Előfizetés

Nagy művek a kisteremben

Varga Péter
Publikálás dátuma
2020.02.19. 19:08
Illusztráció
Fotó: Carlo Morucchio / AFP
Az elmúlt évtizedek két magyar zeneszerzőikonja - Kurtág György és Ligeti György - megkerülhetetlen műveit hallhattuk a Solti nevét viselő egykori kisteremben, négy művész hozzájuk méltó előadásában.
Az 1982-ben komponált Kürttrió Ligeti fontos művei közé tartozik, mintegy 25 perces hosszával és jelentősége révén is megérdemli, hogy egy komplett est egyik – jelen esetben első - félidejét alkossa. És ahhoz sem fér kétség, hogy az elmúlt évtizedek két legjelentősebb magyar zeneszerzője, akik a világ zenetörténetében is meghatározó alakként vannak jelen, megalapozottan kerülhet egymás mellé egy műsorban. A hagyományok tisztelete mindkettőjükre jellemző, de saját alkotói univerzumot teremtve azokat a kérdéseket próbálták megválaszolni, amelyeket a XX. század második fele megkerülhetetlenül vetett fel. Nem mellékes, hogy valódi barátság fűzte őket össze, amely zeneakadémista koruktól kezdve Ligeti haláláig tartott. A második részben így Kurtág Kafka-töredékek című énekhangra és hegedűre komponált, egy órás alkotása természetes párosításként hangzott el. A hegedű a Kürttrióban is hangsúlyos szerepet kap, a két egyébként eltérő, de sok közös pontot mutató zeneszerzői világ között a vonóshangszer egyfajta kapcsolatot teremtett: a játékos Keller András volt, aki a hallatlanul igényes szólamokat pontosan, odaadással, minden hangjuk iránti felelősséggel játszotta, végig az egész est folyamán, már csak ezzel is figyelemre méltó teljesítményt nyújtva. Kurtág darabjában a hegedű olyasfajta egyenrangú szólamként szerepel, mint a legmagasabb rendű dalokban a zongora. Nem egyszerűen kíséri az éneket, hanem teljesen egyenrangú partner, legalább olyan fontos és súlyos gondolatok hordozója mit a szöveges zene, sőt ebbéli minőségében jelentősége néha akár az énekhangé fölé is emelkedik. Mivel szöveg nélkül kell kifejezőnek lennie, a megkívánt játéktechnikai lehetőségek a húrok határait feszegetik, ehhez tartozik Kurtágnál az a mozzanat is, hogy a játékosnak többször kell két hegedűjét cserélgetnie, mivel az egyik a szokásostól eltérően kell legyen hangolva.    Persze az énekelni való sem egyszerű, Anu Komsi személyében olyan szopránénekesnőt láthattunk, hallhattunk – igen néha a látvány is előírt elem volt, például amikor az énekesnő megpendített egy húrt az egyik tétel záróhangjaként Keller hegedűjén –, aki elkötelezett előadója mindkét zeneszerző műveinek. Mint azt egy interjúban 15 évvel ezelőtt e sorok írójának elmondta, pályáját zenekari hegedűsként, fuvolistaként kezdete, első operai megjelenése az Aventures et Nouvelles Aventures című Ligeti műben volt. Szólamát a szerző jelenlétében tanulta be, és adta elő úgy, ahogyan az a kottában le van írva, ezt maga Ligeti jegyezte meg: másoknak addig ez nem sikerült. Második előadója volt Kafka-töredékeknek, amely szintén egy zeneszerző életmű fő opusai közé tartozik. A teljes tanulási folyamat két évet vett igénybe, több koncertelőadás után férjével, Sakari Oramóval 1996-ban lemezre is vették. Csengery Adrienne, akinek Kurtág a művet írta, most a nézőtéren foglalt helyet. Mondanunk sem kell, ilyen előzmények után az énekesnő, aki a dzsessztől a reneszánszon át a kortárs zenéig kivételesen nagy terjedelmű hangjával minden stílusban otthon van, szintén autentikus módon, kiválóan, élményszerűen énekelt, suttogott, koloratúrázott, játszott a színpadon. Nem feledkezhetünk meg a Kürttrió névadó hangszerének játékosáról, Zempléni Szabolcsról sem, aki szintén teljes tudásával szolgálta Ligeti művének megszólaltatását és a mű, zongoristájáról, Borbély Lászlóról sem, aki nem egyszerű szólamának kiváló előadójaként hívta fel magára a figyelmet. Két nagy kortárs zeneszerző két alapműve előadásának kisterem jut ma is: megszólaltatásuk egyenrangú volt minőségükkel, így gondolati jelentőségük, érzelmi hatásuk, falak nélkülivé tágították a hallgatók körül a teret.    Infó: Itt és most Kurtág – Ligeti Ligeti Kürttrió Kurtág Kafka-töredékek Előadók: Anu Komsi szoprán, Keller András hegedű, Zempléni Szabolcs kürt, Borbély László zongora  Február 18. Zeneakadémia, Solti Terem

