Egyetlen dologgal száz százalékosan egyet tudtam érteni abból, amit a Trump-adminisztráció elsőszámú képviselője, Mike Pompeo külügyminiszter hangoztatott a hétvégi Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián. Jelesül azzal, hogy korai még temetni a Nyugatot, mert „a Nyugat győz, együtt nyerhetünk”.
A szervezők azonban nem indokolatlanul választották a világ legnagyobb biztonságpolitikai fórumának mottójául a Westlessnesst, azaz a Nyugat nélküliséget, mert a dolgok jelenlegi állása szerint a transzatlanti szövetség, az európai-amerikai stratégiai partnerség valóban a végét járja, s ha nem kap gyors vérátömlesztést, akár ki is múlhat. Ebben a résztvevők – köztük 140 állam- és kormányfő, valamint külügyminiszter – lényegében egyet is értettek, a mikéntben azonban már kevésbé.
A helyzet súlyos, de nem kilátástalan. Bár Donald Trump kaotikus elnöksége valóban alapjaiban rengette meg a transzatlanti kapcsolatokat, és további négy évig még ő maradhat a Fehér Ház lakója, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a washingtoni kongresszus külön delegációt menesztett a konferenciára: bizonyítva, hogy az Egyesült Államok nem egyenlő exhibicionista elnökével.
Ám a Nyugatot mint eszme- és értékrendszert nem pusztán a minden áron megvalósítandó trumpi vezérelv, az America great again veszélyezteti, hanem - amint azt Annegret Kramp-Karrenbauer hangsúlyozta - a belső széthúzás és tétlenkedés is. Ez az eszmerendszer a szabadságon alapuló társadalom, az emberi jogok, a jogállamiság, a hatalmi ágak szétválasztása és a partneri kapcsolatokra épülő nemzetközi rend eszméit foglalja magában. Világszerte kihívások érik, és nem csupán ideológiailag és „papíron”, hanem egészen konkrét formában. A Nyugat ellenfelei cselekvőképesek, tettre készek, a katonai erő alkalmazásától sem riadnak vissza, a Nyugat viszont csak saját gyengeségeit boncolgatja, és másokra panaszkodik. Ezen sürgősen változtatni kell, hangsúlyozta a német védelmi miniszter.
Az egyre agresszívabban diktálni próbáló, az európai érdekeket semmibe vevő Trump-adminisztrációval szemben azonban csak egy egységes, közös célokat kitűző, erős Európa/Európai Unió lehet eredményes. Csak egy olyan Európai Unió lehet a Nyugat egyik bástyája, amelynek minden tagállama valóban nemcsak égtájnak vagy amolyan fejőstehénnek, hanem megóvandó eszme- és értékrendszernek tekinti a közösséget, és felismeri, hogy csak "együtt győzhetünk”. Ellenkező esetben csak kisebb-nagyobb kiszolgáltatott államocskák vagyunk az Egyesült Államok, Oroszország és Kína szorításában.
Öreg kontinensünk sok válságot átvészelt már, az amerikai-európai kapcsolatok sem először roggyantak meg. A Nyugatot nem először temetik, annak alkonyát Spengler művének megjelenése óta, egy évszázada előszeretettel hangsúlyozza minden diktátor és hordószónok. Eddig viszont mindig sikerült talpra állni. Most is fog. Épp azért, mert a Nyugat több mint egy égtáj, és egy szilárd érték- és eszmerendszer képes túlélni a mindenkori Trumpokat az óceán mindkét oldalán.