Boris Johnson;Cummings;Brexit;

2020-02-20 09:00:00

Boris Johnson Raszputyinja

Bírálják a brit kormányfőt, mert mindent megenged tanácsadójának, a sajátos stílusáról ismert Dominic Cummingsnak.

Kevés brit politikai személyiségnek jut akkora reflektorfény, mint a konzervatív vezető múlt év júliusi kormányra kerülése után közvetlenül kinevezett, 48 éves Dominic Cummingsnak. A Downing Street 10. "különleges" tanácsadója, Boris Johnson orákuluma elképesztő befolyást gyakorol a közéletre ahhoz képest, hogy nem választott képviselő.

Cummings mind a Brexit-éra első kormányátalakításába való beavatkozásával, mind egy humánpolitikai lépéssel borzolta a kedélyeket. Kezdjük a frissebbel, a mindössze 27 éves Andrew Sabisky kinevezésével és visszavonulásával. A Downing Street-i főstratéga még az év elején meglepetés okozott, amikor hirdetést tett közzé. Ebben "furcsa és különc" embereket biztatott, hogy nyújtsák be pályázatukat kormánytanácsadói állásra. Az újoncok közül elsőként Sabisky lépett a nyilvánosság elé, magát "szuper előrejelzőnek" nevezve, aki mindenki másnál jobban képes politikai trendek kitapintására. Ez a tulajdonsága különösen vonzó lehetett Dom Cummings számára, aki a december 12-i konzervatív választási győzelem előtt felismerte, a toryk képesek áttörni a Munkáspárt úgynevezett vörös falát, mandátumokat szerezni korábban meghódíthatatlannak tekintett választókerületekben. A brit média villámgyorsan talált a politikai korrektség minden létező szabályába ütköző Sabisky-idézeteket a szociális hálón. Alig húsz évesen közölte éppen Cummings portálján: "úgy lehet megakadályozni a nem tervezett terhességek nyomán kialakuló permanens alsóbb osztályt, hogy már a pubertás kezdetén kötelező érvénnyel vezetnék be a hosszú távú fogamzásgátlást". A fiatalember annak a régi Downing Street-i filozófiának a jegyében, hogy egy botrány nem tarthat három napnál tovább, máris bedobta a törülközőt.

"Őrületnek" nevezte a "múltbeli világhálós anyagáról kialakult médiahisztériát". Tény, hogy a sajtó kikezdte a női sportról alkotott véleményét, ami így szólt: ez "sokkal inkább hasonlítható össze a paralimpiával, mint a férfiak versenyeivel".

A cári családot manipuláló Raszputyinra emlékeztető Cummings pályafutásának első fénypontja a Brexitet eredményező 2016-os népszavazás sikere mögött álló Vote Leave mozgalom vezetése volt. Kiváló képzettsége - az oxfordi Exeter College antik és modern történelem szakos hallgatójaként Norman Stone tanítványa volt - és vitathatatlan filozófiai műveltsége messze nem áll arányban lompos, lepukkant öltözködésével. Ritkán látni mélyen az arcába húzott kötött sapka nélkül, de még véletlenül sem öltönyben és nyakkendőben. Meghatározó jellemvonása, hogy nem felejti el a vélt sérelmeket és gyakran vezérli a bosszúvágy. Ehhez köthető a múlt csütörtöki kormányátalakítás során Sajid Javid pénzügyminiszternek állított csapda. Dom Cummings nem bocsátotta meg, hogy a szigorú fiskális politikát követő, a közkiadások és adóbevételek mindennapi egyensúlyát szentírásnak tekintő kincstár óvatosan viszonyul Boris Johnson nagyszabású beruházási-fejlesztési ígéreteihez. A Downing Street 10. pénzügyi szabadságának növelése érdekében a kormányátalakítási beszélgetés során nyilvánvalóan a guru tanácsára Boris Johnson a két szomszédos rezidencia tanácsadói csapatainak egyesítéséről tájékoztatta Javidot, aki ultimátumnak tekintette a feltételt és mint "magára adó politikus" ezt visszautasítva emelt fővel távozott mindössze múlt év július vége óta betöltött tisztségéből.

Dominic Cummingsba, mint főtanácsadóba csekély együttérzés szorulhatott, mert a kormányfőt még nem lehetett a szigetországot több hete sújtó áradások által érintett területeken látni. Boris Johnson személyzeti politikájának bölcsességét megkérdőjelezi az asszisztensének juttatott mozgástér. A kormányátalakítás során számos minisztériumból állásukat vesztett tanácsadókat képviselve Ben Wallace nemzetvédelmi miniszter média tanácsadója Cummings szemébe mondta, hogy "elvesztette a sulykot, tapintatosabb lehetne az általában fiatal, rendkívül nehéz körülmények között dolgozó tanácsadókkal szemben".

A The Times ismeretei szerint viszont Johnson és Cummings nem ért egyet a BBC jövőjével kapcsolatban. Míg a tanácsadó "ideológiai alapon" helyteleníti a közszolgálati óriásnak biztosított licencdíjat és egy előfizetéses alapon működő, alaposan megnyirbált intézményt vizionál, a kormányfő magánvéleménye kevésbé radikális. "Forradalom helyett inkább reformokat" támogatna.