Előfizetés

A legsikeresebb magyar zenész és együttese Budapesten, az Arénában

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2020.02.17. 10:36
Zoltan Bathory
Fotó: Manuel Nauta / AFP/NurPhoto
Arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy a (könnyű)zenében a siker egyértelműen kifejezhető-e számokkal, de ha igen, akkor a következő állítás is igaz: február 20-án minden idők legsikeresebb magyar zenésze érkezik Budapestre, hogy föllépjen a Budapest Sportarénában. Úgy mondom, hogy a pár generációval korábbiak is be tudják árazni: száz-kétszázmilliós megtekintések a Youtube-on (összesen már több mint hárommilliárd), headliner-státusz a műfaj vezető fesztiváljain (Mayhem, Download), milliós lemezeladások, aranylemezek (nem Magyarországon, hanem az USA-ban), egy csokornyi szakmai díj – röpke 15 év alatt ezt sikerült összegyűjtenie a 2005-ben startolt Five Finger Death Punch zenekarnak, amelyet Zoltan Bathory, azaz Báthory Zoltán gitáros alapított és vezet. Az 1995 óta az Egyesült Államokban élő Báthory Zoltánnak az itthoni előélete sem volt kalandmentes. A Wikipédia angol nyelvű „kiadása” csak a kinti munkáit említi – nagyjából 2004-től –, pedig már Magyarországon is zenélt: a LadyBird's Bite nevű csapatban együtt muzsikált a jó nevű autós újságíróval/könyvszerzővel, Winkler Róberttel, és grafikusként is kipróbálta magát a metálszegmensben mint lemezborítók, magazincímlapok és pólók tervezője.
Az USA-ban sem ragadt le kizárólag a zenénél: repülőt vezet (mint az Iron Maiden éneklese, Bruce Dickinson), dolgozott a NASA-nál az űripari osztályon, van néhány jól fizető találmánya, meg egy saját sportmárkája - Alpha Dog Combat Gear –, a hozzá tartozó sportruha-gyártó céggel. Az igazán nagy dobása azonban az 5FDP létrehozása és felfuttatása volt. Az alapvetően a heavy metal szubkultúrához tartozó, azon belül viszont nehezen kategorizálható (power, groove, sőt hard rock jegyeket is mutató) együttes zenei értelemben nem talált fel semmi újat – inkább a látványban alkottak maradandót, egészen egyedi például az énekes mikrofonállványa –, de amit csinálnak, azt magas színvonalon űzik: a már előttük is létező elemekből összeraktak valamit, amit könnyű azonosítani, és a jelek szerint eléggé lehet szeretni. Jól megkomponált, érzelmes, hangulatos dalokat írnak, a színpadon pedig a ruháktól a frizurákon át a pirotechnikáig minden részletesen ki van munkálva. A szövegeikben jellemző téma a háború, az elnyomás és a (mindenféle) társadalmi igazságtalanság, a kiszolgáltatottság és a nyomor. A zenekart népes és lelkes rajongótábor követi mindenfelé (elsősorban a tizen-huszonéves korosztályból). Magyarországon még nem jártak, pedig – már csak Báthory miatt is – itthon is sokan szeretik őket. A sztárvendég a sokszoros visszatérőnek számító Megadeth lesz (utolsó fel-nem-lépésük a 2016-os dunaújvárosi rockmaratonon emlékezetesre sikerült: a basszusgitáros balesetet szenvedett a koncert előtt, de az affér nem az elmaradt koncert miatt, hanem a szervező legendás avokádós színpadi monológja okán vált kitörölhetetlen epizódjává a hazai rockkultúrának). Az ő jelentőségüket és a metálzene fejlődésében betöltött szerepüket nehéz lenne túlbecsülni, az pedig külön öröm, hogy az énekes-gitáros-zenekarvezető nemrég fölépült egy súlyos daganatos betegségből, és végre ismét a megszokott fordulatszámon zakatol. A műsor február 20-án 19 órakor kezdődik az Arénában.

