Hogy teljesen abszurd világban élünk, ma már olyan közhely, hogy ha valaki ezzel kezdené az írását kedvenc lapja tárcarovatában, a kollégák megköveznék, az olvasók átlapoznák, a szerkesztő pedig nem fizetne. Pedig azon a napon, amikor a néhai filmcézár özvegye, szeretett férje egykori tévécsatornáján egy éneklős műsorban, talpig kék plüssben azt találja mondani, hogy „dögmeleg van, tele a szám szőrrel, nem is tudok énekelni, és egyébként is vissza akarok menni Amerikába”, az ember elgondolkodik az élet értelméről.
Itt tényleg semmi sem az, aminek látszik. A dolgok azon a napon fordultak végletesen rossz irányba, amikor a fenti műsorban éneklő asztronautáról kiderült, hogy valójában Jolly a Muzsika tévéből. A döbbenet leírhatatlan volt, a kereskedelmi csatorna sztárműsorvezetői köpni-nyelni nem tudtak. Egyikük meg is kérdezte, élő, egyenes adásban, hogy hát ki is ez a Jolly fiú, akinek a többiek ennyire örülnek? (Csak mellékesen: ő az, aki néhány éve azt állította, ő írta a No roxa áj! című dalt, miközben az inkriminált nóta szerzője valójában Dirnberger Tímea volt, és ez nem vicc.)
Ha jobban belegondolok, a dolgok mégis inkább akkor fordultak végletesen rossz irányba, amikor a szomszédos csatornán, nagyjából ugyanabban a percben egy zöld sáskának öltözött űrlényről kiderült, hogy ő valójában Hargitai Bea. Erre meg a feleségem kérdezte, hogy az kicsoda, nem lévén jártas azokban a körökben.
Egészen abszurd világban élünk, és semmi sem az, aminek látszik.
A közszolgálati csatorna beöltözős műsorában, néhány órával korábban egy rejtélyes, zömök alak azt bizonygatta, hogy a liberálisok valójában diplomás komcsik. Mire az egyik zsűritag, Söptei néni a szomszédból, jól hallhatóan megkérdezte a férjét (Söptei Béla nyugalmazott öntőmestert), hogy hát nem volt ez valamikor liberális?
Semmi sem az, aminek látszik.
Nemrég az országos tehetségkutatóban derült ki egy tisztességben megőszült gázszerelőről, hogy valójában sokszoros milliomos, aki nem közszereplő. Mondjuk teljesen igaza van, miért is lenne közszereplő egy gázszerelő? Amikor a műsorvezető megkérdezte tőle, hogy mennyi közpénzből vett meg és mennyi közpénzért adott el egy igen nagyon veszteséges erőművet, elég durván nekiment. „Távolodjon el tőlem!” – mondta, és majdnem fellökte a megdöbbent kollégát.
Egyébként ugyanazon a napon, amikor az éneklő űrhajós és a sáska-űrlény lelepleződött – viszont a Korda György imitátor polip és a Jaj cicát danoló mopsz nem –, Dunaújvárosban úgy döntöttek a szavazók, hogy az egykori Betyár sereg-hívő jobbikos folytathatja a versenyt, nem kell levennie az álarcát.
Mondom, furcsa hely ez, és tényleg semmi sem az, aminek látszik.
Ülünk a tévé előtt elkerekedett szemmel, mindenhol ugyanaz a műsor megy. Néha azt hisszük, tudjuk, hol vagyunk, aztán kiderül, hogy mégsem. Próbálunk felébredni. Vagy elkapcsolni. Nem hagyják. Ha úgy néz ki, talán most sikerül, megjelenik a flitteres ruhás műsorvezető, kezében egy ízléses géppisztollyal, és barátságosan megkérdezi: kapcsolgatunk, kapcsolgatunk?