Ma teszi le az esküt a januárban horvát elnökké választott Zoran Milanovic, egykori szociáldemokrata miniszterelnök. Már a beiktatási ceremóniával jelezni kívánja, valami más kezdődik. Elődjével, Kolinda Grabaroviccsal és más volt elnökökkel szemben nem a Szent Márk téren tartják az ünnepséget, hanem a Pantovcakban, az elnök hivatalában. Nem várnak több ezer embert, hanem mindössze negyvenet. Milanovic eleve nem számított külföldi vendégekre.
Tavaly ősszel még senki sem gondolta volna, hogy Zoran Milanovicnak sikerül leváltania a jobboldali populizmussal többször is kokettáló Grabar-Kitarovicot. Ám ahogy közelgett a voksolás ideje, úgy faragott a hivatalban lévő államfővel szembeni hátrányából, mígnem december végén már az első fordulóban is győzött, s a második fordulóban a vártnál nagyobb fölénnyel, több mint öt százalékkal utasította maga mögé Horvátország első női elnökét. Diadalában nagy szerepet játszott az, hogy Grabar-Kitarovic több meghökkentő kijelentést is tett a kampányban. Segítette továbbá, hogy a jobboldal megosztottá vált és a radikális jobboldali Miroslav Skoro szavazóinak jelentős része nem ment el szavazni a második fordulóban. Milanovic nem tradicionális baloldali politikával kampányolt, hanem elsősorban a centrumot célozta meg.
Az 1966-ban született Zoran Milanovic 2011-ben lett hazája miniszterelnöke. A HDZ akkor súlyos válságba került, korrupciós ügyek sora tépázta meg a jobboldali párt tekintélyét. Horvátország tragikus pénzügyi mutatóit neoliberális politikával próbálta meg ellensúlyozni. Véghez vitte például a munkaügyi reformot, ami népszerűtlenné tette a munkavállalók körében. Megmentette a bankokat a csődtől, illetve széleskörű privatizációs programot hirdetett, melynek nyomán jelentősen megugrott a munkanélküliség. Igaz, más lehetőségei nem is igen lettek volna, hiszen hazáját az államcsőd fenyegette. Milanovic ugyan a szociáldemokraták régi motorosának számít, hiszen a kilencvenes évek második felében csatlakozott a párthoz, s 2007-ben, a korábbi miniszterelnök, Ivica Racan halála után választották meg először az SDP elnökének, valójában sosem folytatott igazi baloldali politikát. Párttagságáról egyébként a napokban mondott le az államfői tisztség miatt.
Hogy Milanovic remek szónok, kiválóan ért a gazdasághoz és jól átlátja az ország ügyeit, azt a két forduló közötti elnökjelölti vita is bizonyította, szinte esélyt sem adott Grabar-Kitarovicnak, aki gyakran zavartan keresgélt jegyzetei között. Most a politikai társbérlet időszaka kezdődik az országban, azaz baloldali elnöke lesz (bár a tradicionális baloldal lehet, hogy tiltakozna) és Andrej Plenkovic személyében jobboldali miniszterelnök van, ám nem biztos, hogy sokáig tart ez az állapot, mert a szociáldemokraták egyes felmérések szerint már megelőzik a kormánypártot, a Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ). A parlamenti választást az ősz folyamán rendezik meg.
Milanovic elnökként egységesíteni kívánja a jelenleg több részre szakadt társadalmat. Nem lesz könnyű dolga, mert a korrupciós ügyek miatt komoly bizalmi válság alakult ki a politikusokkal szemben. Milanovic szerepe ugyanakkor megnőhet amiatt is, mert Plenkovic figyelme igencsak megoszlik: egyrészt Horvátország tölti be az EU soros elnöki tisztségét, ami számos kötelezettséggel jár számára, másrészt a HDZ március közepén esedékes elnökválasztására készül. Milanovic mindenesetre konstruktív együttműködést ígér a miniszterelnökkel.
Ami programjának konkrét pontjait illeti, vissza akarja hívni a horvát csapatokat Afganisztánból. Mint fogalmazott, teljesen értelmetlen misszióról van szó. Jelentősen javítaná a kapcsolatokat Szlovéniával, amelyet stratégiai partnernek nevezett.
