Márianosztra

Volt egy kutyánk, Mandula, a világ legjobb természetű házőrzője. Anyja pumi, apja puli, a márianosztrai juhász nyáját terelték nem sokkal az ezredforduló után. Amikor végigmentünk a Börzsöny zöld rengetegében megbújó kis falun, borzongva álltunk meg a templom melletti hatalmas sárga épület előtt, amelynek legrégebbi részeit 1350 környékén emelték pálos rendi kolostornak. Ötszáz évvel később lett csak börtön, ahol először elítélt nőket tartottak fogva, majd a múlt század ötvenes éveiben ez lett a politikai foglyok gyűjtőhelye. A leírások szerint a 900 férőhelyre volt, amikor kétezer rabot zsúfoltak össze.

Biztosan sok felújításon esett át az épület, a BVOP hivatalos adatai szerint most ötszázan töltik itt a büntetésüket; de azért gondoljunk már bele, milyen az élet egy olyan helyen, ahol a börtönmúzeum mellett nyílik a cellasor ajtaja! A 33 hazai bv intézet többsége persze fiatalabb, csak 120-140 éves, de nem véletlenül mondják kriminológusok, hogy ez a környezet bűnözőt nevel az egyszer megtévedtekből is.

Választani lehet: vagy nem ültetek le mindenkit, aki nem engedte iskolába a gyerekét a kóbor kutyák miatt, vagy új börtönöket építek, hogy mindenki elférjen. A kormány látszólag az utóbbira szavazott: az utóbbi tíz évben 1600 új börtönférőhelyet hozott létre, tavaly szilveszterkor 15 696 előzetesben ülő vagy elítélt rabot kellett lefektetnie 14 325 helyre, ami jobb az öt évvel ezelőtti helyzetnél. Akkor a tömeges fogolypanaszok miatt a nemzetközi emberi jogi bíróság cselekvésre szólította fel a magyar kormányt. Ígérni kellett, és le is tették az asztalra a tervet nyolc új börtön megépítéséről. Csak azok a rémes kivitelezők elrontottak mindent. Nem akarták megépíteni a megálmodott 4500 férőhelyet a jócskán alultervezett 106 milliárdért, inkább mentek négymilliárdért felújítani egy dolgozószobát a karmelita kolostorba. Az üzlet az üzlet.

Mi a megoldás? Nem, a beruházási keretet nem lehet megemelni - jobb kifizetni tízmilliárdot kártérítésekre, majd tintás manccsal jól beletenyerelni az összes emberjogi szervezetbe, belerúgni elítéltbe, ügyvédbe, bíróba, és mindjárt befogják a szájukat. A nép meg örülhet, hogy milyen karakán egy vezető ül a négymilliárdos szerény szobácskában. A betört ablakokkal országszerte rogyadozó laktanyák közül egyet felújítottak a női raboknak, a többit talán hamarosan megtalálja a belügyminiszter, hisz szeptemberig meg kell szüntetnie a börtönök zsúfoltságát, vagyis az alapbajt.

Csakhogy Pintér versenyt fut a saját kormányával, hisz közben már készül a javaslat, hogy ne lehessen harmadolni az erőszakos bűnözők büntetését, ami miatt újabb férőhelyek kellenek. S ha a teljesen felesleges, törvénynek álcázott politikai irományok gyártásába egyszer majd az igazságügyi miniszter asszony is belefárad, talán azon is érdemes lesz elgondolkodni, milyen alternatív büntetési módokat kellene többször alkalmazni a bezárás helyett.

Valahogy el kéne jutni odáig, hogy a pálos rendnek ne kelljen osztoznia egy hétszáz éves épületen a rabokkal Márianosztrán.