Mentőautóra nem lövünk - tartja a mondás. Nem tudom honnan ered, de igaza van. Nem lövök, de gondolkodom. Mi értelme Munkásőrséget alakítani? Társadalmi szervezetet és nem szedett-vedett (lumpen)proletárokból álló milíciát, amelynek célja a munkások-parasztok-haladó értelmiségiek megfélemlítése. De mégis mit csinálnak majd? Kék overallban dobtáras géppisztollyal parádéznak, úgyis mint a párt ökle? Hol van már az a párt?
A hajdani Munkásőrség a nagy Hazugság kis ragozása volt. Azt kívánta elhitetni, hogy Magyarországon munkások és parasztok vannak hatalmon, s az előző évben nem munkások és parasztok gyermekeire lőttek a testvéri tankok. A haladó értelmiség szervezeteit éppen betiltották, lapjait elkobozták, legjobbjait menekülésre kényszerítették. Ebben a véres operettben léptek színpadra a munkásőrök. Maradjunk az igazságnál: a statiszták nem ontottak vért, csak vonultak balra a díszletek mögé, azután jobbról megint a rivaldafénybe. Kevesen voltak, de soknak szerettek volna látszani. Daloltak munkásmozgalminak nevezett rigmusokat is, amelyeket nem olajszagú csarnokokban írtak, hanem körúti kávéházak asztalánál.
De ki törődött mindezzel?
Teltek az évek, a társadalom megadta magát. Eleinte csak túlélni akart, azután ráébredt, hogy a dolog évtizedekig fog tartani és kiegyezett. A munkásőrök már nem védték a proletárdiktatúrát (nem volt kitől), hétvégeken visszavonultak bográcsozni a tábor legvidámabb barakkjába. Azután eljött a négyigenes népszavazás és feloszlottak. Béke boraikra.
Az új társadalmi szervezet vezetője harminc éves, éppen akkor született, amikor az őrség elhalálozott. Feltételezem, hogy tájékozódott, mielőtt a szervezésbe vágott volna. Ha így van, bizonyára tudja, hogy a Munkásőrségnek semmi köze sem volt a magyar munkásmozgalom hagyományaihoz. Ezeket a valós hagyományokat a szociáldemokraták és a szakszervezetek képviselték. A magát munkás-paraszt kormánynak nevező csoport nem a munkásmozgalom, hanem a sztálinizmus, a szovjet alávetettség hagyományát képviselte. 1949-ben a hagyomány a szociáldemokrácia megsemmisítésében, a szakszervezetek kiherélésében, Rajk László és társai akasztófára küldésében nyilvánult meg, 1956 után munkások és parasztok és más kommunista politikusok meggyilkolásával folytatódott.
Nem feltételezem, hogy a feltámasztott munkásőrök ezt a hagyományt kívánják folytatni. De ez esetben mégis, mire készülnek? A Magyar Gárda, a Betyársereg és a hasonló neonáci szervezetek tükörképeként velük kívánják felvenni a harcot? Ököllel, fegyverrel? A Jobbik éppen ezektől távolodik, a Fidesz, bár jó úton halad, de még nem süllyedt le a fenyegető-verekedő csőcselék színvonalára. A cafatokra szakított magyar társadalomnak sok mindenre van szüksége, de polgárháborúra egészen biztosan nem!
Az új Munkásőrség ha jól értem, a fiatalokat akarja megszólítani. Nos, ez valóban hiánycikk. A rendszerváltás után az úttörőmozgalom elsorvadt, az újjászervezett cserkészetnek pedig nem sikerült hajdani befolyását visszaszerezni. Egy mind vallási, mind ideológiai kötelmektől mentes ifjúsági mozgalom nem bontakozott ki. Természetjárás, az elesettek megsegítése, önképzés, az együttélés szabályainak elsajátítása – mindez parlagon maradt.
Ha én harmincéves lennék, tele jóindulattal, energiával, ilyen mozgalomhoz keresnék társakat. Szerényen, külső támogatásra nem számítva, befolyásolási kísérleteket elutasítva. Baden-Powell? Makarenko? Mindenféle hagyományból lehet meríteni, de még inkább a jövőből, amely nem hasonlíthat a múltra.