„Úgy költészet, hogy próza”

Balogh Ernő írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.02.17. 10:30

Fotó: Népszava
Humanista, felvilágosult értékrend és ötletek kavalkádja a nyelvművész Parti Nagy Lajos válogatott alkotásaiban.
Az impozáns méretű kötet a szerző 1995 és 2018 között keletkezett tárcanovelláit, publicisztikáit, emlékezés-töredékeit, alkalmi írásait tartalmazza, gondosan időrendbe szerkesztve. A gazdag válogatás, miként a fülszöveg jelzi, az író munkája, ez fontos lehet egy majdani kritikai kiadás szerkesztőinek is. Mármint az, hogy mi ítéltetett kimaradásra… „Emberré az tesz, ha megszólalok” – idézi a szerző Bertók László híres versét (Elmenni kevés, itt maradni sok), s a kötet alkotásainak egyik meghatározó vonulata épp ennek jegyében tiltakozik a rasszizmus, az antiszemitizmus, a xenofóbia – sunyin rejtőzködő vagy leplezetlen nyíltságú – változatai ellen. Másfelől tehát írások sorában áll ki olyan alapértékek mellett, mint a tolerancia, a másság tisztelete, a kisebbségek emancipációja. Aktuális skandalumokra reagáló írásai, közszereplései révén Parti Nagy Lajos a humanista, felvilágosult értékrend, az antifasiszta szellemi ellenállás emblematikus alakjai közé emelkedett. A „nap követelését” (Goethe) teljesítve sem feledheti azonban a szkepszis jelzéseit. Amikor például 2009-ben valaki disznólábakat tett a parlament előtti rakparton sorakozó, a nyilasok által a Dunába lőtt zsidóknak nagy hatású emléket állító cipőkbe, az író természetesen nem hallgatott, miközben nem volt kétséges számára: „A disznólábakat megírhattam volna három éve, és megírhatom három év múlva. Itt lesznek, jelen lesznek, büdösen, megrágatlanul. (…) Nyolcvankilenc nyarán állok a tömegben a Hősök terén, s bár van bennem szkepszis, hiszek benne, hogy még az én életemben kinő a létezett szocializmus csődtömege alól egy élhetőbb társadalom. Leginkább disznólábak nőttek ki, valódiak és képletesek tömegével.” Tíz év múltán e sorok – e megcsalatottság – aktualitása, sajnos, mit sem változott. Parti Nagy Lajos groteszk módon mintha e tekintetben is az örökkévalóságnak dolgozna. A haza, a hazaszeretet a kötet egyik folyvást visszatérő témája. Az el nem téphető érzelmi, spirituális kötődés evidensen fakad az írói hívatásból, ennek nyelvi meghatározottságából. „Az író, ha valamiről, hát minden sorában a hazájáról beszél, hisz amit gyúr, gyömöszöl, mancsol, csöcsörész, gyámbászik, markol, harap, simogat, emledez, amit ki- és befordít életre-halálra, az az édes anyanyelv.” E mély és konzekvens hazaszeretetet olykor persze, épp a kritikai attitűd hitelesíti: „egyre többször szégyellem, és egyre ritkábban vagyok büszke az országra, amelyben élek.” E szövegek jó részének nyelvi megalkotottsága, képgazdagsága, sűrűsége olykor szinte a prózaversekre jellemző: „úgy költészet, hogy próza”. A szójátékok, a kiapadhatatlan verbális fantázia, az invenciózus ötlettár kavalkádja nemcsak elkápráztat, hanem a stílus groteszk, ironikus, szatirikus regisztereit erősíti. Parti Nagy Lajos a magyar irodalom legjelentősebb nyelvművészei közé tartozik, aki teremti, folyamatosan megújítja művészetének eszközét. Meggyőződése szerint: „A forma az nagyon erős dolog. Egyszerre technika és morál.” Mesterségbeli tudás és becsület. S persze, épp a műhelytitkokról valló tárcák jelzik: a könnyed szellemesség, a csillogó poénok sora szinte mindig kemény szellemi munka eredménye. A kötet, mely csaknem két és fél évtized alkotásait reprezentálja, arról tanúskodik, hogy e jelentős pályaszakaszon belül az állandóság, a folytonosság a meghatározó. Nincsenek törések, nincsenek drámai változások. A nyelvi megformáltság minősége, az értékrend és a magatartás ugyanaz marad. Következetesen, megbízhatóan. Nagy érték ez ebben a kiszámíthatatlan világban. Infó: Parti Nagy Lajos: félszép 506 oldal, Magvető, 2019.      

