Hogy melyik a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének legnagyobb csapata, arról nyilván megoszlanak a vélemények még akkor is, ha a Real Madrid 13-szoros BEK- és BL-győztes. Hogy melyik a legkisebb résztvevő, az vitán felül áll, hiszen az ilyen régióban először járó Atalanta úgy mozog az óriások között, mint – mi a manó! – törpe az égig érők földjén.
Annál hatalmasabb, amit ez a kis csapat művel. Amióta Gian Piero Gasperini edző (2016-ban) a bergamói klubhoz szegődött, az együttes negyedik, hetedik és harmadik helyezést ért el a Serie A-ban, s most is az élmezőnyhöz tartozik, a negyedik helyen áll (miután egyaránt 5-0-ra nyert a Milan és a Parma, majd 7-0-ra a Torino ellen). Ebben persze benne van a világfutball hosszú évtizedeken át vezető bajnokságának, s kimagasló klubjainak visszaesése – ha Itáliában nem volt is oly szörnyű krízis, amilyen nálunk tapasztalható, több mint valószínű: a Debrecen soha nem lehetett volna hétszeres bajnok, talán még egyszeres sem, ha a fővárosi klubok akár csak nyomokban emlékeztetnének régi, világ-, de legalább nemzetközi színvonalú önmagukra –, ám az Atalanta fellendülése a kontinens tornáin is nyomon követhető.
Az együttes a 2017/18-as évadban veretlen csoportelső volt az Európa-ligában – négy győzelemmel és két döntetlennel – a Lyon, Everton, Apollon Limasszol hármas előtt, majd a számára valóban kieséses szakaszban úgy búcsúzott 2-3-mal és 1-1-gyel a Dortmunddal szemben, hogy a Borussia az első mérkőzés 91. percében érte el a győztes gólt. Az összeállítás azóta sem változott különösebben: a legutóbb bajnoki meccsen, az AS Roma elleni 2-1 alkalmával nyolcan szerepeltek azok közül, akik már Dortmundban is játszottak. A múlt heti összeállítás, ami azért is érdekes, mert egyetlen itáliai nevet tartalmaz, ez volt (dőlt betűkkel az itt is, ott is fellépők): Gollini (olasz) – Rafael Toloi (brazil), Palomino (argentin), Djimsiti (albán) – Hateboer, De Roon (mindkettő holland), Freuler (svájci), Gosens (német) – Ilicic (szlovén, helyette Malinovszkij, ukrán), Gomez (argentin, Muriel, kolumbiai), Zapata (kolumbiai, Pasalic, horvát).
Az El következő szezonjában selejtezőt kellett játszani, de éppenséggel az sem sikerült rosszul: az olaszországi 2-2 után 8-0-ás diadalt aratott a gárda Szarajevóban. Az állás a 18. percben 0-3, a 39.-ben 0-5 volt; Bojan Pavlovics, a bosnyák klub szerb kapusa alighanem a visszavonulását fontolgatta... Jobban ment Jesse Joronennek, az FC Koppenhága finn kapusának, aki kétszer is kapott gól nélkül túljutott az Atalanta elleni meccsen (0-0, 0-0), és a második mérkőzés tizenegyes-párbaja után továbblépést ünnepelhetett.
A (nem) kis olasz csapat nem torpant meg, és a múlt év végi bajnoki bronzéremmel, valamint a BL-főtáblára kerüléssel története két legnagyobb sikerét érte el. A bajnokságot úgy fejezte be, hogy a tavaszi idény utolsó tizenhárom meccsén veretlen maradt (tíz győzelem, három döntetlen), s közben bejutott az Olasz Kupa döntőjébe, melyet 2-0-ra elvesztett a Lazióval szemben. Ám a negyeddöntőben 3-0-ra verte a Juventust, majd a Bajnokok Ligája csoportkörében a bravúros harkovi végjátékkal – újabb 3-0-lal – megelőzte keleti riválisait, a donyecki Sahtyort és az Üllői úton gólesővel kísért technikai bemutatót tartó zágrábi Dinamót.
Amikor az Atalanta először nézett ki az európai porondra, elhódította az Olasz Kupát. Ez nem mostanában, még 1963-ban volt. A Torinóval vívott 3-1-es döntőben az Eb-arany- és vb-ezüstérmes, Helenio Herrera „Grande Interével” BEK-győztes Angelo Domenghini szerezte mindhárom bergamói gólt. A KEK első fordulójában aztán 2-0, majd 1-3 következett a lisszaboni Sporting ellen, így a korabeli szabályok szerint harmadik mérkőzés döntött semleges pályán, Barcelonában. Ezen 1-1 és kétszer negyedórás hosszabbítás után a Sporting győzött, szintén 3-1-re.
A portugál csapat utóbb elnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját. Brüsszelben 3-3-at, míg Antwerpenben, a döntő megismételt mérkőzésén 1-0-t ért a Kovalik – Keszei, Danszky, Jenei – Nagy István, Kovács III – Sándor, Vasas, Bödör, Kuti, Halápi összetételű MTK ellen.
A fiatalok és a középkorúak hovatovább elképzelni sem tudják: volt tavasz és csúcstalálkozó, amelyen magyarok is labdába rúgtak.