Gyászistentiszteleten búcsúztak Makkai Ádámtól

MTI
Publikálás dátuma
2020.02.19. 15:02
ORBÁN Viktor; MAKKAI Ádám
Fotó: Máthé Zoltán / MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap
A gyászszertartást Balog Zoltán vezette.
Gyászistentisztelet keretében vettek búcsút szerdán Makkai Ádám Kossuth-nagydíjas költőtől, nyelvésztől, műfordítótól, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) néhai tagjától Budapesten, a Fasori református templomban. Makkai Ádámtól tisztelői, pályatársai, barátai, családja búcsúzott, a szertartáson részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár is. A gyászszertartást Balog Zoltán református lelkész vezette.
- Makkai Ádám életpályája szédületes távolságot fog át nemcsak földrajzi, hanem történelmi értelemben is - hangsúlyozta búcsúbeszédében Szőcs Géza miniszterelnöki megbízott. Arról szólt, hogy az alkotó változatos élete alatt olyan tudásra is szert tett, amely nem szerezhető meg tanintézményekben, és amely metafizikai bölcsességnek nevezhető. Ez képessé tette őt arra, hogy belelásson számára ismeretlen emberek életébe, személyiségébe. Szőcs Géza kiemelte, hogy Makkai Ádám intuíciója, mindent átfogó műveltsége, a nyelv működésével kapcsolatos tudása rendkívüli volt. Lefordíthatatlannak tartott magyar verseket volt képes nyelvileg és poétikailag is tökéletesen, bravúrosan angol nyelvre átültetni, magyar költők üzeneteit, műveit terjesztette a világon. - Ez olyan szolgálat, amellyel nem sokan dicsekedhetnek - mutatott rá, hozzátéve, az angol olvasók világában a magyar költészet alkotóinak remekműveit Makkai Ádám munkái jelentik. Nagy szellemet és nagy patriótát veszítettünk el, tette hozzá a miniszterelnöki megbízott.
Mezey Katalin, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Irodalmi Tagozatának vezetője azt hangsúlyozta, hogy Makkai Ádám világtapasztalata az évtizedek alatt azért tudott szerves egésszé épülni, mert volt viszonyítási pontja. Mindvégig kötődött a szülői házhoz, a magyarság melletti elköteleződéséhez, a magyar kultúra sokrétű örökségéhez. Édesanyjától, irodalmunk máig méltatlanul mellőzött írójától, Ignácz Rózsától örökölt hitét mindvégig megőrizte. - Makkai Ádám a csaknem egész életét igénybe vevő nagy világjárása végeredményeként saját személyes tapasztalatai hitelességével bizonyítja, hogy minden ország és nép története, mindennapi valósága ismerős és értelmezhető annak, akinek van saját kiindulási pontja - fogalmazott Mezey Katalin. Makkai Ádám költő, nyelvész, műfordító, a Szent István Rend kitüntetettje, a chicagói University of Illinois nyugalmazott professzora 85. életévében Budapesten hunyt el január 18-án. Az MMA és az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekintette. Hamvait szűk családi körben később helyezik örök nyugalomra. Makkai Ádámot 2011-ben tüntették ki Kossuth-díjjal a magyar költészetet világszerte népszerűsítő műfordítói munkásságáért, a rendkívüli formakultúrájú és páratlan nyelvi leleménnyel megírt költeményeiért, életpályája elismeréseként. A Kossuth Nagydíjat 2016-ban vehette át világszerte nagyra értékelt és a magyar költészet rangját emelő műfordításai, egyedülálló formavilágú és invenciózus költészete, kivételes művészi pályája, valamint értékteremtő oktatói és tudományos közéleti életműve elismeréseként. 2016-ban a Magyar Szent István Rend kitüntetésben részesült, 2019-ben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagjává választotta.

