság pedig „kínai trükk”, amivel rá lehet szedni az embereket, hogy kevesebb autót használjanak, vagy változtassanak túlfogyasztói életmódjukon. Mindez az „Amerika az első” jelszóval, ami kicsit emlékeztet a „Németország mindenek fölött” hajdani, végzetes programjára. Hiába szavazott az amerikai kongresszus (ahol a demokraták milliókkal több embert, több mandátummal képviselnek, mint a republikánusok) Trump felelősségre vonása mellett, a szenátus republikánus többsége percnyi vonakodás nélkül felmentette az elnököt, aki azóta is a „Felmentés” című újságlapot mutogatja úton-útfélen és nem tagadja, hogy befolyásolni próbálta az ukrán elnököt, de ezt egy szerinte „tökéletes” telefonbeszélgetésben tette. Más szóval: övé a hatalom, neki mindent meg szabad tenni, amiről úgy gondolja, hogy hasznot hajthat neki és családjának, akinek pedig ez nem tetszik, az nem „igazi hazafi”, az „Amerika-ellenes”.

Orwell leghíresebb könyvében megírta, hogy a jól működő diktatúrát két dolog jellemzi: a teljes nyelvi manipuláció és egy valós, vagy képzelt ellenségtől való szüntelen félelem fenntartása. Utóbbi jól működik, mert a „migránsoktól” való félelem átjárja szinte az egész európai, amerikai és ausztráliai társadalmat, és az a képtelenség, hogy a fejlett társadalmak nagy részét a bevándorlást ösztönző „Soros-hálózat” befolyásolja (talán Ferenc pápát is ő pénzeli?), sokak fejében meggyökerezett.

Viszont a populisták tanultak a korábbi totalitárius rendszerektől: nem katonai puccsal, vagy nyílt erőszakkal, hanem „demokratikus” eszközökkel próbálják saját képükre átformálni a társadalmat, maguk alá gyűrni a független igazságszolgáltatást és a közoktatást. Ezek a hibrid-tekintélyuralmi rendszerek két okból nem tudják teljesen legyőzni a liberális vagy szociáldemokrata mentalitású kormányzatokat: mert sok helyen -így Amerikában, de Angliában és Franciaországban is- működik a fékek és ellensúlyok rendszere, továbbá, hiába manipulálják a nyelvet a jobboldali orgánumok és médiák, a fiatalok egyre inkább a világhálón tájékozódnak, még híreket is inkább független online-on, mint újságpapíron olvasnak.

És hiába próbálta a hibrid-párturalmi Kína ellenőrizni a híreket, most a roppant koronavírus-járvány egy időre véget vetett a hírellenőrzésnek és meglehet, hosszabb távon a trumpi demagógiára is végzetesnek bizonyul. Hogyan védekezhet hathatósan a járvány és a klímaválság ellen, ebben a kettős (valószínűleg globális gazdasági recesszióhoz vezető) kegyetlen szorításban az „Amerika mindenek előtt”, illetve a „Nekünk Magyarország az első” jelszavát harsogó demagógia?