Magyarország legnagyobb független kortárs művészeti eseménye 2014-ben, alulról szerveződő kezdeményezésként indult, azzal a céllal, hogy elősegítse a kortárs művészet képviselői és a közönség közti kapcsolat létrejöttét, a helyi független művészeti színtér megerősítését, illetve a nyilvános párbeszédet, egyre sürgető társadalmi, politikai és környezeti problémáinkról.
Az április 24 – május 31 között megvalósuló rendezvény kiindulópontja József Attila azonos című, 1935-ben írott verse, amely mai olvasatában egyszerre utal a közelgő klímakatasztrófára és az alapvető szabadságjogokra, amelyeket a populista rezsimek és a globális tőke egyaránt fenyegetnek. A cím egyben felszólítás is, hogy a tiszta levegőért, szabadságunk védelméért, képzeletünk felszabadításáért közös erővel tennünk kell. A 2015 és 2017 után harmadik alkalommal (továbbra is állami támogatások nélkül) megvalósuló biennále ezúttal kevesebb, ugyanakkor komplexebb – önszerveződő, hosszútávú, akár több művészeti ágon vagy kulturális területen is átívelő – projektre koncentrál. A nemzetközi és hazai kortárs alkotókat egyesítő munkák rámutatnak a problémákra, és a kritikán túlmutatóan hol utópisztikus, hol játékos, hol nagyon is kézzelfogható javaslatokkal élnek.
Az izgalmas projektek sorában találunk kiállításokat, installációkat, performanszokat, amelyek a legkülönbözőbb oldalakról közelítik meg a mindannyiunkat érintő aktuális kérdéseket. A Duna Kápolna építészeti installáció például az egymás és a közös világ iránti felelősséget érzékelteti, a Hétköznapi Hiánycikkek projekt a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányosságaival és ennek következményeivel foglalkozik, míg a MENÜ imaginaire keretében bemutatott művek és kutatások az életmódunk és fogyasztási szokásaink miatt kialakult környezeti problémákat az étkezés gyakorlata felől közelítik meg. A Gépleviatán című kiállítás azt vizsgálja, hogyan befolyásolja a demokrácia működésmódjait és egyéni döntéseinket egyaránt a digitális információtechnológia folyamatos előretörése, s hasonlóan az információáramlás kihívásait térképezi fel a Hírdalcsokor című projekt, amely az elmúlt években átalakult hazai média helyzetére reagál az ország különböző régióiban működő népdalkörökkel együttműködve. Lesz szó az alternatív történelmi olvasatokról és nemzetképekről, a magyar szegregátumokban élők lehetőségeiről, és itt lesz a világ legbefolyásosabb művészei közt számon tartott Tomas Saraceno és csapatának projektje: egy felfújható, lebegő szobrot hoznak Budapestre, amely fosszilis energiák nélkül, pusztán a Nap és a szél energiáját használva emelkedik a magasba.
