Megesik, hogy a legjobb szándék is rossz ötleteket szül – ez jutott eszünkbe, amikor megtudtuk, mire készül Trencsényi László egyetemi tanár, az Eleven Emlékmű aktivistája. Arra készült ugyanis, hogy a száz évvel ezelőtt meggyilkolt Somogyi Béla, a Népszava szerkesztője, baloldali politikus, pedagógus emlékére vörös szegfűket visz a Vértanúk terére. Oda, ahol Nagy Imre mártír miniszterelnök eltávolított szobrának helyén, pedánsan letérkövezett környezetben tavaly ismét felállították a „nemzet vértanúinak” emlékművét.
Somogyi Béla – és fiatal népszavás kollégája, Bacsó Béla – a fehérterror különítményeseinek áldozata volt. A Vértanúk terén lévő emlékművet viszont kifejezetten a vörösterror áldozatainak szentelték, a talapzaton ez olvasható: „A szovjet fegyverek árnyékában hatalomra került kommunisták által meggyilkolt, megnyomorított, tönkretett, elüldözött áldozatokra is emlékezve újraállította az Országgyűlés 2019-ben”. Kövér László házelnök a szoboravatáson közölte, hogy a „Lenin-fiúk ma is itt állnak velünk szemben”.
Bár Somogyi Béla nem kommunista, hanem szociáldemokrata volt, morbid gondolatnak tűnt, hogy valaki éppen a Horthy-korszak reprodukált kultuszalkotásánál akar tisztelegni emlékének.
Aztán kiderült, hogy mégis van benne logika. Trencsényi László, miután néhány megemlékező társával elhelyezte virágait a Hungária istenasszonyt (vagy mi a szöszt) ábrázoló kompozíciónál, elmondta: a rettenetes, művészileg és politikailag is nagyon erősen vitatható emlékoszlop maga a megtestesült történelemhamisítás. Biztos abban, hogy eljön még az idő, amikor a főváros köztereit a társadalmi megbékélés, a köztársaság és a szabadság emlékei fogják ékesíteni. Most pedig annyi történt, hogy „Somogyi Béla nevében jelképesen visszafoglaltuk a Vértanúk terét”.
Tegyük hozzá gyorsan: ahhoz, hogy a jelképesből valóságos térfoglalás legyen, nem elég a kormányváltás. Valamiféle közös emlékezetpolitikára is szükség lenne. Ennek létrehozása pedig sokkal nehezebb, mint bármifajta egyeztetés nélkül rusnya és hazug szobrokat állítani.