A Netflix egy fantom - interjú Liszka Tamással

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2020.02.17. 07:30

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Nyílt pályázaton szerezte meg a Budapest Film Zrt. vezérigazgatói posztját Liszka Tamás. A szakembernek új tervei között szerepel a fővárosi kertmozi kultúra újjáélesztése és a jelenlegi art-hálózat bővítése.
Tíz pályázatot nyújtottak be a Budapest Film igazgatói posztjára, köztük „nagy nevek” is. Mivel tudott a legjobb lenni? Biztosan nagy verseny volt, amit én hallottam, hogy a beadott pályázati anyag és a szóbeli elbeszélgetés után a szakmai döntőbizottság egyhangúan engem tett a lista élére. A programom fontos része volt, hogy leírtam, hogy az eddigi életem milyen módon kötődik a mozis szakmához: eddigi húsz éves karrierem visszatekintve olyan, mintha folyamatos felkészülés lett volna erre a pozícióra. Gondolok itt az egyetemi tanulmányaimra, Millenárisban üzemeltetett kertmozira, a Szimplára, melyet úgy építettünk meg, hogy ott eleve vetíteni lehessen, vagy éppenséggel a tizennyolc éves Anilogue nemzetközi filmfesztiválra. Kipróbáltam magam a forgalmazásban is hazai és nemzetközi szinten. Például a Gauder Áron rendezte Nyócker!-t mi fesztiváloztattuk és sok országba el is adtuk. Filmgyártási tapasztalataim is vannak producerként. Egész életemben mozikat akartam alapítani, és néhányat sikerült is. A nagy mozibezárások idején próbálkoztunk a régi mozik újjáélesztésével, mint az Átrium vagy a Broadway, de nem adtak nekünk erre lehetőséget. Az Átrium és a Broadway Budapest Film tulajdonú mozi volt. Most pedig ön ül a vezetői székben. Nem tartja sorsszerűnek? Mára összesen hat mozija maradt a cégnek. Van sok mozi a városban, de csak ez a néhány az, amely közvetlenül a budapestieké: ha itt laksz, akkor lényegében részvényese vagy ennek a hat mozinak. És ha már sorsszerűség: tavaly októberben elvállaltam a Finn Filmnapok feliratozási munkálatait, így az első hetem úgy telt a Budapest Filmnél, hogy reggel nyolctól este hatig vezérigazgató voltam, majd ezután lementem a Toldi gépházába, hogy a filmek feliratait a vászon alá vetítsem. A Tarlós István-érában két nagy veszteség érte a fővárosi mozikultúrát: az Odeon átalakult jazz-klubbá, illetve megszűnt az Örökmozgó – ergo Budapest azon kevés európai városok egyike, ahol nincs filmmúzeum. Évtizedeken keresztül mentek a mozieladások – olyan ez, mint a családi ezüst elkótyavetyélése. A Fővárosi Moziüzemeltetési Vállalat annak idején kétszázhúsz vetítőhelyet üzemeltetett, most van hat. Máig sem értem, hogy például a Mammut mozit minek kellett eladni. Ráadásul ezzel együtt még néhány évvel ezelőtt is több százmilliós mínuszok voltak a Budapest Filmnél. Az előző igazgató, Óvári Gyula nagy eredménye volt, hogy a céget anyagilag stabilizálta. Az Örökmozgó pedig legalább megtartotta az art-mozi funkciót. Nem mellékesen: az elsők között gratulált nekem Ráduly György, a Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgatója, vele biztosan együtt fogunk működni, mert számomra példaértékű, ahogy gondozza a magyar filmörökséget. Tehát ha