Áprilisban újra OFF-Biennále

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.02.19. 13:00

Fotó: OFF-BIENNÁLÉ BUDAPEST
Két hónap múlva kezdődik az OFF-Biennále Budapest, amelynek öt hete alatt a résztvevő művészcsoportok tizenkét projekten keresztül járják körbe a LEVEGŐT! hívószó különféle művészeti olvasatait.
Magyarország legnagyobb független kortárs művészeti eseménye 2014-ben, alulról szerveződő kezdeményezésként indult, azzal a céllal, hogy elősegítse a kortárs művészet képviselői és a közönség közti kapcsolat létrejöttét, a helyi független művészeti színtér megerősítését, illetve a nyilvános párbeszédet, egyre sürgető társadalmi, politikai és környezeti problémáinkról. Az április 24 – május 31 között megvalósuló rendezvény kiindulópontja József Attila azonos című, 1935-ben írott verse, amely mai olvasatában egyszerre utal a közelgő klímakatasztrófára és az alapvető szabadságjogokra, amelyeket a populista rezsimek és a globális tőke egyaránt fenyegetnek. A cím egyben felszólítás is, hogy a tiszta levegőért, szabadságunk védelméért, képzeletünk felszabadításáért közös erővel tennünk kell. A 2015 és 2017 után harmadik alkalommal (továbbra is állami támogatások nélkül) megvalósuló biennále ezúttal kevesebb, ugyanakkor komplexebb – önszerveződő, hosszútávú, akár több művészeti ágon vagy kulturális területen is átívelő – projektre koncentrál. A nemzetközi és hazai kortárs alkotókat egyesítő munkák rámutatnak a problémákra, és a kritikán túlmutatóan hol utópisztikus, hol játékos, hol nagyon is kézzelfogható javaslatokkal élnek. Az izgalmas projektek sorában találunk kiállításokat, installációkat, performanszokat, amelyek a legkülönbözőbb oldalakról közelítik meg a mindannyiunkat érintő aktuális kérdéseket. A Duna Kápolna építészeti installáció például az egymás és a közös világ iránti felelősséget érzékelteti, a Hétköznapi Hiánycikkek projekt a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányosságaival és ennek következményeivel foglalkozik, míg a MENÜ imaginaire keretében bemutatott művek és kutatások az életmódunk és fogyasztási szokásaink miatt kialakult környezeti problémákat az étkezés gyakorlata felől közelítik meg. A Gépleviatán című kiállítás azt vizsgálja, hogyan befolyásolja a demokrácia működésmódjait és egyéni döntéseinket egyaránt a digitális információtechnológia folyamatos előretörése, s hasonlóan az információáramlás kihívásait térképezi fel a Hírdalcsokor című projekt, amely az elmúlt években átalakult hazai média helyzetére reagál az ország különböző régióiban működő népdalkörökkel együttműködve. Lesz szó az alternatív történelmi olvasatokról és nemzetképekről, a magyar szegregátumokban élők lehetőségeiről, és itt lesz a világ legbefolyásosabb művészei közt számon tartott Tomas Saraceno és csapatának projektje: egy felfújható, lebegő szobrot hoznak Budapestre, amely fosszilis energiák nélkül, pusztán a Nap és a szél energiáját használva emelkedik a magasba.