A Szabadság téren tartott beszélgetést az Eleven Emlékmű csoport szervezte, amely a történelemhamisító német megszállási sasos-arkangyalos szobor ellen jött létre. Ennek már hat éve, de az Eleven Emlékmű – más szerveződésekkel, a Szabadságszínpaddal és a TÉR-KÖZ Társasággal együtt – máig folytatja a tiltakozást.
A téren felállított sátor előtt mécses égett Somogyi Béla újságíró, szociáldemokrata politikus, a pedagógusok szakszervezete és a gyermekbarátok mozgalma alapítójának fényképénél. „1920. február 17-én Horthy Miklós kívánságára fehérterrorista különítmény bestiálisan meggyilkolta” – írta ki az emléklapra Trencsényi László egyetemi tanár, az Eleven Emlékmű aktivistája. A kedd esti rendezvényen megemlékeztek Bacsó Béláról, a Népszava fiatal újságíróról is, akit Somogyi Bélával együtt hurcoltak el és öltek meg az Ostenburg-különítményesek.
Az államilag támogatott fehérterror áldozatai voltak. Meggyilkolásuk előtt brutálisan megkínozták őket – emlékeztetett rá Kopcsik István. A Népszava – jegyezte meg – egyedüliként számolt be a vidéken zajló véres eseményekről, a különítményesek által elkövetett gyilkosságokról és kegyetlenkedésekről.
Kopcsik István hangsúlyozta, hogy Somogyi Béla szociáldemokrata volt, elutasította a bolsevik erőszakot.
Ahogyan azt Csunderlik Péter történész a Népszava szombaton megjelent emlékcikkében írta, Somogyi Béla a Tanácsköztársaság alatt a belső ellenzékhez tartozott. Annyira szenvedélyesen bírálta a proletárdiktatúrát, hogy hozzászólását kihagyták a kommün parlamentjének publikált jegyzőkönyvéből. Éppen azért nevezték ki a Népszava szerkesztőjévé, mert a Tanácsköztársaság idején nem kompromittálta magát.
A kettős gyilkosság hatalmas felháborodást váltott ki. A temetésen százezres, néma tömeg jelent meg. A csend – mondta Kopcsik István – néha többet ér minden szónoklatnál.