úgy alakul, Gyurival ki fogjuk találni, hogyan tudjuk egymást segíteni egy esetleges új, budapesti filmmúzeum létrehozásának az ügyében. Tehát új mozit, mozikat szeretne nyitni? Mindenképpen, ez a programom egyik része. Ezen a nyáron Budapesten pop-up kertmozikat fogunk nyitni, hogy ahol csak lehet, újraélesszük ezt az igazi fővárosi hagyományt. Ahány emberünk, ahány mozdítható gépünk van, mindent kiviszünk, vagy ha kell, bérlünk technikát. Olyan konstrukciót is el tudok képzelni, hogy megkeres minket mondjuk egy lakótelep, hogy szeretnének a házuk előtti kis közparkban, de zöldben, szabad ég alatt mozizni, mi pedig megszervezzük, hogy ez valósággá váljon. Budapestnek régen volt kertmozi-kultúrája. Nagyon jó lenne, ha ezt újra lehetne éleszteni. Voltaképpen ez az én válaszom a Liget-projektre. Menni fog ez a jelenlegi kultúrharcban? Az elmúlt két hétben nem érzékeltem semmit a kultúrharcból, mert a mozik kapuján az nem juthat át. De nyáron sok minden elválik, hiszen a fideszes és az ellenzéki kerületek polgármestereit egyaránt meg fogom keresni a kertmozis ötletemmel. A Művész moziban múzeumként működik az egykori Odeon-téka. Ezt nem akarja újra nyitni? A DVD, mint minden technikai hordozó, halandó formátum. Miképpen a VHS is, nem látok különbséget köztük. Nagyon sokat jártam tékába én is, de mint üzleti modell ma már nem működőképes. Sok embernek az élete volt az Odeon, de megértették, hogy a műfajnak vége. Mármint az optikai hordozónak, ma már gombnyomással otthon tékázunk valamelyik streaming szolgáltatónál. A filmkincs fölött viszont nem járt el az idő. Teljesen mindegy, milyen eszközökkel juttatjuk el a filmkultúrát a nézőkhöz, amíg az közösségi élmény. Nem véletlen, hogy a mozi soha nem halt meg teljesen. Más együtt nevetni egy filmen több emberrel, mint egyedül. Ha már szóba hozta a streaminget: tavaly decemberben a Netflix elfoglalta a Budapest Film mozijait és a magyar adófizetők pénzéből készült Valan épp emiatt került le a műsorról. A Valan forgalmazója és a Netflix magyarországi technikai terjesztője ugyanaz a cég, ez az ő döntésük volt. Amúgy az az igény, hogy a Netflix moziban, nagy vásznon akarja megmutatni a filmjeit, tulajdonképpen jó dolog. Hátha ők is tanulnak belőle valamit. Franciaországban a Netflix filmek nem kerülhetnek moziba. Pláne a francia filmek helyére. A francia filmpolitika fejlettebb és erősebb a magyarnál, mi sokkal jobban ki vagyunk szolgáltatva a piaci viszonyoknak, ezekhez alkalmazkodnunk kell. Mivel a Budapest Film a 3200 mozit tömörítő Europa Cinemas tagja, ha a jövőben lesz bármilyen szkander, állok elébe, ám a Netflix amúgy nekem egyelőre teljesen megfoghatatlan cég, mint egy fantom. Még nem találkoztam olyan emberrel Magyarországon, akiknek a névjegyén a Netflix neve állna. A Budapest Filmre elsősorban artmozi szereplőként gondolunk: a hálózat tagjai nagyon jól mennek. A multiplexként működő Corvin mozi kihasználtsága azonban tizenöt százalék alatt van, ami nagyon kevés. Abban egyetértés van a cégben, hogy a Corvin karaktere nincs igazán kitalálva. Éppen emiatt óriási lehetőség is van benne. Minden egyes fejlesztés, még akár egy átfestés is az éves költségvetést terheli, így komoly, stratégiai terveket kell készíteni a mozi jövőjével kapcsolatosan. Nagy és szép feladat. Egyik elődje fejében megfordult, hogy eladják. De jó, hogy ez nem sikerült. Sosem fogok mozit bezárni vagy eladni, amíg én vagyok a Budapest Film vezérigazgatója.  Tanít a Metropolitan Egyetemen, kutat a Színház és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájában, az Anilogue animációs fesztivál igazgatója és immár a Budapest Filmé. Nem bosszantja, hogy egy nap csak huszonnégy órából áll? Bevallom, kicsit bosszant! ... Mindazonáltal, miután az esélytelenek nyugalmával adtam be a pályázatomat, nagyon kellemesen meglepődtem, hogy végül én kaptam meg a megbízatást. A Budapest Film óriási felelősség, muszáj lesz visszafognom az egyéb tevékenységeimet. A Metropolitanen megtartom az óráimat a tavaszi szemeszterben, mert felelőtlenség lenne az egyetemmel, a kollégákkal és a diákokkal szemben, ha a félév elején bedobnám a törülközőt. Az Anilogue fesztivált sem hiszem, hogy valaha el tudnám engedni. Az Anilogue független fesztivál, a Budapest Film fővárosi pozíció. Összeegyeztethető ez? Igen, mert a fesztivál az állami fenntartású Uránia Nemzeti Filmszínházban zajlik, amely nem a Budapest Film intézménye. Így nem is fordulhat elő, hogy egy szerződésen mindkét fél esetében én lennék az aláíró. Soha nem lesz ilyen szituáció. A Budapest Film fénykorában sokkal több mozit üzemeltetett, illetve vezető művészfilmes forgalmazó is volt. Tervez visszatérést a terjesztéshez? A forgalmazói részleg önálló cég volt, a Budapest Film Kft. – én most a Zrt.-t vezetem, amely a mozi üzemeltetésért felel. 2009-ben a Kft.-t eladták, ám a Zrt. tavaly két filmet is forgalmazott, Tóth Barnabás Akik maradtak című művét például. Első körben át kell gondolnom a cég jelenlegi működését, és felmérnem a lehetőségeket. Jelen pillanatban a cégben nincs dedikált forgalmazói csapat, de az év második felében a lehető legjobb szakembereket szeretném idehívni, hogy 2021-től nagyon erős filmeket, átgondoltan, felkészülten tudjunk forgalmazni. Annyit már most kijelenthetek: sokkal jobb idők jönnek majd az animációs műfajú alkotásokra a Budapest Filmnél, mint eddig. Mindemellett kiemelt figyelmet fordítunk a magyar premierekre. Mert ha már van egy közös, hazai mozihálózatunk, akkor használjuk is ki – végül is nekünk, budapestieknek a Nagykörút a Grand Boulevard, és az Oktogon a Place Pigalle.

Névjegy

Liszka Tamás filmes szakember. Az ELTE Bölcsészettudományi karán, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, intermédia szakon szerezte diplomáját. 2015-től a Budapesti Metropolitan Egyetem Médiaművészeti Intézetének vezetője, majd 2013-2017-ig szakvezetője. Oktatási tapasztalatokat szerzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design szakán, emellett a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájában az interaktív filmnyelv elméleti kérdéseit kutatja. Az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál alapítója és fő szervezője. 2020-tól a Budapest Film Zrt. vezérigazgatója.